Írta: N. Sz | Forrás: Kárpáti Igaz Szó | 2011. január 14.
Erős késztetéssel és merész párhuzammal a nagybányai nyolcakhoz hasonlítanám őket, hetüket a közel ötvenből, akik 1970-ben fejezték be az Ungvári Erdélyi Béla Iparművészeti Szakközépiskolát és a még ma is álló épület – igaz, mára funkciója más – patinás falainál emlékeztek a maguk mögött hagyott negyven évre. A többiek egy része távolba szakadt, mások talán a zord időjárástól riadtak meg, s vannak persze közöttük olyanok, akik már az örök vadászmezőkön állítanak emléket a halhatatlanságnak.
Ők, heten: kő- és fafaragók, grafikusok, festők, keramikusok, dekoratőrök és restaurátorok.
A nagyétkűek szerint negyven még gombócból is sok, hát még esztendőből! Politikai csapdákkal és gazdasági válságokkal, fejük fölött tornyosuló viharfelhőkkel és anyagi bizonytalanságokkal teletűzdelt négy kemény évtized, amely nem tette könnyűvé a művészi útkeresést. És mégis talpon maradtak, családot alapítottak, alkottak, kiállítottak.
Negyven év tapasztalatát borzasztóan nehéz egyetlen mondatban összefoglalni, ám ők ezzel is megpróbálkoztak.
Csarnovics István (fafaragó, restaurátor): „Mindig arra törekedtem, hogy alkotásaim erőteljesek legyenek, visszaadják a gondolataimat”.
Petro Hodanics (restaurátor, novellista, az Ukrán Írószövetség kárpátaljai szervezetének vezetője): „A festők között is vannak költők és prózaírók, akik lelket adnak a rejtett szimmetriának, a tudatos egyensúlynak”.
Mihajlo Holics (szobrász): „A hegyek és völgyek, a mélységek és domborulatok találkozása dönti el a forma életrevalóságát”.
Jendrék Tibor (kőfaragó): „Hogy az elgondolásból kompozíció legyen, olyan környezetbe kell helyeznem, amely megfelel sajátosságainak”.
N. Matlach Edit (festő, grafikus): „A színeket a harmónia törvényeinek rendelem alá és nem félek, hogy emiatt harsognak a festményeim”.
Réti János (grafikus, festő): „Minden festményen van egy sajátos szín, ami mindennek a kulcsa, s uralkodik a többi fölött. Ezt kell megtalálni”.
Ivan Szidun (kő- és fafaragó): „A fehérség átütő fénye ragyogóbbá és frissebbé teszi a kompozíciót”.
Más és más nézet. S valahol mégis azonos. Egymás mellett magyar és ukrán, mint negyven éve az iskolapadban.
A múlt század első évtizedeiben a kárpátaljai festőiskola létrehozásával nagyszerű kezdeményezés élére állt Boksay József és Erdélyi Béla. Az azóta eltelt bő száz esztendő bebizonyította, hogy a festőiskola újabb és újabb nemzedékeinek képviselői saját formanyelvüket megalkotva tudnak maradandót fel...
Semmelweis Ignác 1865 nyarán a családjával barátja bécsi klinikáját látogatta meg. Mivel az úton elfáradt, elfogadta a felkínált vendégszobát. Pihenése után, amikor ki akart lépni az ajtón, ápolók közölték vele, hogy őrültként a döblingi elmegyógyintézetbe került. Amikor ellenállt, kényszerzubbonyt ...
Harminchatodik alkalommal szervezték meg a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválját június 21-e és 29-e között – közölték a szervezők. A rendezvény a Kulturális és Innovációs Minisztérium, a Nemzeti Kulturális Alap, Kisvárda Város Önkormányzata és a Déryné Program által valósult meg.
Talán nincs is olyan lokálpatrióta, aki ne hallott volna az ungvári miniszobrokról. A bronzból készült miniatűrök hamar Kárpátalja megyeszékhelyének népszerű látványosságává váltak. Az első ilyen alkotás 2010-ben tűnt fel az Ung folyó partján. Az azóta eltelt 14 év alatt több mint 60 miniszobor kész...
