Bartók Béla felülmúlhatatlan öröksége – Művészeti iskolában oktató pedagógusok konferenciája Beregszászon

Ungvártól Aknaszlatináig tizenhárom művészeti iskola – tanárok és tehetséges növendékeik – képviseltette magát azon a konferencián, amely a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség (KMPSZ) szervezésében valósult meg, s amelynek Beregszászon a Rákóczi Főiskola adott otthont. A fórumra Bartók Béla 142. születésnapján került sor, így nem véletlen, hogy a találkozó a magyar zeneóriás munkásságának a mélyebb megismerése jegyében zajlott. 

Immár hagyomány, hogy minden esztendőben megtartjuk ezt az összejövetelünket, köszöntötte az egybegyűlteket Kepics Andzselika, a KMPSZ művészeti szekciójának vezetője. Most talán még inkább szükség van erre, hisz a zene segít megnyugtatni háborgó lelkünket, harmóniát teremt környezetünkben. 

Isten a zenét azért találta ki, hogy szavak nélkül is tudjunk imádkozni, idézte megnyitó beszédében John Lennonnak, a legendás Beatles együttes tagjának a szavait Orosz Ildikó, a KMPSZ valamint a Rákóczi Főiskola elnöke. Az elmúlt hónapokban valamennyien átéltük azt az érzést, hogy a sok borzalom és szenvedés láttán nem találunk szavakat. Jó megtapasztalni, hogy a különböző zenei irányzatokkal kapcsolatban az utóbbi időben befogadóbbá vált a világ. Zenepedagógusainknak pedig az a dolga, hogy a minőségi zene irányába tereljék tanítványaikat, hogy azok értsék és értékeljék a zenét, váljon az életük szerves részévé. 

Mélységek és magasságok jellemezték a magyar zene állócsillagának, Bartók Bélának az életútját, hangsúlyozta Fring Erzsébet, a Beregszászi Horváth Anna Gimnázium művészettanára. Bartók zsenialitására jellemző, hogy a népzene által vitt új színt a kortárs zenébe, méghozzá olyan forradalmi módon, hogy kortársai közül sokan nem értették. Jellemző, hogy a művész több szállal is kötődik vidékünkhöz. Gyerekkorában – az 1890-es évek első felében – édesanyjával és húgával – Nagyszőlősön élt, majd később, 1912-ben már ismert komponistaként népdalgyűjtő körúton járva felkereste Rafajnaújfalut, Dercent, Fornost stb. Az előadó beszámolt arról, hogy a közönség és a korabeli kritika által milyen fogadtatásban részesültek korszakos művei: a Kossuth-szimfónia, az Allegro Barbaro, A fából faragott királyfi, A kékszakállú herceg vára, Este a székelyeknél stb. Fring Erzsébet rámutatott: Bartók Bélának Kodály Zoltánnal, Vikár Bélával és a többiekkel népdalgyűjtő körútjai során olyan szellemi kincset sikerült megmenteni, amely pótolhatatlan nemcsak a magyarság, hanem a Kárpát-medencében élő valamennyi nemzet és nép számára. Bartók zsenialitása rendkívüli volt: tíz nyelven beszélt, ebből öt nyelven kiterjedt levelezést folytatott. 

Üde színfoltja volt a találkozónak, amikor Kokas Erzsébet, a Tulipán Tanoda – Magyar Népművészeti Iskola népi ének oktatója közös népdaltanulásra és -éneklésre invitálta a közönséget. Rövid idő múlva A munkácsi vásártéren című, Bartók Béla által Dercenben gyűjtött népdalt felszabadultan együtt énekelte a közönség az oktatóval. Ezt követően a színpadot Kárpátalja ifjú zenésztehetségei és tanáraik vették birtokukba, akik számos Bartók-művet adtak elő magas szakmai színvonalon.

Végül Orosz Ildikó arra hívta fel a jelenlevőket, hogy karolják fel a szlovákiai magyarok kezdeményezését, akik arra buzdítanak minden Kárpát-medencei magyar közösséget, hogy a trianoni évfordulón, tehát június 4-én adják elő az Összetartozás táncát. Akár nagyobb, akár kisebb közösségben, akár családon belül is, és azt töltsék fel a megjelölt honlapra. A tervek szerint Kárpátalja mind a négy egykori vármegyéjében szervezett közösségi találkozókon előadásra kerül az ajánlott koreográfia.