Az aradi vértanúkra emlékeztek Kárpátalja-szerte

Az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc leverése után Aradon kivégeztek 13 hős honvéd tábornokot. Az osztrák abszolutista hatalom ezt követően még több száz hazafit küldött halálba, ezreket zárt börtönbe, sorozott be erőszakkal katonának. Október 6-án minden esztendőben a világ magyarsága legfényesebb szabadságharcunk vértanúira emlékezik.

A KMKSZ által szervezett központi ünnepség helyszíne ezúttal is a nagyszőlősi magyar középiskola épülete előtti, báró Perényi Zsigmond mellszobra által ékesített park volt.

Nemzeti gyásznapjaink nem arra valók, hogy magunkba roskadva, önsajnálattal eltelve a magyarság sorsán keseregjünk. Hanem először is arra, hogy értékeljük azt a bátorságot, hazaszeretetet, halált megvető bátorságot, mellyel dicső eleink kiálltak a magyar függetlenség mellett, hangsúlyozta az idei megemlékezés főszónoka, Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára.

Azokban a hónapokban Magyarországra figyelt az egész civilizált világ, hisz a magyarság nem csupán nemzeti függetlenségéért harcolt. Legjobbjaink a világszabadság jelszavát tűzték zászlajukra, így szabadságeszményükkel rokonszenvezett Európa valamennyi, az elnyomás különböző formáitól szenvedő népe. A parlamenti államtitkár arra emlékeztetett, hogy bár nem kell váráldozatot hozni érte, a szabadságot ma sem adják ingyen. Jól érzékelik mindezt a kárpátaljai magyarok, akik nemzeti intézményeik, iskolahálózatuk fennmaradásáért küzdenek. Ebben a küzdelemben a mostani nemzeti kormányban partnerre találtak. Rétvári Bence arról is beszélt, hogy az Európai Unió nem csupán gazdasági-politikai, hanem egyúttal világos értékelvek mentén szerveződő nemzetközi közösség is. Ahol nincs helye a kirekesztésnek, nemzetiségi, faji, vallási alapon való megkülönböztetésnek. Márpedig Ukrajnában ilyen és ehhez hasonló megnyilvánulásoknak vagyunk tanúi. Hisz az ukrán állam anyagilag nem támogatja sem a beregszászi Magyar Főiskolát, sem egyházi líceumainkat. Holott azokban ugyanolyan adófizető ukrajnai állampolgárok gyerekei tanulnak, mint az állami tanintézményekben. Ukrajnának, ha valóban komolyan gondolja az eu-s tagság elnyerését, az európai normákat a napi gyakorlatba kell átültetnie.

A szabadságharc katonáinak, a függetlenségéért küzdő magyar nemzet fiainak több mint 160 évvel ezelőtt Európa egyik meghatározó államával, a jól szervezett osztrák birodalommal kellett felvenni a küzdelmet, kezdte ünnepi beszédét Kovács Miklós, a KMKSZ elnöke. Nekünk, mai kárpátaljai magyaroknak látszólag sokkal könnyebb a dolgunk, hisz – bár kétségkívül ellenséges közegben – nem kell élethalál harcot vívnunk megmaradásunkért. Arra viszont nagyon ügyelnünk kell, hogy a napi megélhetésért folytatott küzdelmünkben figyeljünk a valós, igaz emberi értékek megtartására. Ne szégyelljük, ha valamelyik honfitársunknak az ukrán hatalomhoz való dörgölőzése, a hivatalos elvárásoknak való mindenáron megfelelése dühöt vált ki bennünk. S azt sem tudjuk tolerálni, ha környezetünkben valaki kétszáz hrivnyáért eladja a szavazatát. Míg valaki így reagál a hamissággal teli világunkban tapasztalt nemtelen cselekedetekre, abból tudható, hogy olyan kárpátaljai magyarral van dolgunk, aki tud áldozatot hozni az itteni nemzetrész megmaradásáért.

A szónoklatokat követően a Sólyom elnevezésű nagyszőlősi cserkészcsapat tagjai idézték meg a hős honvédtábornokok emlékét, elevenítették fel 1849. október 6-ának gyászos napját. A Péterfalvai Református Líceum kórusa az alkalomnak megfelelően a Beh régen vérezel, szegény magyar kezdetű éneket adta elő.

Büszkeség és gyász

Az elmúlt vasárnap az Európa-Magyar Ház előtt felállított kopjafánál tartott megemlékezésre érkezőket Gajdos István, az UMDSZ elnöke, parlamenti képviselő köszöntötte. Büszkeség és gyász kavarog lelkünkben, mondta. Büszkék vagyunk az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseire, akik példaértékű bátorsággal álltak ki a hatalmas túlerővel szemben, és küzdöttek a végsőkig a hazáért, a szabadságért, a magyar nemzetért. Gyászolunk, mert a forradalom elbukott, a vezéreit halálra ítélték. De vigasztaljon, hogy a forradalmárok ügye nem halt meg, s a vértanúk áldozata, példamutatása acélozza akaratát a magyar nemzetnek.

A magyar forradalom és szabadságharc, 1849 őszének eseményeit Csobolya József történelemtanár, a Rákóczi Szövetség Beregszászi Városi Szervezetének alelnöke elevenítette fel. Kiemelten szólt az aradi vértanúk példamutató kitartásáról, akik – bár megvolt a szökés lehetősége – a halált választották a megalkuvás helyett. A szónok beszédében emlékeztetett arra, hogy beregszászi résztvevői is voltak a szabadságharcnak, közülük van, aki az itteni temetőben nyugossza örök álmát, van, akinek utca őrzi nevét. És nem feledkezünk meg az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjáról, báró Perényi Zsigmondról sem, aki Beregvégardóban született, s szülőháza falán emléktábla őrzi nevét.

A felszólalásokat követően a résztvevők a kopjafánál elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

Koszorúzás a Kálvárián

Az aradi vértanúkra emlékezve tartottak koszorúzó megemlékezést az ungvári Kálvária temetőben.

A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) szervezte rendezvényre október 7-én került sor. A MÉKK nevében Dupka Nándor köszöntötte a jelenlévőket, s beszélt Szegelethy János honvédnagy és Bémer László püspök önfeláldozó életéről.
Az eseményen Magyarország Ungvári Főkonzulátusa mellett a Vitézi Rend Kárpátaljai Törzskapitánysága és a Kárpátaljai Magyar Diákok és Fiatal Kutatók Szövetsége is képviseltette magát. A koszorúzó ünnepség részeként az Ungvári 10. sz. Dayka Gábor Középiskola két tanulója verssel emlékezett az aradi vértanúkra, majd tanáruk, Marcsák Gergely énekelte el Az aradi tizenhárom című megzenésített verset. Nott Miklós, Magyarország Ungvári Főkonzulátusának konzulja elmondta: „Az aradi vértanúknak ma is komoly üzenete van: hazaszeretet, becsületesség, tisztesség, önfeláldozás." A Vitézi Rend nevében az emlékezőket Kövér György köszöntötte, s ezután a szervezetek elhelyezték koszorúikat Szegelethy János sírján. A koszorúzás a Szobránc utcában folytatódott, ahol Bémer László emléktáblája előtt hajtottak fejet az emlékezők.

Méltán tisztelegve a tizenhárom vértanú és Kárpátalja hősei előtt, az esemény nemzeti imádságunk, a Himnusz eléneklésével zárult.