Csak tiszta forrásból – XXIV. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivál Dercenben

A kárpátaljai magyarság elődei örökségét a legdrágább kincsként őrzi. Kárpátikumnak számítanak a beregi hímzések és szőttesek, hagyományőrző együtteseinknek tudható be, hogy újra életre keltek köztünk a gyönyörű népdalok, népballadák, néptáncok, kézművesek mesteri alkotásai. Ezek azok az értékek, amelyeket a kárpátaljai magyarok Trianon óta, a kommunista diktatúra idején sokáig szerényen rejtegettek.

Már a rendszerváltás előtt azon igyekezetünk, hogy felhívjuk a nyilvánosság figyelmét az ungi, beregi, ugocsai, máramarosi régió folklór értékeire. A magyarlakta települések művelődési házainak néhány lelkes munkatársa, a hagyományőrzést felkaroló írók, újságírók a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetséggel karöltve 1989 tavaszán arra az elhatározásra jutott, hogy az addigi, nagy hagyományokkal rendelkező folklór programokat egy közös rendezvénysorozattá fűzi össze.

A történelmi pillanat 1989 május első vasárnapján következett be, amikor a csapi stadion szabadtéri színpadán lebonyolításra került az I. Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivál. A program kísérő rendezvénye volt népművészeti kiállítás volt. Ez a hatalom által is támogatott fesztivál azóta minden évben útra kel, és sorra látogatja a magyarlakta településeket.

Az indulás nehéz volt. Mint ismeretes, a rendszerváltás előtt a népművészet művelőit is felülről irányították. Hamis, álnépművészeti alkotások jöttek így létre, a harsány politikai plakátok szintjére süllyedve: a kommunista pártot dicsérő hímes tojásokat pingáltak, ilyen feliratú szőttesek készültek, a magyar népdalokat csasztuskákká torzították a túlbuzgó álnépművészek. E „kultúrszemét” között azonban szerencsére időnként megcsillantak a tiszta forrásból táplálkozó alkotások.

A 90-es évek elején a megyei magyar sajtókiadványokban az újságírók és szakemberek joggal tették fel azt kérdést: „Magyar folklórfesztivál-e a magyar folklórfesztivál?” Szaktekintélyek vitatkoztak, egyre többen voltak azok, akik elutasították a szocialista korszakban ideológiai színezettel kialakított, szovjetizált „álnépművészet és a hamis-néphagyomány” további terjesztését. Ezzel szemben támogatták a tiszta népi forrásból táplálkozó autentikus magyar néptáncok, népdalok előadását, terjesztését. Ennek egyik élharcosa dr. Árpa István zenetudós, folklórkutató, a Zádor Dezső Zenei Társaság elnöke volt, aki a Miskolcon megjelenő Kárpátalja című lap 1992. június 12-i számában nyíltan rámutatott a gyermekcipőben járó folklórfesztivál hibáira, hiányosságaira. Szerinte az egyik jó tanács az lenne, hogy a jövőben vagy a magyar szervezet, vagy a megyei művelődési főosztály rendezze ezt a fesztivált. „A forgatókönyvet szakavatott rendező írja abból az anyagból, amelyet előzőleg megismert. Fel kell újítani valamennyi együttes megszokott repertoárját, autentikussá varázsolni a ruházatot és magyarrá formálni a dalok, a dallamok zenei anyagát…”

A fesztivál bölcsőjénél ott bábáskodott Pál Lajos népzenetudós, zenepedagógus, a legendás hírű Péterfalvai Tisza Dal- és Táncegyüttes vezetője, aki feleségével a magyar népi gyökerek, az autentikus hagyományok felé fordulva meg tudtak szabadulni a „mojszejevista szovjet-koreográfia béklyójából”.

Ebben az időben Fodó Sándor, a KMKSZ elnöke is kihangsúlyozta 1992-ben Visken mondott megnyitó köszöntőjében, hogy a Szövetség „nem teljesen gazdája a fesztiválnak, amely fontos momentum a kárpátaljai magyarok önazonosságának tudatosításában…” A szövetség a továbbiakban is csak névlegesen volt tagja a megyei szervezőbizottságnak, „nem kívánt benne aktív szerepet vállalni…”. Ebben az időben mégis kik rendezik a kárpátaljai magyar folklórfesztiválokat? Elsősorban a megyei művelődési főosztály és annak népművészeti központja, amelynek konzervatív munkatársai görcsösen ragaszkodtak a szovjet időkben bevált szokásjoghoz. Ez a helyzet csak fokozatosan, majd véglegesen az ezredforduló után változott meg, amikor a MÉKK, az UMDSZ kemény fellépésének köszönhetően a civil szféra átvette a vezető szervezői szerepet a megyei művelődési főosztálytól és a népművészeti központtól. A továbbiakban az autentikus ruszin, ukrán népi hagyományok ápolása lett az irányadó a szakmai körökben is. Manapság a megyei művelődési és nemzetiségi főosztályok és osztályok protokoll-szinten vesznek részt a fesztivál lebonyolításában, anyagilag és erkölcsileg járulnak hozzá a fesztivál sikeres lebonyolításához.

