Bemutatták a Kárpátalja története. Örökség és kihívások című monográfiát

A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) Történelem- és Társadalomtudományi Tanszéke és az intézmény bázisán működő Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont a magyar tudomány ünnepe alkalmából szervezte meg a Kárpátalja története. Örökség és kihívások című monográfia bemutatóját az Apáczai Csere János Könyvtár olvasótermében november 30-án.

A rendezvényen Molnár D. Erzsébet történész, a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközpont vezetője köszöntötte a kötetbemutató résztvevőit, majd átadta a szót az online csatlakozó Bocskor Andrea európai parlamenti képviselőnek, aki elmondta: a szerzők egy olyan hiánypótló monográfiát készítettek, amely érthetően, mégis tudományos megalapozottsággal mutatja be szülőföldünk történetét. „Brüsszelben az uniós színtéren igyekszem segíteni a kárpátaljai magyar közösséget, hogy nyelvi és oktatási jogait megőrizhesse, hogy a magyar tudományos élet továbbra is zavartalanul működhessen a vidéken” – hangsúlyozta a politikus, majd felhívta a figyelmet a kárpátaljai magyarság sorsfordító történéseiről szóló angol nyelvű tudományos igényű monográfia fontosságára.

Beke Mihály András beregszászi magyar első beosztott konzul köszöntőjében az ünnep idei mottóját idézve – „Tudomány: iránytű az élhető jövőhöz” – kiemelte: a monográfia a jelmondat szellemében és azt szolgálva készült el, ugyanis a munka eredménye rendkívül átfogó képet ad a régió történelméről a kezdetektől napjainkig.

Csernicskó István, a II. RF KMF rektora gratulált a szerzőknek, s külön kiemelte Soós Kálmán, az intézmény egykori rektora és Brenzovics László történész, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke munkáját, akik nélkül nem jöhetett volna létre a 18 szerző, két tapasztalt szerkesztő, 17 lektor munkájából született, 16 fejezetből és 788 oldalból álló kötet.

Brenzovics László, aki a monográfia ötletgazdája és kezdeményezője is, (szintén online csatlakozva) felelevenítette a kötet létrehozásának körülményeit, elmondta: az ötlet alapján a trianoni békeszerződés századik évfordulójára jelent volna meg a Kárpátalja történetét mai szempontból bemutató tudományos munka, azonban a bemutatóra ma került sor – a harminc évvel ezelőtti december 1-jei ukrajnai népszavazás előestéjének évfordulóján, amit követően néhány nap múlva, december 6-án aláírták az ukrán–magyar alapszerződést, amely meghatározta a kárpátaljai magyarság lehetőségeit a legutóbbi időkig. A latin „Habent sua fata libelli” („A könyveknek is megvan a maguk sorsa”) mondásra reflektálva Brenzovics László leszögezte: nyilvánvalóan ennek a könyvnek is meglesz a saját sorsa, lesznek, akiknek tetszik majd, s lesznek, akik bírálni fogják.

Ezután a monográfia jelen lévő szerkesztőbizottsági tagjai és szerzői számoltak be aktualitásról, nehézségekről, az általuk írt fejezet megírásáról, tapasztalatokról, kihívásokról. A moderátor szerepében Császár István történész a kronológia szerint haladva adta át a szót Kész Barnabásnak, Csatáry Györgynek, Braun Lászlónak, Szakál Imrének, Szamborovszkyné Nagy Ibolyának és Orosz Ildikónak.

Hozzászólásában dr. hab. Barta Róbert, a Debreceni Egyetem történelmi intézetének vezetője elismerő jelzőkkel illette az újonnan megjelent kötetet, amely szerinte igazán módosan van megszerkesztve, az illusztrációk pedig emelnek a monográfia színvonalán. Véleménye szerint a munka inkább kézikönyv, amely remélhetőleg minél több helyre eljut majd. A kötet előszavában a szerkesztők kimondják, hogy két céljuk volt: képviselni a tudományosságot, valamint a régió története mellett Kárpátalja kulturális és vallási viszonyaira is figyelmet fordítani. A felszólaló szerint mindez sikerült, hiszen „ha a templomot és az iskolát nem adjuk, akkor megmaradunk”. Szintén az előszóban olvasható, hogy a szerzők az együttélési alternatívák jobb megértéséhez is hozzá kívánnak járulni, amit objektíven az olvasó elé is tárnak.