Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc mártírjaira emlékeztünk

Az 1848–49-es szabadságharc végét jelentő világosi fegyverletétel után a császári haditörvényszék ítélete alapján Aradon kivégezték a magyar honvédsereg 12 tábornokát és egy ezredesét, akik a bukást követően kerültek osztrák fogságba. Így a nemzet vértanúi lettek: Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő , Knézich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen Westerburg Károly, Nagysándor József, Pöltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác és Vécsey Károly.

Az aradi vértanúk kivégzésének emléknapja nemzeti gyásznap is egyben. Ezen a napon a Kárpát-medence minden táján megemlékeznek a szabadságharc áldozatairól, illetve azokról a honvédekről és nemzetőrökről, akik részt vettek a magyar nemzet szabadságküzdelmeiben. A Beregvidéken több helyszínen is megemlékeztek: Beregadóban, a beregszászi felekezeti temetőkben, Guton és Nagybégányban, a beregszászi főiskolán.
Beregardóban báró Perényi Zsigmond szülőházánál emlékeztek meg a szabadságharc kiemelkedő alakjáról, a mártírhalált halt főnemesről, valamint az Aradon kivégzett 13 vértanúról.
A megjelenteket Kenyeres Mária, a Beregszászi 9. Sz. Általános Iskola magyartanárnője köszöntötte. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Nagy Petronella, a Magyar Köztársaság beregszászi konzulátusának konzulja, Gajdos István, Beregszász polgármestere, Kincs Gábor alpolgármester, Pirigyi Béla, a BMKSZ elnöke, Csobolya József történész, v. Pocsai Vince református lelkipásztor.
Kenyeres Mária röviden felidézte Perényi Zsigmond életét és munkásságát. Megtudhattuk, hogy báró Perényi Zsigmond Beregardóban született 1783-ban. A szabadságharc bukása után az osztrák hatóságok elfogták, kötél általi halálra ítélték és kivégezték.
Az ismertetőt követően Gajdos István szólt a jelenlévőkhöz. Beszédében kiemelte, hogy dicső elődeink bátor kiállással tettek tanúbizonyságot hazaszeretetükről. Nemzetünk nagyjai emelt fővel néztek szembe a nehézségekkel. A ma emberének is sokszor kell döntenie jelene és jövője felől. A közelgő választásokon a helyi magyaroknak is bizonyítaniuk kell, hogy méltóak elődeikhez.
Ezt követően Turányi Simon Krisztina történelemtanár és Gergely Lívia szervezőtanár irányításával az általános iskola felső tagozatos diákjai zenés-verses összeállítással emlékeztek az aradi vértanukra. Elhangzott többek között Tompa Mihály „A madár, fiaihoz” és Petőfi Sándor „Magyar vagyok” című költeménye, valamint a Székely himnusz.
Az emlékműsort követően a társadalmi szervezetek megjelent képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit Perényi Zsigmond emléktáblájánál.
******

Az aradi vértanúk emlékének tiszteletére — immár hagyományosan — megemlékezést tartottak a beregszászi felekezeti temetőkben. Ekkel György (1826–1905) ügyvéd, honvédszázados sírjánál Pirigyi Béla, a BMKSZ elnöke köszöntötte a jelenlévőket. Az ünnepi megemlékezést számos társadalmi elöljáró megtisztelte jelenlétével.
Csanádi György nyugalmazott főszerkesztő, Ekkel György leszármazottja emlékezett dédnagyapjára. Röviden ismertette életútját, kiemelve elvhűségét, a szabadságharc eszméje iránti elkötelezettségét. Megemlékezésében sajnálattal jegyezte meg, hogy a kárpátaljai magyar érdekvédelmi szervezetek külön emlékeznek nemzetünk nagyjaira, holott a megbékélésre és az összefogásra kellene törekedniük.
Az emlékkoszorúk elhelyezését követően Baczó József (1826–1921) honvéd tűzmesterre Zubánics László történész, az Ukrajnai Nemzeti Tanács elnöke emlékezett. Beszédében kiemelte: a XIX. század első felében a tüzérség volt az a fegyvernem, amely alaposan megváltoztatta az erőviszonyokat, eldöntötte a csaták kimenetelét. A feljegyzésekből vélhető, hogy Gábor Áron és kortársai mellett Baczó József is közreműködött a modern magyar tüzérség létrehozásában, ezáltal is kiemelkedő személyiségévé vált a szabadságharcnak.
Az emlékkoszorúk elhelyezése után Bloksay István (1826–1884) honvédszázadosra Csobolya József történész emlékezett. A Nyitrán született nemzeti hősünk az 1848–1849-es szabadságharcban mint honvéd szolgált a 65. zászlóaljban, később századosi rangot nyert, majd 1850-ben Bereg megyében telepedett le. Beregszászon kezdetben ügyvédként, majd 1861-ig császári és királyi közjegyzőként dolgozott. A történész beszédében kiemelte, hogy a városi vezetés egy emléktáblával — nemzetünk más nagyjaihoz hasonlóan — méltó emléket állíthatna a honvédszázadosnak
Idén először emlékeztek meg Szemerei László tüzérről, a szabadságharc hősi halottjáról, akinek életútja egyelőre ismeretlen. Síremlékének megkoszorúzását követően a jelenlévők átvonultak a református temetőbe, ahol Nagyidai Berzsenyi Antal (1832–1910) honvéd huszárhadnagy, Bereg vármegye törvényhatósága több albizottságának tagja, a református egyház főgondnoka sírhelyénél folytatódott a megemlékezés.
Az emlékező gyülekezet sajnálattal konstatálta, hogy a közelmúltban valaki(k) a fejfa elmozdításával meggyalázták a sírhelyet. Amint azt Borbély Ibolya, a Beregszászi Magyar Gimnázium tanára elmondta, a sajnálatos esetre a közelmúltban derült fény, amikor a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola diákjaival közösen keresték fel a sírt. A remények szerint a helyreállítás rövid időn belül megtörténik.
A honvéd huszárhadnagy életútját ugyancsak Csobolya József ismertette. Mindössze 16 éves volt a szabadságharc kitörésekor, édesapjával, Bereg vármegye táblabírájával, valamint fivérével együtt állt a szabadság zászlaja alá. 1849 után élete, tevékenysége a közt szolgálta.
Csobolya József elismerően szólt azon kárpátaljaiak munkásságáról, akik levéltári kutatásaik révén feltárták nagy elődeink életpályáját.
A megemlékezés a koszorúk elhelyezésével és a szózat eléneklésével zárult.
******