2008-as esztendő bizonyos tekintetben mérföldkő volt. Ebben az évben kezdte meg tevékenységét az UMSZ és a MÉKK által megalapított Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet, amely a továbbiakban szakmai hátteret is tudott biztosítani a fesztiválok színvonalának emeléséhez. Továbbá az is sikernek tekinthető, hogy a 2008-as esztendőben a fesztivál nemzetközi találkozóvá vált, a munkácsi ősi várban először látta vendégül a XIII. Kárpát-medencei Magyar Kulturális Napok néven futó programot felkaroló anyaországi, erdélyi, felvidéki, vajdasági, muravidéki hagyományőrző néptánccsoportokat.

Baráti fogadtatásra talált az Égtájak Fesztiváliroda által mozgósított hagyományőrző csoportok a sajátos folklórközpontokká minősülő Eszenyben, Dercenben, Beregszászban, Péterfalván, Mezőváriban egyaránt. Ettől kezdve a kárpátaljai magyarság évi egy alkalommal egybehívott rendezvénye 24 éve már joggal viselheti a Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivál „márkajelzést”, amelynek égisze alatt Kárpátalja megyében is mind a mai napig egyre több településen terjesztik a népi kultúrát.

A fesztiválok helyszínei: Csap (1989), Beregszász (1990), Péterfalva (1991), Visk (1992), Beregszász (1993), Eszeny (1994), Péterfalva (1995), Dercen (1996), Nagybereg (1997), Szürte (1998), Visk (1999), Palágykomoróc (2000), Dercen (2001, 2002), Nagydobrony (2003, 2005), Jánosi (2006), Beregszász (2007), Munkács (2008), Ungvár (2009), Péterfalva (2010), Vári (2011), Eszeny (2012), Dercen (2013)

24 év nem hosszú idő. Ahhoz viszont éppen elegendő, hogy megteremtődjék egy olyan rendezvény hagyománya, amely mára elismerést vívott ki magának itthon és külföldön egyaránt, amely a miénk, és amelyre vigyázva is büszkék vagyunk és az utánunk jövő generációknak „stafétabotként” tovább adjuk.

Őszinte köszönet jár mindenkinek, aki bármilyen módon hozzájárult ahhoz, hogy megyénkben megvalósulhatott a folklór és a hagyományok ápolásának e jelentős ünnepe.

Szeptember utolsó előtti hétvégéjén a munkácsi járási Dercen adott otthont a rangos seregszemlének, immár harmadik alkalommal. A kultúrház előterében népművészeti és népi iparművészeti kiállításon mutatkozott be a Téglási Kultúrház (Ignácz Mária), a Derceni Kultúrház (Korolovics Valéria), az Eszenyi Könyvtár (Szabó Tibor), illetve a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet (beregi szőttesek). A jó karban lévő kultúrházban már reggeltől nagy volt a nyüzsgés, sorra érkeztek Kárpátalja számos településéről a hagyományőrzők, néptáncosok, népzenészek. A fellépők száma meghaladta a 350 főt.

A megjelenteket a szervezők nevében Zubánics László, a Kárpátaljai Művelődési Intézet elnöke köszöntötte. Rövid bevezetőjében a KMMI elnöke azon reményének adott hangot, hogy az idei fesztivál felülmúlja minden korábbit. köszöntötte.

A rendezvényre számos vendég érkezett. A Munkácsi járás teljes vezetősége (közigazgatási hivatal, ügyészség, rendőrség, adóhivatal, művelődés, közoktatás) jelen volt az ünnepségen – megtisztelve a járás magyarságát.

Ünnepi köszöntőt Gajdos István parlamenti képviselő mondott. Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke elmondta, lassan negyed évszázados múltra tekint vissza a Kárpátaljai Magyar Folklórfesztivál, amely mára vidékünk egyik legszínesebb, legrangosabb kulturális eseményévé vált.

