Az első vastaps – Záróelőadás a „GENIUS” színjátszó táborában

A színház izgalmas és csodálatos világ. Kívülről, a nézők szemszögéből is, amikor különböző történetek játszódnak le előttünk, illetve nem mindennapi sorsok elevenednek meg a színpadon. De még inkább titokzatos világ belülről, a színészek oldaláról, amikor is életre kelnek a nem mindennapi hősök, karakterek. Köztük olyanokat is meg kell formálni, amelyek meglehetősen különböznek az illető színész alapvető jellemvonásaitól. 

A mögöttünk hagyott napok során ennek a sajátos világnak a kulisszatitkaiba nyertek bepillantást a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány által szervezett színjátszó tábor résztvevői. A táborzáró előadás előtt Váradi Natália irodaigazgató arról beszélt, hogy a játék mindenkor az egyik örömforrás. A színjátszás pedig egyike a legizgalmasabb, legfelszabadítóbb, ugyanakkor a legfelelősségteljesebb játékoknak. Ezekben az embert próbáló időkben, amikor is a világjárvány a felnőttekkel együtt a fiataljainkat is bezárkózásra kényszerítette, majd az immáron több mint másfél éve tartó háború erősíti fel mindannyiunkban a fájdalom, a félelem, a bizonytalanság érzését, nagyon fontos, hogy a lélek kiszabaduljon a negatív érzések világából. S erre egy csoport fiatal számára a színjátszás nagyszerű lehetőségeket teremtett. 

Hasonló gondolatokat fogalmazott meg az újságírók előtt Cséke Adrien, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház segédszínésze, a tábor egyik szakmai irányítója. Hisz a színjátszás nem csupán arról szól, hogy miként mozgok a színpadon, hogyan mondom a szöveget, de még nem is csak arról, hogy miként tudok bekapcsolódni a próbafolyamatokba majd az előadásba, hanem a nagyfokú egymásra figyelésről is. Hisz a színpadon mindig igazi csapatmunka zajlik, hangsúlyozta Cséke Adrien.

A tábor másik szakmai vezetője, Heczel Jázmin segédszínész a következőket emelte ki: a hét elején hatalmas kihívással néztünk szembe. Hisz 21 különböző életkorú, habitusú fiatal, akik közül legtöbben most látták egymást először, egy közös és mindenképpen izgalmas vállalkozásba kezdett. Felvállalták, hogy előadnak egy színpadi művet. Szerencsére a munkát nagyban megkönnyítette, hogy valamennyien mindvégig arra törekedtek, hogy az előadás sikerüljön. A csapat Csukás István Sün Balázs c művét – illetve a beregszászi változatban Sün Bogi – vitték színre, s mutatták be a főként szülőkből, nagyszülőkből, barátokból álló közönségnek. 

S hogy milyen nagy sikerrel? Erről a szűnni nem akaró vastaps győzött meg mindnyájunkat. Az első vastaps ezeknek a fiataloknak az életében…

S hogy színészpalántáink számára mit hozhat a jövő? Mint megtudtuk, a színház vezetői, illetve a főiskola irányítói azon munkálkodnak, hogy ősztől újra induljon a Ficseri Gyermekstúdió.