Fennállásának 160. évfordulóját méltatja a beregszászi Dalárda. A Beregszászi Református Egyházközségben működő férfi énekkar szolgálatáról, múltjáról és jelenéről Taracközi Ferenccel, a gyülekezet vezető lelkészével beszélgettünk.
A beregszászi református Dalárda jubileuma nemcsak Kárpátalján, de az egész Kárpát-medencében egyedülálló…
A fellelhető dokumentumok szerint a Dalárdát 1861-ben alapította Békássy Sándor beregszászi lelkész. Ahogy a kezdetekben is, ma is az énekkar fő célja az Isten dicsőítése, valamint az ünnepi vagy gyászistentiszteleten való szolgálat. Tudjuk, hogy a szovjet rendszerben az egyházak üldözésnek voltak kitéve, és csak nagyon kevés templom maradhatott nyitva, ennek ellenére az énekkar külön engedélyt kért, hogy tovább működhessen. Az engedélyt Ungvárról, az akkori illetékes hatóságtól megkapta, így a legnehezebb időkben is találkoztak a Dalárda tagjai, és énekükkel dicsérték az Urat. A 160 évnyi folyamatos szolgálat így nemcsak vidékünkön, de az egész Kárpát-medencében egyedülállónak mondható.
Ukrajna függetlenné válása nagy változást hozott az egyházak életében is. Hogyan hatott ez a Dalárdára?
A Szovjetunió idejében eléggé beszűkültek a Dalárda lehetőségei. A 90-es évek elejétől újra szabad volt énekelni és templomba járni, így az énekkar is újult erővel indult be. Ekkor nagy létszámmal működtek, és kárpát-medencei szinten is igazi kuriózumnak számítottak. Istennek különleges ajándéka az, hogy ennyi éve töretlenül szolgálnak a Dalárda tagjai.
Milyen eseményeket szolgál a Dalárda?
Kiemelt szolgálati terület a temetés, hisz az énekkar egyik célja, hogy minden temetésen énekeljenek és vigaszt nyújtsanak. Ladányi Katalin és Poncz Ilona irányítása alatt az énekkar többször is fellépett járási és megyei kórusfesztiválokon, egyházi szervezésű kórustalálkozókon. Ebben az időszakban mind létszámban, mind szakmailag sokat fejlődtek. Sajnos az utóbbi években több taguktól búcsút vettünk, de Isten mindig kirendeli az utánpótlást. Sajnos a koronavírus-járvány miatt mostanában kevesebb szolgálati lehetőségük adódik, de ennek ellenére a tagok ugyanúgy összejönnek és gyakorolnak, és amikor lehetőségük van rá, énekeikkel szolgálatot végeznek.
November 14-én hálaadó istentiszteletet tartottak a Dalárda jubileuma alkalmából.
Úgy gondoljuk, hogy a Dalárda fontos része a gyülekezetünknek, ezért az istentiszteleten felidéztük az énekkar történelmét, valamint oklevelet adtunk át a tagoknak és azoknak a személyeknek, akik munkájukkal és szakértelmükkel hozzájárultak a Dalárda működéséhez, fennmaradásához. Nagy büszkeséggel tölt el minket, hogy az énekkarban való tagság generációkon keresztül apáról fiúra száll, sőt, van olyan tagunk, akinek az ükapja is a beregszászi Dalárda tagja volt. A kórus jelenlegi vezetője Kovács Sándor, aki Mezőváriból utazik be, hogy foglalkozzon az énekesekkel.
Jelenleg mindenféle gyülekezés nehézkes a koronavírus-járvány miatt, mégis arra kérem a Mindenhatót, hogy továbbra is tartsa meg a Dalárdát, legyenek olyan fiatalok, akik bekapcsolódnak az éneklésbe, és még nagyon sok jubileumot ünnepelhessenek a gyülekezetben. Adja Isten, hogy így legyen!
Isten áldja meg a Dalárda szolgálatát és a gyülekezet életét!
