A Magyar Értelmiségeik Kárpátaljai Közössége és a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet szervezésében 2011. február 14-én immár ötödik alkalommal került megrendezésre a Kreatív alkotók, művészek klubja (KAMK). A rendezvénynek, mint azt már megszokhattuk, ezúttal is az ungvári Váralja múzeum-kávézó adott otthont. A két intézmény szervezői „Borivóknak való…” című irodalmi programjukkal az európai Balassi-kultusz központja, a www.balassi.eu pályázati felhívásához csatlakoztak, vállalva, hogy az „elamerikanizálódott” Bálint-napot hagyományos tartalommal töltik meg.
A vendégek szépen megterített asztal mellett foglalhattak helyet, amelyen kancsókban kínálta magát az estre gondosan előkészített bor. Az ünnepi hangulatot a szolid gyertyafény még inkább fokozta. Dupka György, a MÉKK elnöke, az est egyik moderátora bevezető szavaiban köszöntötte a megjelenteket, elsősorban Tóth Istvánt, a beregszászi magyar konzulátus főkonzulját, illetve Szalipszki Endrét, az ungvári magyar főkonzulátus konzulját. A felszólaló kiemelte: a Balassi Bálint-emléknapról az egész magyar nyelvterületen megemlékeznek az irodalomkedvelők, így ez alól Kárpátalja sem lehet kivétel, a magyar irodalom klasszikusait be kell vonni az itteni kulturális párbeszédbe is.
A bevezető után Marcsák Gergely, az Ungvári Nemzeti Egyetem magyar szakos diákja Balassi költészetét megidézendő felolvasott egy Célia-verset.
Ezt követően Csordás László irodalmár, az Együtt c. folyóirat olvasószerkesztője kapta meg a szót, aki egy irodalmi-történelmi beszélgetés keretein belül mintegy „kifaggatta” Vári Fábián László József Attila-díjas költőt, a Balassi Bálint-emlékkard kitüntetettjét. Több fontos kérdés merült fel, mint például: hogyan hat a giccs a hagyományra, felül lehet-e emelkedni az értékválságon? Kiderült, a költő eléggé bizakodó a mai ajándékozási szokásokat illetően, és annak a véleményének is hangot adott, miszerint elképzelhető, hogy egy letisztultabb formában ezek később beépülhetnek a hagyományba.
A válaszokat követően Marcsák Gergely felolvasta Vári Fábián László Ngs. Balassi Bálint a végek végein c. versét, majd ismét Csordás László vette át a szót, aki a költemény születésének körülményeiről érdeklődött. Vári Fábián László röviden beszélt a Balassi Bálint-emlékkard történetéről, illetve annak kitüntetettjeiről is. A további párbeszéd során olyan aktuális kérdések is felvetődtek, mint: mi a magyar ma Kárpátalján, van-e egységes magyar nemzet, lehet-e ma magyarságverset írni, kiheverhető-e valamikor is a Trianon okozta trauma.
Ezek után Balassi Bálint életére és korára terelődött a beszélgetés. Zubánics László történész mélyrehatóan, részletekbe menően tárta elénk Balassi korának mindennapjait. Beszélt a felszarvazott férjekről, kétes szerelmekről, a végtelenül bonyolult családi-rokoni kapcsolatokról. Mint elhangzott, vidékünk jeles helytörténészei (S. Benedek András, Keresztyén Balázs, Gortvay Erzsébet, Szöllősy Tibor és mások) tollából számos tanulmány látott napvilágot Balassi felvidéki „kalandjairól”, köztük a huszti várban töltött „tisztes fogságáról”. Ennek emlékére 2004-ben a MÉKK kezdeményezésére emléktáblát avattak a Tisza-parti városban, és a helyi magyar tannyelvű általános iskola felvette Balassi Bálint nevét.
A beszélgetések szüneteiben a jelenlévők „borivóknak való” tüzes vörös és fehér nedűvel adóztak a nagy költő emlékének, dicső tetteinek. Poharukat emelték a Balassi Bálint-emlékkard eddigi kitüntetettjeire és a mozgalom elindítóira, támogatóira. Döntöttek arról is, hogy ezentúl az ősi ungvári vár tövében lévő kávéházban minden évben emléknapot tartanak a Balassi-rajongók.
Az irodalmi est fejére a koronát a jelen lévő alkotók (Vári Fábián László, Dupka György, Bakos Kiss Károly, Lőrincz P. Gabriella, Csordás László, Marcsák Gergely) egy-egy versük felolvasásával tették fel. Az est vidám borozgatással és kötetlen beszélgetéssel zárult.
Fotó: Gálfi Dezső
