Írta: N. Sz | Forrás: Kárpáti Igaz Szó | 2011. január 14.
Erős késztetéssel és merész párhuzammal a nagybányai nyolcakhoz hasonlítanám őket, hetüket a közel ötvenből, akik 1970-ben fejezték be az Ungvári Erdélyi Béla Iparművészeti Szakközépiskolát és a még ma is álló épület – igaz, mára funkciója más – patinás falainál emlékeztek a maguk mögött hagyott negyven évre. A többiek egy része távolba szakadt, mások talán a zord időjárástól riadtak meg, s vannak persze közöttük olyanok, akik már az örök vadászmezőkön állítanak emléket a halhatatlanságnak.
Ők, heten: kő- és fafaragók, grafikusok, festők, keramikusok, dekoratőrök és restaurátorok.
A nagyétkűek szerint negyven még gombócból is sok, hát még esztendőből! Politikai csapdákkal és gazdasági válságokkal, fejük fölött tornyosuló viharfelhőkkel és anyagi bizonytalanságokkal teletűzdelt négy kemény évtized, amely nem tette könnyűvé a művészi útkeresést. És mégis talpon maradtak, családot alapítottak, alkottak, kiállítottak.
Negyven év tapasztalatát borzasztóan nehéz egyetlen mondatban összefoglalni, ám ők ezzel is megpróbálkoztak.
Csarnovics István (fafaragó, restaurátor): „Mindig arra törekedtem, hogy alkotásaim erőteljesek legyenek, visszaadják a gondolataimat”.
Petro Hodanics (restaurátor, novellista, az Ukrán Írószövetség kárpátaljai szervezetének vezetője): „A festők között is vannak költők és prózaírók, akik lelket adnak a rejtett szimmetriának, a tudatos egyensúlynak”.
Mihajlo Holics (szobrász): „A hegyek és völgyek, a mélységek és domborulatok találkozása dönti el a forma életrevalóságát”.
Jendrék Tibor (kőfaragó): „Hogy az elgondolásból kompozíció legyen, olyan környezetbe kell helyeznem, amely megfelel sajátosságainak”.
N. Matlach Edit (festő, grafikus): „A színeket a harmónia törvényeinek rendelem alá és nem félek, hogy emiatt harsognak a festményeim”.
Réti János (grafikus, festő): „Minden festményen van egy sajátos szín, ami mindennek a kulcsa, s uralkodik a többi fölött. Ezt kell megtalálni”.
Ivan Szidun (kő- és fafaragó): „A fehérség átütő fénye ragyogóbbá és frissebbé teszi a kompozíciót”.
Más és más nézet. S valahol mégis azonos. Egymás mellett magyar és ukrán, mint negyven éve az iskolapadban.
Ezer évig nem volt itt semmi, állították a szovjet érában a hatalmi gépezetet kiszolgáló propagandisták. Ám mint utóbb kiderült, vidékünkön számos olyan jelentős szakrális és világi építmény, emlékjel található, amely méltán tarthat számot nemzettársaink érdeklődésére. Éljenek azok bárhol: itt, a „t...
Sokak által ismert a Viski Folkműhely tevékenysége, ahol jelenleg is közel hetven gyermekkel foglalkoznak a pedagógusok, akik azt is fontosnak tartották, hogy az ifjú zenészeknek legyen lehetőségük a tanultakat – ének, zene, tánc – kamatoztatni. Többek mellett ezért hívták életre 2017-ben a Viski Fr...
Az advent csendes várakozása és a karácsony közeledtének örömteli izgalma meghitt és igazán lélekemelő hangulattal töltötte meg a Munkácsy Mihály Magyar Ház rendezvénytermét december 21-én, amikor a Latorca-parti város magyarsága újra összegyűlt, hogy az összetartozás jegyében együtt élje át a szere...
A karácsonyt minden évben december 25-én tartjuk, miközben a történészek és teológusok szerint Jézus születése aligha esett a téli hónapokra. A kereszténység második legnagyobb ünnepe az év legsötétebb időszakára került, amelynek szimbolikája egészen a pogány hagyományokig nyúlik vissza.
