Az aradi vértanúkra emlékeztek Kárpátalja-szerte

Szűkebb pátriánk magyarsága a hagyományokhoz hűen idén is megemlékezett azokról a nagyszerű emberekről, akik 1849. október 6-án életükkel és vérükkel tettek hitet a nemzet és a haza mellett. Fejet hajtottak az aradi vértanúk előtt az Ungvári Nemzeti Egyetem (UNE) Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karán. Nemzeti ünnepeinkre hagyományosan a kar elsős diákjai készülnek a legtöbbet. Idén a magyar szakos gólyáknak a másodikosok és a harmadikosok is besegítettek.
 

Az alkalomhoz illő versekkel és dalokkal, az emlékezés mécseseinek fényénél adóztak a vértanúk emlékének, tájékoztatta lapunkat Zékány Krisztina, a Magyar Filológiai Tanszék tanszékvezető docense.

Diákok és tanárok együtt keresték fel a Kálvária temetőben nyugvó Szegelethy János honvédhadnagy sírhelyét, ahol előbb Zubánics László dékánhelyettes, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) elnöke mondott ünnepi beszédet, majd az első évfolyamos történészhallgatók elhelyezték a kegyelet koszorúját. A honvédhadnagy helyreállított sírhelye az egyetlen az ungvári temetőben, ahol egy szál gyertyát gyújthatunk a szabadságharc emlékére. A kutatók további 24-ről tudnak ugyan, de a pontos helyüket mind ez idáig nem sikerült beazonosítani és feltárni.

Ungváron fejet hajtottak a szabadságharcban elesett Petőfi Sándor szobránál is, amely magyar és ukrán összefogásban újult meg, és a nyáron elszenvedett vandál rongálás után ismét régi alakjában díszíti a város központi parkját.

– Az 1848–49-es szabadságharcot és polgári forradalmat leverték, és utána véres megtorlás következett. Az 1956-os forradalom és szabadságharc is hasonló véget ért. Azonban levonhatjuk a következtetést: ezeket ugyan elveszítettük, ám később, tárgyalások útján végül mégis győztünk – hangsúlyozta lapunknak adott nyilatkozatában Balogh Dénes, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja. – 1848-at követően, 1867-ben a kiegyezéssel tulajdonképpen elértük, amit szerettünk volna. Magyarország polgári állammá vált, s elindult a fejlődés útján. Budapest mai látképében meghatározóak azok az épületek, amelyeket akkor emeltek. Mindez jelzi, sem az aradi mártírok, sem Petőfi Sándor halála nem volt hiábavaló. 1956-ban a túlerő győzött, ám az egész világ felfigyelt az elnyomásra. És 1989–90-ben ismét elértük, amit szerettünk volna. Európa keleti része felszabadult a szovjet uralom alól, és ezt végső soron a magyarok bátorságának és hazaszeretetének lehet tulajdonítani. A harcunk nélkül a világ elkönyvelte volna, hogy a birodalom rendben van és működik. A magyarok bátor cselekedete azonban később megalapozta a Szovjetunió szétesését.

Balogh Dénes szerint a kárpátaljai ukránság is szívén viseli a szobor sorsát. Ezt jelzi, hogy Mihajlo Kacsur, a Turbogaz vezérigazgatója pótoltatta a hiányzó részt. A konzul megköszönte a gesztust, majd elhelyezték a tisztelet virágait a költő szobránál. A helyreállított szablyán az utolsó simításokat – a csiszolást, a viaszolást és a patinázást – Matl Péter szobrász végezte.

– A Kossuth Rádióból értesültem a rongálásról. Azonnal jeleztem a főkonzulátusnak, hogy társadalmi munkában vállalnánk a hiányzó rész pótlását, s a felvetést örömmel fogadták – eleveníti fel a történteket a művész. – Akármilyen kard nem kerülhet Ferenczy Béni szobrára. Helyben meg is mintáztam, a kivitelezést pedig a magyarországi Varga Imre szobrászművész – aki Zrínyi Ilona és II. Rákóczi Ferenc munkácsi szobrát is öntötte – vállalta úgyszintén térítésmentesen. A kardba egy rozsdamentes acélrudat helyeztünk, ami olyan szilárd, hogy szinte törhetetlen. Amikor a munkával végeztünk, akkor értesültünk, hogy mások pótolták a hiányzó részt. Reméljük, az alkotásunkra nem lesz szükség.

A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Nagyszőlősön, báró Perényi Zsigmond, Ugocsa vármegye mártírhalált halt főispánja szobránál tartotta központi megemlékezését. Mint az MTI beszámol róla, a rendezvény ünnepi szónoka Grezsa István, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkárságának miniszteri biztosa volt. Szerinte Arad és a szabadságharc egyik fontos tanulsága, hogy nemzetiségtől, pártállástól, származástól függetlenül összefogott a teljes Kárpát-medence. Magyarok és nem magyarok, bárók és polgárok, bácskaiak, beregiek és Ung-vidékiek harcoltak azért, hogy egy független, szuverén Magyarországon élhessenek. Mint kifejtette, koronként más helytállást kíván a haza szolgálata: egyszer vértanúságot, másszor a puszta megmaradás parancsát.

– Most azért dolgozunk, hogy a Kárpát-medence magyarlakta régiói megmaradjanak annak, amik mindig is voltak – hangsúlyozta, hozzátéve: Magyarország az eddigiekhez hasonlóan a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz, hogy támaszt nyújtson a kárpátaljai magyarságnak.

Brenzovics László, a KMKSZ elnöke egyebek mellett kiemelte: az aradi tizenhármak áldozata nem volt hiábavaló, mivel a mártírok erőt adnak nekünk mostani küzdelmeinkhez. Közösségünk most ismét komoly kihívások elé néz, mindenekelőtt helyt kell állnia az október 25-i ukrajnai önkormányzati választásokon, hogy biztosítva legyen a jövőben nemzeti közösségünk megmaradása.