Világhírű földinkre, Edvin Marton hegedűművészre méltán lehetünk büszkék. Tanulmányait Moszkvában, Budapesten, New Yorkban és Bécsben végezte. Miután 2006-ban megnyerte a C.A.O. Unique nemzetközi hegedűversenyt, kivételes tehetsége elismeréséül megkapta a világon ismert nyolc Stradivari egyikét, melyet élete végéig használhat. Ő az egyetlen Emmy-díjas magyar előadóművész. Öt nyelven beszél. Elmondása szerint mindent a hozzátartozóinak, azaz a Csűry családnak köszönhet. A hegedűvirtuóz most először lépett színpadra szülővárosában, Nagyszőlősön.
A fergeteges showt sajtótájékoztató előzte meg.
A sztár egyszerűségével, közvetlenségével levette lábáról a média képviselőit.
– Itt, Nagyszőlősön születtem, ám két nap múlva Husztra kerültem. A szüleim zenetanárok voltak, és az ottani zeneiskolában tanítottak. Engem is ők vezettek be a muzsika rejtelmeibe. Gyerekkoromban szegények voltunk. Emlékszem, néha üres üvegeket gyűjtöttem, hogy legyen pár kopekem – kezdte a beszélgetést.
– Az első szerelem ötéves koromban ért utol, ám az óvodai csoporttársam nem viszonozta az érzéseimet. Anyukámhoz fordultam tanácsért: mit tegyek, hogy a kislány végre észrevegyen? Azt javasolta, adjak neki szerenádot. Megtanultam hát a Süss fel nap című dalocskát, és a születésnapján el is játszottam. Puszit kaptam! Hazamentem, elújságoltam a szüleimnek az örömteli hírt. És akkor megfogadtam: örökké hegedülni fogok! Azóta is ezen a hangszeren játszom. Néhány éve zenét is írok. Az, hogy felléphetek szülővárosomban, a magyar konzulátusnak köszönhető. Ők voltak azok, akik megvalósították az álmomat. A zenekarommal, az elsőhegedűn játszó Évával és a csellót megszólaltató Eszterrel érkeztem, s egy csodálatos hangú énekes, Petra is elkísért.
Edvin Marton Nagyszőlősön előadott showműsorát a Föld öt kontinensén ismerik.
– Ez egy olyan bolygó, ahová elrepítem a közönségemet, ahol egyesül a romantika, a szerelem és a virtuozitás – mondja. – A zongorát, a csellót, a hegedűt örökségül kaptuk a XVI–XVII. századból. Az a célom, hogy a XXI. században is éljenek, ezért ötvözöm a mai modern zenét a klasszikussal. Ma Stradivarius című lemezem legnagyobb slágereit adom elő. Olyan zeneszerzők műveit játszom, mint Vivaldi, Liszt Ferenc, Beethoven, Schubert és természetesen a saját szerzeményeimet is. Fontos számomra, hogy új zenéket írjak. A legnagyobb sikert a 2006-os téli olimpiára írt művem, a Tosca Fantasy hozta, amelyre Jevgenyij Pljuscsenko jégtáncolt, és megnyerte az aranyérmet Torinóban. A gálán – melyet 500 millió ember követett figyelemmel a tévén keresztül – én is részt vettem. Történelmi pillanat volt, hiszen egy muzsikus és egy sportoló együtt még soha nem lépett fel olyan nagyszabású rendezvényen, mint az olimpia. De büszke vagyok a Velencében, egy gondolában írt darabomra is.
Edvin Marton érdekes történeteket mesélt az újságíróknak. Ezek egyike a torinói esete.
– Már megszoktam, hogy velem mindig történik valami. Így volt ez a Torinóban megrendezett olimpián is. Soha nem felejtem el, amikor a Stradivarit egy másik stadionba vitték, ahol éppen hokimeccs zajlott. Mit mondjak? A hokizók nem igazán értették, mi történik. Én pedig agyonizgultam magam, ugyanis a hangszer csak 15 perccel a fellépés előtt érkezett meg.
Fontosnak tartom, hogy a magyar kultúrát a világ valamennyi táján megismerjék. Minden koncertemen játszom magyar műveket: Liszt Ferenc, Bartók Béla, Kodály Zoltán zseniális alkotásait. Nem kis sikerrel, hiszen ezeknek a szerzeményeknek a ritmusa, a dallamvilága egészen egyedülálló. Több ezer koncerten vagyok túl, eddig még szinte mindenhol állva tapsoltak az emberek. Ez elképesztő érzés. Nemrég mexikói turnén voltunk, olyan városokban, amelyekről eddig még nem is hallottunk. Ám amikor a színpadra léptünk, több ezer ember tombolt. Tehát a mai kornak is megvan az előnye, hiszen a világhálón és a tévén keresztül megismernek, s szeretnék, hogy a színpadon is lássanak.