A program a Beregszászi Művészeti Iskola előadótermében folytatódott, ahol az iskola tanárai és diákjai, valamint a Beregvidéki Nyugdíjasok Petőfi Sándor Egyesületének kórusa kisebb műsorral tisztelegtek a szabadságharc mártírjai előtt.
A rendezvényt megtisztelte jelenlétével dr. Nagy Petronella, a Magyar Köztársaság beregszászi konzulátusának konzulja, aki a konzulátus üdvözletét tolmácsolta, hangsúlyozta az aradi vértanúk elszántságát, hitét és kitartását, aminek bizonyságtételéül felolvasta Damjanich János imáját, amely a kivégzésének hajnalán fogalmazódott meg a honvéd vezérőrnagyban.
A történelmi eseményeket kordokumentumok alapján Kishegyi Mária magyartanár idézte fel. Az összeállításban Kelnik Elza, a nyugdíjasklub tagjának előadásában elhangzott Mentes Mihály „Magyar zsoltár” és Máthé István „Ne hagyjátok”című verse, Baraté Edina magyar népdalokat énekelt, a nyugdíjasklub kórusa pedig hazafias énekeket adott elő. Nagy sikere volt Lebegyeva Viktória és Peres Dóra zongora négykezesének, Kovács Péter hegedűszólójának, valamint Pirigyi Gergely klarinétjátékának.
A rendezvény zárásaként Pirigyi Béla, a művészeti iskola igazgatója mondott köszönetet a szervezőknek a színvonalas programért.
******

Az alapos honismereti kutatásoknak köszönhetően az utóbbi években egyre több ’48-as honvédról szerzünk tudomást, lesz „közkinccsé” a róluk szóló történelem. Valami hasonló történt a múlt év végén Nagybégányban is, ahol majdnem az utolsó pillanatban sikerült megmenteni a község egyik birtokosának, bilkei Galgóczy Pálnak a síremlékét. Mint kiderült, a Bereg megyei nemesség nagy részéhez hasonlóan ő is csatlakozott a haza védelmének szent ügyéhez. A szabadságharc bukása után visszatért szülőföldjére és nagybégányi birtokán gazdálkodott.
Idén márciusban a civil szervezetek és a történelmi egyházak részvételével került sor a síremlék felújítására és újraavatására. Október 6-án, az aradi vértanúk emléknapján a községi önkormányzat vezetői és a helyi általános iskola diákjai Galgóczy Pál síremlékénél emlékeztek. Hánka Dezső polgármester és Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Nemzeti Tanács elnöke az aradi tizenhármakra, erkölcsi kiállásukra, a magyarság iránti elkötelezettségükre emlékezett.
A Nagybégányi Általános Iskola diákjai rövid irodalmi összeállítással emlékeztek október 6-ra, majd a jelenlévő szervezetek és intézmények képviselői elhelyezték a tisztelet koszorúit az emlékmű talapzatán.
******

Október 6-án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán is megemlékeztek a magyar szabadságért harcoló őseinkről. A nemzeti színű és gyászlobogóval feldíszített lépcsőházban a hallgatók, tanárok gyertyák és mécsesek elhelyezésével rótták le kegyeletüket nemzetünk nagyjai előtt. A nagyszünetben a főiskola hallgatói önkormányzata szervezésében tartottak megemlékezést, majd délután a helyi temetőben megkoszorúzták a honvédtisztek sírhantjait.
Az esti órákban a magyar tanszék szervezésében irodalmi műsorral tisztelegtek a szabadság mártírjainak emléke előtt. A HÖK felhívására szép számban összegyűlt vendégeket Kész Margit tanárnő köszöntötte.
Orosz Ildikó, a főiskola elnöke felidézte a korabeli történelmi eseményeket, megemlítve a szabadságharcban résztvevő beregvidéki honvédeket, tiszteket, akiknek egy része a beregszászi temetőben alussza örök álmát.
Horkay Sámuel, a KMKSZ beregszászi szervezetének elnöke hangsúlyozta: a haza iránti hűség, a nemzetünkért való kiállás napjainkban is időszerű.
Ezután a főiskolai hallgatók irodalmi összeállítást adtak elő, amelyben a népi kollektív emlékezet által megőrzött, illetve a magaskultúra által létrehozott művek egyaránt szerepeltek.
A megemlékezés a Szózat eléneklésével ért véget.