Szerdától vasárnapig ifjú szerzők műveitől zengett a visegrádi hegyoldal. Július 24-e és 28-a között ugyanis kitárta kapuit a Fiatal Írók Szövetségének második alkotótábora, mely a Kárpát-medencei fiatal irodalom képviselőinek egyik meghatározó nyári találkozója is egyben. Az eperbort és mézédes magyar dinnyét kínáló táblaerdő sűrűjébe keveredve nehéz rátalálni a megfelelő ösvényre, mely a tábor helyszínére vezet, de néhány téves kanyar után sikeresen találtunk rá a Mogyoróhegyi Erdészeti Erdei Iskola faházaira.
Mire elfoglaltuk szálláshelyünket, a korábban érkezettek már alkotásba mélyültek: verssorok, novellafüzérek, regényrészletek és kritikadarabok törték meg a délutáni csendet. A tábor állandó napirendi pontjaként reggelitől uzsonnáig műhelymunka folyt, ahol az írópalánták saját szövegeiket tették közvizsgálat tárgyává. A foglalkozások több csoportban zajlottak. A prózások csapatait Csepregi János és Hermann Zoltán irányította, a lírikusokéit Bajtai András, Győrffy Ákos és Sirokai Mátyás vezényelte, a kritikusok pedig Szilágyi Zsófia navigálásával dolgoztak. Találomra csatlakoztam egyik szövegek felett elmélkedő társasághoz, s hű maradva e lelkes közösséghez, a rákövetkező napokban velük együtt vizsgálhattam a különféle prózai alkotások vitatható szöveghelyeit.
A nappali alkotómunkát estefelé íróvendégek, folyóiratok, könyvkiadók beszélgetései, bemutatkozásai váltották fel. Az első tábori délután vendége Térey János volt, akit Szirák Péter faggatott nemrég megjelent Moll. c. kötetéről, „trendi” és „nem trendi” költészetről, példaképekről, írásmódszerekről, olvasási szokásokról. Őket a kritikustusa amazonjai, Antal Nikolett, Harmath Artemisz és Tóth-Czifra Júlia követték, akik három elsőkötetes szerző (Korpa Tamás, Molnár Illés és Rhédey Gábor) műveit helyezték a boncasztalra. Az est záróakkordjaként Hanula Zsolt, Kalapos Éva Veronika, Serestély Zalán és Varga László Edgár, a FISZ kötet előtt álló szerzői osztották meg szövegeiket a házi sört vagy rozéfröccsöt kortyolgató kíváncsi közönséggel.
A csütörtöki irodalmi dömpinget Oravecz Imre és az őt kérdező Hansági Ágnes beszélgetése nyitotta, melyben a legnagyobb hangsúly a disszidációra és az ezzel járó kultúra- és nyelvváltásra helyeződött, érintve Oravecz két fontos regényét, a Kaliforniai fürjet és az Ondrok gödrét. Helyüket Kovács András Ferenc vette át, s beszélgetőtársa, Korpa Tamás frappáns felütésként olyan kérdések lajstromát húzta elő, melyekre mindig is kíváncsi volt, de választ mégsem most vár rájuk. A szabadversnek is beillő kérdéskompozícióból azonban egy kérdőjelet pontra cserélhetünk: bebizonyosodott ugyanis, hogy amennyiben Jack Cole járt New Yorkban, minden bizonnyal utazott a helyi metrón. KAF élvezettel mesélt a későbbiekben felmerülő valós kérdések sokaságára: szóba került Lázáry René Sándor hagyatéka, beszélt a Látó folyóiratról, megtudhattuk a Tompa Gáborral közösen alkotott kétbalkezes szonettek eredetét, terítékre került a gyermekirodalom, felolvasásra pedig többek között egy Weöres-rájátszás. A nap búcsúbeszélgetésén az Európa Kiadó, a Forum Könyvkiadó, a Kalligram, a Magvető és a Scolar képviselői vettek részt.
A pénteki írószemináriumokat követően Barnás Ferenc látogatott a táborlakók közé. A vele beszélgető Falvai Mátyásnak és a köréjük gyűlt hallgatóságnak többek között beszélt arról, hogyan tette tönkre az életét Dosztojevszkij az édesapja szerint, hogyan válik egy szerző íróvá, s miként járjunk el fiatal alkotóként. Emellett szó esett négy kötetből álló eddigi életművéről, ezek fordításairól, a pesszimizmusról, Indonéziáról, és számos, csapongva elmesélt történetdarabka állt össze töredékes egésszé. Egy kis szünetet követően a Bárka Online, a Kortárs Online, a Litera és a Prae.hu online folyóiratok szerkesztői foglaltak helyet a pódiumon. Szabó Tibor Benjámin moderálásával kirajzolódtak e portálok profiljai, kiderült, ki milyen szerzővel büszkélkedik, s ki miből tartja fenn magát, megtudhattuk, hogy a Litera tartalmai nem jelennek meg print kiadásban, hogy a Kortárs Online fogad gyakornokokat, s hogy a Prae.hu-ra az olvasók is tölthetnek fel cikkeket, kritikákat. Az estét a Kompánia Színházi Társulat megzenésített Háy-versei zárták, melyek közé hol moldvai dallamokra folyó körtáncok, hol bluesra énekelt népdalok ékelődtek.
Az utolsó délután beszélgetéssorozata Bartis Attilával indult, akit Szekeres Nikoletta ostromolt kérdéseivel. Bartis igyekezett válaszolni a legnehezebbnek tűnő öndefiniáló kérdésekre is, érintette az erdélyiség fogalmát, beszélt a hat évig íródó regényéről (A séta), a magánmitológiáról, a közéletről, s szédületes anekdotákkal fűszerezte az elmondottakat. Utánuk három újabb folyóirat került középpontba: bemutatkozott a Kortárs, az Új Könyvpiac és a zEtna. Pécsi Györgyi elárulta, hogy a Kortárshoz rengeteg kézirat érkezik, és csak a töredéküket tudják közölni a folyóiratban, Szabó Tibor Benjámin az ÚKP funkciójáról és tartalmainak megjelenési formájáról beszélt, Beszédes István pedig bemutatta a magazint a vulkán alatt, részletezte a zEtna könyvkiadói tevékenységét, s felhívta a figyelmet arra, hogy a zentai Mojo Club barna sörének nincsen párja. Sötétedés után maratoni felolvasóest kezdődött. Első körben a Bárka néhány alkotója, Elek Tibor, Farkas Wellmann Éva és Kiss László osztotta meg írásait a szövegéhes közönséggel. Őket a FISZ fiatal alkotói, Balázs K. Attila, Csapody Kinga és Pál Dániel Levente követte, majd a négy napon át keményen dolgozó irodalmi műhelyek bátrabb résztvevői adták elő műveiket. Meglepő táborzáró produkcióként az SPN Krú performansza borzolta a kedélyeket, s közben az éjszakák, azok a Duna-kanyarra nyíló kilátással megbolondított tábori éjszakák megannyi titok őrzőivé lettek: továbbpörgetett párbeszédek, tölgyfák alatt gyártott világmegváltó elméletek, új barátságok és régi ölelések mindentudójává váltak.
