Búsongó Magyar Melódiák

A Magyar Melódiák Kamaraegyüttes közel fél évszázados múlttal rendelkezik. Fénykorát Boniszlavszky Tibor hegedűművész irányítása alatt élte. Abban az időben valóban ők voltak azok, akik felvállalták a magyar zenekultúra ápolását. Fellépéseik eseményszámba mentek, mindig telt ház előtt koncerteztek.

Külföldön is sikereket értek el, majd lassan háttérbe szorultak. Az együttes többször cserélt vezetőt. Próbálták újra életre kelteni, de az igyekezetet nem sok siker koronázta. Az utóbbi években pedig csak elvétve hallat magáról a kollektíva. Mi ennek az oka? – kérdeztük Stefkó Antal művészeti vezetőtől.

– Röviden: a pénzhiány – válaszolja. – Hiába van jól összeállított programunk, szívesen mutatnánk meg gyakrabban tudásunkat, nem kapunk hozzá megfelelő támogatást. Pedig lenne rá igény. Szerénytelenség nélkül állíthatom, még napjainkban is minden fellépésünk nagy siker. Kibővültünk két táncossal is. Csatlakozott hozzánk Bálint István és Andrea, s az ő előadásukkal is színesedett a programunk. Széles repertoárunk van, melyben a magyar nótától a népdalokon át az operettig minden megtalálható.

– Az együttes hivatalosan a megyei filharmónia keretein belül működik. Ezek szerint az anyaintézménynek kellene a fellépéseiket finanszírozni?

– Tulajdonképpen igen. A vezetőség azonban a szűkös költségvetési keretből csak a kötelező évi műsorainkat tudja támogatni. Nem gördítenek akadályt az elé, hogy mi egyénileg bárhol szerepeljünk, de így ma nekünk kellene állni az útiköltséget, megszervezni az utazást stb. Ezzel a lehetőséggel viszont mi csak abban az esetben tudunk élni, ha szponzort találunk. A filharmónia vezetése ilyenkor biztosít járművet, a többi viszont már a mi dolgunk lenne. Sokat segítene a helyzetünkön, ha állami támogatáshoz jutnánk. Szeretnénk végre valóban csak a zenére koncentrálni és nem elveszni az adminisztráció és szervezés útvesztőiben.

– Mennyiben változna a helyzet, ha önállósítaná magát a Magyar Melódiák?

– Abban az esetben is olyan mecénásra lenne szükségünk, akire mindig számíthatunk. Mert az sem megoldás, hogy minden meghívás, fellépés előtt mi kilincselünk, és arra várunk, mikor ki szán meg bennünket. Talán az anyaországtól számíthatnánk nagyobb támogatásra, de a mostani pályázati feltételek mellett ez sem biztos.

– Mi a helyzet a magyar szervezetekkel, hozzájuk nem fordultak támogatásért?

– Természetesen ezt a lehetőséget is kihasználtuk, a jövőben is számítunk rá. Sosem utasítottak el bennünket, ám ők sem tudják és szerintem nem is kötelesek ezt állandóan felvállalni.

– Mi lenne az ideális megoldás?

– Stabil támogatás és megfelelő számú koncert. Mi zenészek vagyunk, nem fellépésszervezők, s nem is pénzügyi szakemberek. Minden vágyunk, hogy mind többször koncertezhessünk a kárpátaljaiak előtt, és minél több embert ismertessünk meg azokkal a dalokkal, zeneművekkel, melyeket a nagy elődök – Boniszlavszky Tibor, Márton István – hagytak ránk.