A napokban jött ki a nyomdából egy országos szinten is egyedinek mondható könyv, a Kálvária – az ungvári nekropolisz. A 192 oldalas kiadvány szerzői Fülöp Lajos, Borisz Zsulkanics és Ljudmila Szaharova neves helytörténészek. Az utóbbi súlyos betegség miatt nem tudott jelen lenni a könyv ünnepélyes bemutatóján, melyre pénteken került sor a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum nagytermében. A bemutatót Vaszil Huszti költő, Ukrajna Érdemes Művelődési Dolgozója, a Kárpátaljai Népi Irodalmi Múzeum vezetője moderálta.
A teltházas rendezvényen az érdeklődők első kézből értesülhettek a könyv tartalmáról és természetesen meg is vásárolhatták azt. A kutatók unikális adatokat tettek közzé az ungvári temetők – az ungvári várban, a Sahta lakónegyedben található, a Kapos utcai, a radvánci, gerényi, daróci, alsódomonyai és a zsidó temető, valamint a Kálvária – történetéről.
A jelenlévők az alkalomhoz illően – temetkezési helyekről lévén szó – egy közös imával kezdték az elhunytak lelki nyugalmáért, majd Borisz Zsulkanics és Fülöp Lajos elmesélte, hogyan dolgoztak a kiadványon, tanulmányozták az anyagokat, egyedi emlékeket, amelyek rendkívüli történelmi értékkel bírnak, mint például a Jézus keresztútja.
– Ez a könyv 5 fejezetből áll. Gyakorlatilag mindent, ami a temetők jelenlegi állapotával kapcsolatos, én írtam. Nemcsak átvettem mindent, amit közvetlenül a Kálváriáról írtak, hanem kibővítettem. Leírtuk az Ungvár területén található összes temető állapotát. Azt a célt tűztem ki magam elé, hogy információt adjak azokról a neves személyiségekről, akik ezekben a sírkertekben nyugszanak: párt- és közéleti személyiségek, írók, költők, képző- és előadóművészek. Természetesen nem hagyhattam ki a Dicsőség halmot, melynek neve a posztszovjet időkre utal, ezért a könyvben Emlékezés dombjaként említem – mondta Borisz Zsulkanics helytörténész, a könyv társszerzője.
– A keresztút 14 stációjából sajnos csak 10 maradt meg, négyet megsemmisítettek. Az egyik stáció az egykori ungvári gimnázium igazgatójának, egyben a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye lelkészének, Ivan Csurgovics atyának a nyughelye. Kétségtelenül rendbe kell tenni a Kálváriát – ez egy európai jelentőségű műemlék, mert Ukrajnában nincs másutt Jézus Krisztus szenvedésének útja, amelyet a XVIII. század óta Kálváriának hívnak. Ott az elmúlt évszázadok és napjaink kiemelkedő személyiségei nyugszanak – emelte ki Fülöp Lajos helytörténész, a könyv másik társszerzője.
A könyv megjelentetésének alkalmából gratulált a szerzőknek többek között Viktor Kravcsuk, a megyei kulturális, nemzetiségi és vallásügyi főosztály vezetőhelyettese, Vaszil Homonnaj, Ungvár alpolgármestere.
A kiadványról Ungvár múltjának kutatója, Literati Tetyana újságíró is megosztotta gondolatait.
Az Érdemes Akadémiai Kárpátaljai Népi Kórus szólistája, Miroszlava Kopinec Leontyij Lénárt zenei kíséretével a Plive kacsa című dalt adta elő, amely 2014 óta az Ukrajnáért életüket áldozó hősök tiszteletének szimbólumává vált, akik közül sokan az ungvári Dicsőség halmon vannak eltemetve.
A tartalmas kiadványt lapozva bátran kijelenthetjük, hogy ez nem csupán egy könyv, ez egy olyan kincs, amelyből kevés van és amelyre óriási szükség van a rohanó világunkban. Hiszen egy több mint ezer éves múltra visszatekintő városban élünk, amely számos ország része volt, sok nemzetiség képviselői élik, akik valamennyien mély nyomot hagytak Ungvár történetében. Elhangzott, hogy más neves sírkertek példájára Ungváron is lehetne emlék-turistaútvonalakat kidolgozni a temetőkben nyugvó kiemelkedő személyiséget nyughelyét érintve.
Ahogy pörgetjük a kiadvány lapjait, úgy elevenednek meg előttünk a távoli és a közelmúlt személyiségei, hogy csak néhányat említsünk: Váradi-Sternberg János történész, Glück Gábor festőművész, Márton István zeneszerző, Boksay József festőművész, Laudon István főgimnáziumi tanár, Zádor Dezső zeneszerző, Spenik Ottó fizikus, Fedinec Sándor sebészprofesszor, Balogh Klára táncművész... A temető olyan bizonyíték, amely nem hagyja meghamisítani a történelmet, hiszen az ott végső nyughelyre talált személyek életútján és tevékenységén keresztül az utókor elé tárja, kik alkották az adott közösség történelmét.
A kiadvány készítői megjegyezték: kutatásaik fő célja az, hogy felhívják a hatóságok és a közvélemény figyelmét az egyedülálló szakrális építészeti emlék – a Kálvária – megőrzésének fontosságára.
– Fontos megértetni tisztségviselőinkkel, a nyilvánossággal, a felekezetekkel, a hívekkel, Ungvár lakosaival, hogy ez egy egyedülálló műemlék, amelyet mindenekelőtt meg kell őrizni, amelyet nyilvántartásba kell venni, és természetesen nemcsak Ungvár, hanem egész Ukrajna történelmi-építészeti szakrális emlékegyüttesévé kell alakítani – hangsúlyozta Borisz Zsulkanics.
Megtudhattuk, hogy sok információ nem került be a könyvbe. Így például a börvingesi temető tanulmányozására vonatkozó anyagok sem. Mint Fülöp Lajos megjegyezte, a kutatómunka folytatódik, s reméljük, újabb kiadványokban kap majd helyet.
