Citerás találkozó Sárosorosziban – Tehetséges fiatalokból nincs hiány

Írta: Kovács Elemér | Forrás: Kárpátinfo.net | 2024. június 18.

Többes ünnepet tartottak az elmúlt vasárnap délutánján Sárosorosziban. Megemlékeztek a mögöttünk hagyott gyermeknapról, az édesapák napjáról, s arról, hogy a településen működő tehetséggondozó műhelyben véget ért a tanév. Egyedülálló kezdeményezésként pedig ezen a napon létrejött az I. Kárpátaljai Citerástalálkozó, amelyen a helyiek mellett részt vettek a nagydobronyi és a salánki citerások is.

Citerás találkozó Sárosorosziban – Tehetséges fiatalokból nincs hiány

Az egybegyűlteket köszöntve Gáti Gyöngyi főszervező először a gyerekekről és a tehetséggondozó műhelyben zajló munkáról szólt. Arról, hogy a gyerekeknek szeretetre van szükségük, megbízható oltalomra, és olyan felnőttre, aki hajlandó felelősséget vállalni értük. Megtudtuk, hogy a mostani tanévben a különböző foglalkozásokon közel 40 gyermek – 3 éves kortól 15 éves korig – ismerkedett magyar népi kultúránk kincseivel. Énekes, táncos, furulyás, citerás csoportos foglalkozások mellett van egy brácsás és egy bőgős diákjuk is, kiknek tanulását a Csoóri Sándor Alap támogatta. A tehetség nem örökkévaló adottság, munka nélkül elapad, mint a forrás. Tehát dolgozni kell, és örülni a kis eredményeknek is, zárta gondolatait Gáti Gyöngyi.

S hogy mit kell tudni a citeráról? Az egyik legfiatalabb népi hangszerünk, 19. századi megjelenését követően elsősorban a szegényebb rétegek között terjedt el, pusztai uradalmi cselédek, falusi és tanyai parasztemberek hangszere volt. Ilyen hangszert szinte bárki készíthetett magának, csak a húrt kellett üzletben megvennie. A 20. század közepén még szinte minden dalkedvelő parasztember játszott citerán, nem csak férfiak, hanem nők és gyerekek is. Kisebb mulatozásoknál, disznótoron, keresztelőn, kukoricafosztáskor vagy a fonóban elmaradhatatlan hangszer volt. Szegényebb helyeken nemritkán még lakodalmat is végig muzsikálták vele a tanyai parasztemberek, mert a citerazene nem került pénzbe. Olyan citerásról is tudunk, aki egyedül játszott végig több lakodalmat is, de leginkább a mulatozók játszottak felváltva a hangszeren.

Köszöntötte az alkalom résztvevőit Varga Éva, a Beregszászi Járási Könyvtárhálózat vezetője, Hiába Krisztina, a KMKSZ helyi alapszervezetének elnöke, Tóth Győző, a KárpátHáz Alapítvány ügyvezetője. Orbán Sándor helyi református lelkipásztor Isten gazdag áldását kérte a jelenlevők életére.

A fellépők először az Összetartozás táncával mutatkoztak be, majd az Apró Borókások táncegyüttes szatmári gyermekjátékokat elevenített fel Jaró Enikő Vivien koreográfus irányításával. A Borókások nagy csoportja szilágysági tánccal és sárközi ugróssal örvendeztette meg a közönséget. A Hangraforgó együttes idősebb tagjai hontmegyei, majd a kisebbek zalai párosítót adtak elő citerán.

Beregi népdalokkal mutatkoztak be a Dobronyi Rózsák citeraegyüttes tagjai Mészár Katalin vezetésével. A Salánki Labdarózsa citeraegyüttes (vezetőjük Harangozó Magdolna) tagjai pedig hangszerükön gyerekdalokat szólaltattak meg.

A délután folyamán a közönség többször is tapssal köszönte meg a sárosoroszi klub Kökörcsin hagyományőrző csoportjának fellépését. Akik több rövid, vidám jelenettel, valamint cowboy és hip-hop tánccal örvendeztették meg a jelenlévőket. Az Oroszi Band népi zenekar előadásában szatmári dalokat hallhattunk. Végezetül a jelenlevő húsz citerás közös előadása zárta a műsort.

Az oklevelek átadásakor elhangzott, hogy az itt fellépő citerások és táncosok a legutóbbi Szól a fülemüle népzenei és néptánctalálkozón számos arany és ezüst minősítést szereztek.

Kárpátalján jelenleg nyolc helyszínen zajlik citeraoktatás, összegzett a nap végén Gáti Gyöngyi. A főszervező reményét fejezte ki, hogy amikor jövőre megrendezésre kerül a Kárpátaljai citerások második találkozója, azon már valamennyien részt fognak venni.

A mostani rendezvényt a KárpátHáz Alapítvány, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezete, a Beregszászi kistérség vezetése, Hiába Okszána előjáró és magánszemélyek támogatták.

Hírek

  • Kárpátalja anno: tavasz és húsvét a hegyvidéken

    Krúdy Gyula 1918-ban kezdett hozzá a Havasi kürt, Ruszin-Krajna kistükre című munkájának megírásához, melyben a ruszin népet akarta megismertetni a magyar olvasókkal. Az írás hátterében az állt, hogy Magyarországon az 1918. évi X. néptörvény autonómiát ígért az északkeleti Felvidéken élő r...

  • Magyar szakosok húsvétváró szaknapja a Rákóczi-főiskolán

    Kárpátalján a húsvét nem csupán vallási ünnep, hanem a hagyományápolás kiemelkedő alkalma is. Térségünk lakosai évről évre megőrzik és újraélik a húsvéthoz kapcsolódó népszokásokat: a locsolkodást, a hímestojás-készítést vagy épp a pászkaszentelést. Ezt az örökséget ápolva rendezte meg április 17-én...

  • A hagyomány tovább él – Megelevenedtek a húsvéti szokások a Nagyberegi Tájházban

    A néprajzkutatók egybehangzó állítása szerint az, hogy vidékünkön mind a mai napig jó néhány népszokás fennmaradt, periférialétünkkel, viszonylagos elzártságunkkal magyarázható. Akárhogy is történt, a húsvéthoz köthető hagyományok közöségeinkben tovább élnek, azok szorosan kapcsolódnak a kereszténys...

  • Nagypéntek: az év legcsöndesebb napja

    Nagypéntek Jézus kínszenvedését, kereszthalálát és eltemetését tárja elénk, a keresztény liturgiában a húsvéti szent háromnap közepe, egyúttal pedig az egyházi liturgikus évkör legcsendesebb időszaka. Ilyenkor néma minden ajak. Még a harangok is elnémultak, közkeletű elnevezéssel Rómába szálltak....

Események

Copyright © 2025 KMMI