Az ungvári hetek

Erős késztetéssel és merész párhuzammal a nagybányai nyolcakhoz hasonlítanám őket, hetüket a közel ötvenből, akik 1970-ben fejezték be az Ungvári Erdélyi Béla Iparművészeti Szakközépiskolát és a még ma is álló épület – igaz, mára funkciója más – patinás falainál emlékeztek a maguk mögött hagyott negyven évre. A többiek egy része távolba szakadt, mások talán a zord időjárástól riadtak meg, s vannak persze közöttük olyanok, akik már az örök vadászmezőkön állítanak emléket a halhatatlanságnak. 

Ők, heten: kő- és fafaragók, grafikusok, festők, keramikusok, dekoratőrök és restaurátorok.

A nagyétkűek szerint negyven még gombócból is sok, hát még esztendőből! Politikai csapdákkal és gazdasági válságokkal, fejük fölött tornyosuló viharfelhőkkel és anyagi bizonytalanságokkal teletűzdelt négy kemény évtized, amely nem tette könnyűvé a művészi útkeresést. És mégis talpon maradtak, családot alapítottak, alkottak, kiállítottak.

Negyven év tapasztalatát borzasztóan nehéz egyetlen mondatban összefoglalni, ám ők ezzel is megpróbálkoztak.

Csarnovics István (fafaragó, restaurátor): „Mindig arra törekedtem, hogy alkotásaim erőteljesek legyenek, visszaadják a gondolataimat”.

Petro Hodanics (restaurátor, novellista, az Ukrán Írószövetség kárpátaljai szervezetének vezetője): „A festők között is vannak költők és prózaírók, akik lelket adnak a rejtett szimmetriának, a tudatos egyensúlynak”.

Mihajlo Holics (szobrász): „A hegyek és völgyek, a mélységek és domborulatok találkozása dönti el a forma életrevalóságát”.

Jendrék Tibor (kőfaragó): „Hogy az elgondolásból kompozíció legyen, olyan környezetbe kell helyeznem, amely megfelel sajátosságainak”.

N. Matlach Edit (festő, grafikus): „A színeket a harmónia törvényeinek rendelem alá és nem félek, hogy emiatt harsognak a festményeim”.

Réti János (grafikus, festő): „Minden festményen van egy sajátos szín, ami mindennek a kulcsa, s uralkodik a többi fölött. Ezt kell megtalálni”.

Ivan Szidun (kő- és fafaragó): „A fehérség átütő fénye ragyogóbbá és frissebbé teszi a kompozíciót”.

Más és más nézet. S valahol mégis azonos. Egymás mellett magyar és ukrán, mint negyven éve az iskolapadban.