A hétvégén csapatépítő programra invitálta a tagtársakat és a helyi értékek iránt érdeklődőket a Kárpátaljai Hazajáró Egylet.
A találkozó a Pro Cultura Subcarpathica civil kezdeményezés társszervezésével valósult meg.
A résztvevők kora délután a Beregardó központjában található Perényi Kultúrkúriában gyülekeztek. Itt Hapcsuk Gergely gondnok ismertette a bő kétszáz éves épület történetét, és beszélt arról, hogy itt született jeles földink, báró Perényi Zsigmond, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúja. A XX. század végére erősen leromlott kastélyt nemrég a magyar kormány támogatásával sikerült felújítani. Amely azóta számos kiemelkedő kulturális és egyházi eseménynek adott otthont. Megtudhattuk azt is, hogy az iskoláskorú gyerekek számára szervezett foglalkozásait itt tartja a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola.
Az Ardai-hegyen található elhagyott kőbányához időnként az egymásra hajló fiatal cserjék boltíve alatt vezetett az utunk. Mindenütt béke és nyugalom. A bő kétszáznegyven méteres tengerszint feletti magasságból jól látszottak Makkosjánosi, Balazsér, Beregdéda templomának tornyai, és természetesen a Csizaj erdő, meg a Beregszász körüli bányatavak. Hapcsuk Gergely elmondta, ha a hegy tetején sikerülne a közeljövőben felépíteni egy tervbe vett kilátót, akkor a vidék teljes panorámájában tudna gyönyörködni az ide látogató. A kőbánya, vagy ahogy mostanság emlegetik, a Fehér sziklák alatt található szeizmológiai állomás az egykori borospince fölé emelt borház erkélyéről megpillanthattuk a munkácsi várat, s a mögötte ködbe burkolózó Makovicai hegygerinc vonulatát. Visszafelé jövet a hegy lábánál, vagy ahogy az idősebb helybeliek emlegetik, a Hegykapunál megcsodáltuk a szépen karban tartott levendula-ültetvényt.
Az a tervünk, hogy a jelenleg tíz hektáros szőlőültetvényünket tovább bővítsük, hogy a táblák nyolcvan százalékát a vidékünkön régóta honos fajták – a Furmint, az Olaszrizling, a Királyleányka, a Bakator, a Szerémizöld, a Hárslevelű – foglalják el, a többin pedig világfajták, elsősorban Chardonnay, Merlot, Cabernet Sauvignon teremjenek. – Ezt már Sass Krisztián szőlész-borász mérnök és növényorvos mondta el a Sass családi pincészet fejlesztése kapcsán. A borbemutatón a fiatal szakember hangsúlyozta: az a fő törekvésük, hogy tiszta ízű, kellemes illatú, jóivású borokat készítsenek. – A hagyomány és az újítás nálunk ugyanolyan súllyal esik latba: ha a technológia úgy kívánja, akkor mind az acéltartályos, mind a hordós érlelésre is mód nyílik.
Sass Krisztián a továbbiakban beszámolt arról is, hogy a háborús események milyen kihívások elé állították a kárpátaljai szőlőtermesztőket és borászokat. Láthatjuk, hogy ezekben a hónapokban jóval kevesebb turista látogat vidékünkre, mint korábban, így kevesebb borkóstolót szervezünk a számukra, mondta. Szólt az idei év sajátosságairól is. Nyáron a hónapokig tartó aszály, szeptember harmadik harmadától kezdődően pedig a nagyhirtelen csapadékosra váltott időjárás adja fel a leckét a szőlészek-borászok számára. De semmiképpen sem szabad feladni, hangsúlyozta az előadó, hisz a mögöttünk hagyott utóbbi hét-nyolc évben családi pincészeteink komoly fejlesztéseket hajtottak végre. Szerencsére a technológiai megújulás együtt járt a szakmai fejlődéssel. Örvendetes módon a kollégák ismernek és számon tartanak bennünket szerte a Kárpát-medencében, és ez mindenképpen biztató.
A borbemutatón Markó Veronika, a Tulipán Tanoda munkatársa citerakísérettel az alkalomnak megfelelő népdalokat adott elő.
