Írta: N. Sz | Forrás: Kárpáti Igaz Szó | 2011. január 14.
Erős késztetéssel és merész párhuzammal a nagybányai nyolcakhoz hasonlítanám őket, hetüket a közel ötvenből, akik 1970-ben fejezték be az Ungvári Erdélyi Béla Iparművészeti Szakközépiskolát és a még ma is álló épület – igaz, mára funkciója más – patinás falainál emlékeztek a maguk mögött hagyott negyven évre. A többiek egy része távolba szakadt, mások talán a zord időjárástól riadtak meg, s vannak persze közöttük olyanok, akik már az örök vadászmezőkön állítanak emléket a halhatatlanságnak.
Ők, heten: kő- és fafaragók, grafikusok, festők, keramikusok, dekoratőrök és restaurátorok.
A nagyétkűek szerint negyven még gombócból is sok, hát még esztendőből! Politikai csapdákkal és gazdasági válságokkal, fejük fölött tornyosuló viharfelhőkkel és anyagi bizonytalanságokkal teletűzdelt négy kemény évtized, amely nem tette könnyűvé a művészi útkeresést. És mégis talpon maradtak, családot alapítottak, alkottak, kiállítottak.
Negyven év tapasztalatát borzasztóan nehéz egyetlen mondatban összefoglalni, ám ők ezzel is megpróbálkoztak.
Csarnovics István (fafaragó, restaurátor): „Mindig arra törekedtem, hogy alkotásaim erőteljesek legyenek, visszaadják a gondolataimat”.
Petro Hodanics (restaurátor, novellista, az Ukrán Írószövetség kárpátaljai szervezetének vezetője): „A festők között is vannak költők és prózaírók, akik lelket adnak a rejtett szimmetriának, a tudatos egyensúlynak”.
Mihajlo Holics (szobrász): „A hegyek és völgyek, a mélységek és domborulatok találkozása dönti el a forma életrevalóságát”.
Jendrék Tibor (kőfaragó): „Hogy az elgondolásból kompozíció legyen, olyan környezetbe kell helyeznem, amely megfelel sajátosságainak”.
N. Matlach Edit (festő, grafikus): „A színeket a harmónia törvényeinek rendelem alá és nem félek, hogy emiatt harsognak a festményeim”.
Réti János (grafikus, festő): „Minden festményen van egy sajátos szín, ami mindennek a kulcsa, s uralkodik a többi fölött. Ezt kell megtalálni”.
Ivan Szidun (kő- és fafaragó): „A fehérség átütő fénye ragyogóbbá és frissebbé teszi a kompozíciót”.
Más és más nézet. S valahol mégis azonos. Egymás mellett magyar és ukrán, mint negyven éve az iskolapadban.
A kárpátaljai Együtt irodalmi, képzőművészeti, humán tudományi folyóirat lapszámainak bemutatója Magyarország Beregszászi Konzulátusán immár szép hagyománnyá vált. Az Irodalmi kilátó címet viselő találkozóra ezúttal szeptember 16-án került sor a külképviselet Munkácsy termében.
Beregszászban, az Európa-Magyar Ház udvarán talált otthonra Zahoray János festőművész emléktáblája (1835-1909), aki 1901-1909 között a Vérke-parti városban élt és alkotott. Az avatóünnepségre többen összegyűltek, hogy leróják kegyeletüket a festőművész előtt, hogy meghallgassák az őt méltató gondola...
Közel ezren töltötték meg szeptember 13-án a beregszászi Barátság Stadiont, hogy részt vegyenek a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjának hagyományos családi napján. Az esemény külön öröme volt a tombolasorsolás, amiből a szervezők a befolyt összeget a beregszászi Oázis ját...
A színház nem csupán egy kulturális közeg, hanem egyszerre nagyszerű közösségi tér is, ahol az emberek találkoznak, az előadás előtt megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat, utána pedig személyesen, vagy a közöségi média segítségével megvitatják az előadás során látottakat. Megbeszélik azt, hogy a szóban ...
