Az aradi vértanúk emléknapjára

Kárpátalja-szerte megemlékeztek az aradi vértanúk emléknapjáról. Hagyományosan a szabadságharc résztvevőinek (honvédek, nemzetőrök) sírjánál, különféle emlékhelyeknél helyezik ma el a megemlékezés koszorúit. Október 6-a gyásznap is egyben, hiszen a hatalom ezen a napon statuált példát a szabadságharc főtisztjeinek kivégzésével.

Ma Ungváron (a Kálvária temetőben) és Beregszászban (az Európa-Magyar Ház udvarán) az UMDSZ, a KMMI, a MÉKK és az Ungvári Nemzeti Egyetem képviselői tisztelegtek csendes koszorúzás keretében a szabadságharc hőseinek emléke előtt. Nemzeti színű szalaggal díszített koszorú került Szegelethy János honvédhadnagy sírjára és az aradi vértanúk emlékoszlopára…

Október 6-án az aradi vértanúkra emlékezünk szerte a nagyvilágban. A csoportképüket sokan ismerik, azonban valamennyiük nevének a felsorolásával a többségnek már komoly gondjai lennének. Ma már tudjuk azt is, hogy a forradalom vértanúi nem tizenhárman, hanem tizenhatan voltak, igaz hármukat nem október 6-án végezték ki. A nemzeti emlékezet hosszú éveken át megfeledkezett az augusztus 22-én felakasztott Ormai Auffenberg Norbert ezredesről, a honvéd vadászezredek szervezőjéről. Október 25-én lőtték agyon Kazinczy Lajos ezredest, a nyelvújító Kazinczy Ferenc fiát, akinek a szabadságharc utász alakulatainak létrehozásában volt fontos szerepe. 1849 júniusában egy önálló hadosztály parancsnokságát bízták rá, amely Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyék védelmét látta el. A forradalom vértanúinak sorát 1850. március 31-én Haug Lajos bécsi hírlapíró, honvédezredes zárta (Bem hadsegédje, Szászváros parancsnoka volt), akit a bécsi forradalom idején a Habsburg-Lotharingiai ház ellen írt röplapja miatt akasztottak fel. A kivégzettek mindegyike volt császári tisztként került a honvédseregbe; a legmagasabb rangot Kiss Ernő, a legalacsonyabbat Lázár Vilmos (a honvédelmi miniszter) viselte. Közülük kilencen voltak ott a fegyverletételt elhatározó augusztus 11-i aradi haditanácson. Ők, valamint Vécsey Károly és Damjanich János az orosz, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos pedig az osztrák csapatoknak adta meg magát. A tizenhármakkal kapcsolatban is rengeteg téves adat forog közkézen, a legtöbbjüknek még a nevét is tévesen írják le. Valamennyiüket tábornoknak nevezik, holott Lázár Vilmos csak ezredes volt.

Ma, október 6-án rájuk emlékezünk: Aulich Lajos (Pozsony, 1793), Damjanich János (Stara/Szerbia/, 1804), Dessewffy Arisztid (Csákány, 1802), Kiss Ernő (Temesvár, 1799), Knézich Károly (Velike Gajovac /Horvátország/, 1808), Lahner György (Besztercebánya, 1795), Lázár Vilmos (Nagybecskerek, 1815), Leiningen-Westerburg Károly (Ilcemstadt /Németország/, 1819), Nagysándor József (Nagyvárad, 1804), Pöltenberg Ernő (Bécs, 1813), Schweidel József (Zombor, 1796), Török Ignác (Gödöllő, 1795), Vécsey Károly (Pest, 1807). Valamennyien 1849. október 6-án életüket adták a hazáért. Emlékük legyen áldott!