– Egy évvel ezelőtt említettem, hogy ez a fesztivál is hozzájárul kárpátaljai magyar közösségünk fájának a megerősödéséhez, amely védően magasodik minden itteni magyar fölé. Becsüljük hát magyarságunkat, becsüljük azt, hogy Kárpátalján élünk. De legyünk büszkék arra is, hogy ma itt, Dercenben huszonnnegyedik alkalommal kerül megrendezésre a seregszemle – fogalmazott Gajdos István, majd az alkalommal élve köszönetet mondott a házigazdáknak, és mindenkinek, aki kivette a részét a szervezésből, aki hozzájárult ahhoz, hogy a fesztivál láthatóan sikeres legyen.
Gubicza Gábor, Magyarország ungvári főkonzulátusának konzulja köszöntőjében elmondta, egy ilyen folklórfesztivál tökéletesen bizonyítja azt, hogy a nyelvünk, kultúránk közös, éljünk határon innen, vagy túl, a Kárpát-medence bármelyik szegletében, ez az, ami összeköt minket, magyarokat.

Eduárd Duda, a Munkácsi Járási Állami Közigazgatási Hivatal elnöke is köszöntötte a résztvevőket, majd átadta Máté Gyula polgármesternek a közigazgatási hivatal és a járási tanács oklevelét.

Sutanics Natália, a Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatal nemzetiségi és vallási osztályának megbízott vezetőjének üdvözlő szavai után Máté Gyula polgármester vette át a szót. – Dercen immár harmadik alkalommal ad otthont a kárpátaljai magyar népi hagyományok ezen rangos rendezvényének, amely fontos szerepet tölt be régiónkban. A 24 éve életre hívott rendezvény mára már „márkajelzéssé” nemesedett, amelynek égisze alatt Kárpátalja megyében is mind a mai napig egyre több településen terjesztik a népi kultúrát – mondta Dercen polgármestere. – Dercen a maga sajátos kultúrájával mindig is kiemelkedett a beregi települések közül, ahol az anyanyelv végvárának szerepét is betölti, hiszen innen északabbra már csak szórványban találjuk magyar honfitársainkat. Községünk igyekszik helyt állni a történelmi kihívásokban, de a kultúrában is fontos szerepet tölt be. A néptánc, annak a fiatalabb nemzedéknek való továbbadása fontos feladat. Ebben van jelentős szerepe a községünkben működő Gyöngyösbokréta néptáncegyüttesnek, amely az ősök nemes hagyományait viszi tovább. Munkájukat több fórumon is elismerték, köztük idén augusztus 20-án a magyar kormányzat Külhoni magyarságért díjjal tüntette ki őket – tette hozzá.

Dupka György, a Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közösségének elnöke az elmúlt 24 esztendő eseményeit elevenítette fel: a kezdeti nehézségektől egészen a derceni találkozóig. Mint elmondta, nem volt felesleges az „alapító atyák” igyekezete, hiszen a mai kárpátaljai népi kultúra levedlette a korábban ráaggatott sallangokat és visszatalált gyökereihez, a tiszta forráshoz.

Mielőtt a színpadot birtokukba vették volna a fellépők, Zubánics László átadta a stafétát Máté Gyula polgármesternek, amelyre a derceni Gyöngyösbokréta együttes tagjai kötötték fel a fesztivál szalagját.

Mintegy bemelegítőként a házigazdák, azaz a Gyöngyösbokréta népi együttes lépett fel egy fergeteges beregi csárdással. Őket a szintén helybéli népi zenekar követett. A Kovács Sándor által vezetett BorzsaVári népzenakar szólistája, a mindössze nyolcéves Abigél nagy sikert aratott, mint ahogy a téglási Rózsa népdalegyüttes. A Nagydobronyból érkezett Hímes Néptáncegyüttes fellépése után a nagylucskai Muzsikusok folklór együttes szórakoztatta a nagyérdeműt. Őket a mezőgecsei Kékviola néptánccsoport követett. Nagy tapssal fogadták a tiszacsomai Bokréta hagyományőrző csoportot, amelynek hölgytagjai egy üveges táncot adtak elő. Krón Melinda népdalénekes szólója után a színpadot Szabó Tibor növendékei, az eszenyi Ritmus néptánccsoport vette birtokba. Az ügyes táncosok Kraszna-menti táncokkal lepték meg a nézőket. Hasonló meglepetést okozott a csantavéri (Vajdaság) Művészeti Központ Mendikus tamburazenekara.

A több mint három órásra sikeredett seregszemlén fellépett még a Nagypaládi Művészeti Iskola citerazenekara, a Nagybégányi Krisztina tánccsoport, az Eszenyi Kis Ritmus, a téglási kultúrház Orchidea tánccsoportja, a tiszapéterfalvai Kokas Banda, a Nagydobronyi Virág folklóregyüttes, a gáti Fortuna tánccsoport, a téglási kultúrház Cimborák népzenekara.

A fellépők az UMDSZ, a KMMI, a MÉKK, illetve a Megyei Közigazgatási Hivatal Nemzetiségi Osztályának okleveleit és ajándékait vehették át.