Garanyi József festőművész neve ismerősen cseng a művészetkedvelők táborában. Beregszászt és környékét, a Kárpátok vadregényes vidékeit ábrázoló tájképei, szebbnél szebb csendéletei, karakteres portréi sok szoba falát díszítik szűkebb pátriánkban és szerte a nagyvilágban. A művész Beregszászban nőtt fel, ott végezte tanulmányait, ott alkotott, vált ismert festővé. Kevesen tudják azonban, hogy Bátyúban született.
Garanyi József születésének 90. évfordulója alkalmából szülőfalujában a közelmúltban kiállítást szerveztek. A Kovács László műgyűjtő, kiállításszervező magántulajdonában lévő 26 alkotás átfogóan mutatta be Garanyi József festészetét. A tárlaton, amelyre a helyi középiskola dísztermében került sor, különböző technikával és témában készült képeket láthattak az érdeklődők. A művész életútját Bagu Géza tanár ismertette, az alkotásokról Kovács László beszélt.
Garanyi József 1921. március 16-án született Bátyúban. 4 éves korában családjával Beregszászba költözött. 1943-ban érettségizett a Beregszászi Gimnáziumban, ahol rajztehetsége már korán megmutatkozott. A ’40-es évek végén kezdett rendszeresen festeni. Szaktanulmányokat nem végzett, autodidaktaként fejlesztette tudását. 1958-ban felvették a Szovjet Művészek Társaságába, 1963-tól tagja a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetségének. Kiállításai voltak szerte az országban és határain túl is.
1991-ben Izabella-díjat kapott. 1997-ben Beregszász városa Pro Urbe-díjjal tüntette ki.
A városnak egy 32 képből álló kollekciót adományozott, amelyből a Beregvidéki Múzeumban állandó kiállítás nyílt.