Az aradi vértanúkra emlékeztek a Beregszászi 6. Sz. Általános Iskolában

Immár 163 esztendeje, hogy az aradi vár sáncában kivégezték a szabadságharc tábornokait. Hosszú időnek kellett eltelnie ahhoz, hogy szabadon emlékezhessünk rájuk, azokra a hősökre, akik megértették a kor, a pillanat feladatát és vállalták azt. Olyan magyar és más nemzetiségű férfiak halálát gyászoljuk, akik a magyar függetlenség ügye mellett a világszabadság eszméiért is küzdöttek.

A Beregszászi 6. Sz. Általános Iskolában október 5-én emlékeztek az aradi vértanúkra. Kenyeres Mária magyartanár felkészítésével a gyerekek felelevenítették a 163 évvel ezelőtt történteket: felhangzottak az aradi tizenhármakról szóló versek, dalok. A szép, meghitt rendezvényen Farkasné Bőcs Judit, Magyarország beregszászi külképviseletének konzulja kihangsúlyozta:

– Az aradi vértanúk példája is mutatja, hogy a mártírok véréből milyen megújuló erő, akarat születhet, s nekünk, kései utódoknak, a feladatunk nem más, mint közösségünkben érvényesíteni a vértanúk hitvallását, áldozatát a körülöttünk lévő zajos világban. Ezért kell újra és újra nemzetünk múltjában megkeresni a kapaszkodókat, a hősöket, a 1nagyszerű embereket, még akkor is, ha megrázó, gyászos eseményről emlékezünk. Szükségünk van a történelmi példaképekre, akikre méltán lehetünk büszkék, akiknek történelmi jelentőségű életművéből hitet, erőt és tudást meríthetünk.

Gajdos István polgármester, az UMDSZ elnöke felelevenítve az 1849. október 6-án történteket elmondta: 13 olyan ember adta életét, aki különbözött rangját, vagyonát, sőt nemzetiségét tekintve is. A vértanúk között a magyarok mellett ugyanis szerbek, horvátok, lengyelek, sőt, osztrákok is voltak. Egy azonban közös volt bennük: az, hogy a szabadságért, és a magyar népért harcoltak és haltak meg.

– Most, 163 év elteltével, azt gondolhatjuk, nekünk, modern kori magyaroknak sokkal könnyebb a dolgunk. Nem kell ugyanis fegyverrel védeni magunkat, és nem kell élet-halál harcot vívnunk megmaradásunkért sem. De ha mélyebben belegondolunk, láthatjuk, a valóság nem ennyire egyszerű. Vannak ugyanis, akik vélt sérelmekből eredő, alaptalan vádaskodást folytatnak, s ez a mi magyar közösségünk megosztottságát erősíti. Párhuzamosan pedig érdekérvényesítésünk gyengítését vonja maga után. Sajnos úgy tűnik, hogy ezzel teljes egészében a magyar és kisebbségellenes politikai erőket szolgálják ki. Pedig most másképp történhetne: nem kellene, hogy magyar-magyar testvérharc legyen, amikor mind a két magyar szervezet tudna önállóan menni a maga útján. Én ugyanis listán, a másik szervezet jelöltjei pedig egyéni körzetben próbálnak mandátumhoz jutni. De bízom benne, hogy a józan ész, és magyar közösségünk érdekei felül fognak kerekedni.

A rendezvény a Szózat eléneklésével ért véget.