Újságírói kérdésre a hegedűművész elmondta: bárhol is jár a világban, mindig elmondja, hogy Kárpátalján született.
– Számomra rendkívül értékes vidék Kárpátalja, sok híres ember született itt – magyarázza. – Minden idők egyik legnagyobb zeneszerzője, Bartók Béla is itt adta első koncertjét hatéves korában. Én, még egyszer hangsúlyozom, büszke vagyok származásomra, s igyekszem jó hírét kelteni Kárpátaljának.
Mint kiderült, a művész nem minden fellépésén Stradivarin játszik, ám ide elhozta a több száz éves hangszert.
– Az 1697-ben készített hegedűn 300 évvel ezelőtt Paganini játszott, most pedig én, itt, a szülővárosomban, Nagyszőlősön – folytatja. – Ez a világ legdrágább hangszere, értéke közel egymilliárd forint. Természetesen biztosított, és egy svájci bank tulajdonában van. Akkor vettem először a kezembe, amikor megnyertem a kanadai világversenyt. Az első díj az volt, hogy a győztes játszhat rajta. A megmérettetésre 350 versenyző jött a világ minden tájáról: hatvan kínai, hetven japán és így tovább. Egyáltalán nem volt könnyű. Már hajnalban mindenki felkelt, hogy gyakoroljon. Én tízig aludtam, lekéstem a reggelit. Egy hölgytől megkérdeztem, hol találok egy éttermet. Felajánlotta, hogy elvisz. Útközben kiderült, hogy ő a zsűri elnöke.
Edvin Marton Moszkvában nyolc évig volt kollégista, 16-an laktak egy szobában. Kemény idők voltak. Ezt követte a budapesti időszak, amikor a Liszt Ferenc Zeneakadémiára került. Ott sem volt könnyű, de akkor már sorra nyerte a versenyeket például Genfben, Párizsban.
– A zeneakadémiától igen sokat kaptam. Viszont valahol adtam is, hiszen az, hogy versenyeket nyertem, az ő büszkeségük is volt. Amerikába a Soros Alapítványnak köszönhetően kerültem. A Juilliard időszak azért rendkívül fontos, mert ott is kollégiumban laktam. A szobatársam, egy New York-i DJ „vitt bele” a másik, azaz a digitális zenébe. Klubokba jártunk. Ott döbbentem rá, hogy nemcsak Mendelssohn és Csajkovszkij létezik, hanem van egy másik vonal is. Így kezdődött a kreálás, vagyis a klasszikus zene ötvözése a modernnel. Eleinte szerelmes számokat írtam, ugyanis romantikus típus vagyok.
Nagyon szeretem az életet, s imádok bulizni. Fellépésekkor arra törekszem, hogy a színpad és a közönség egy legyen. Rengeteg hírességgel vagyok személyes ismeretségben, sőt, barátságban. Olyan sztárokkal álltam már egy színpadon, mint Shill, Phil Collins, a Skorpionssal is volt egy közös számunk, Lou Begával, a mambókirállyal, és még sokáig sorolhatnám. Az érdekesség kedvéért elárulom, hogy Nagyszőlősön a Claudia Schiffertől kapott zakóban lépek színpadra.
– Elteltek a kollégiumi évek, családot alapított, lassan megszületik második gyermekük. Viszont azóta is sokat utazik. Hogyan tudja egyeztetni a magánéletet a munkával?
– Az előadóművészek rengeteget utaznak. Én mindent megteszek azért, hogy amennyi időt csak lehet, a családommal töltsek. Maxim – akit Maxusnak becézünk – születése is egy igen érdekes történet. Kínában vendégszerepeltünk, ezt követően Mexikóban léptünk fel. A két fellépés között egy szabadnapom volt, amit otthon, Budapesten töltöttem. Este hatkor szálltam le a repülőről, Adrienn már nagyon várt. Éjjel kettőkor azzal ébresztett, hogy szülni fog. Bementünk a kórházba, reggel nyolc óra húsz perckor megszületett a fiam. Éppenhogy a kezembe vehettem, tízkor már repültem is Mexikóba. A gyerek érezte, akkor kell megszületnie, amikor apuka is otthon van.
Edvin Marton a sajtó munkatársainak megmutatta a híres Stradivarit, amely páncéltokban érkezett. Elárulta, a dobozban JPS található, kóddal van ellátva, amit csak ő tud. Amikor kivette a híres hangszert, olyat tett, ami nem mindennapi egy sajtótájékoztatón. Ott, helyben mintegy bemelegítőként egy csodálatos részletet játszott a Keresztapa című film betétdalából.
