Az ungvári Lőrincz István fotóművész képeit szemlélve megerősödött bennem a felismerés: az alkotó leginkább a portrékon keresztül mond el a legtöbbet. Ezt bizonyította számomra az ókemencei Mihajlo Beleny szobrász vagy a nagydobronyi Hidi Endre keramikus egy-egy elkapott mozdulatát megörökítő munkája. Kissé arrébb sétálva egy szlovákiai város székesegyházáról készült képe előtt változott a véleményem.
Tájképeinek sokszínű világa arról győztek meg, hogy az Ung-parti város fotóművésze igazából azt az életérzést próbálja megörökíteni, ami éppen akkor, ott a lelkéből feltör. Elég, ha csak az Olaszországban készült panorámafotókra utalok, hiszen például a velencei hidakról, a gondolásokat megörökítő vagy a híres Dózse-palotáról készült képek mindegyike a szépség és a harmónia egy-egy bizonyítéka.
Az Ungvári Nemzeti Egyetem Magyar Tannyelvű Humán- és Természettudományi Karán nyílt tárlaton közel 50 művészfotót tekinthetnek meg az érdeklődők. A matematikus diplomával rendelkező alkotó le sem tagadhatná, hogy egykoron a tudományok királynőjének hódolt. A művészi lelemény mellett alkotásain a pontosság, a precizitás is tetten érhető. Példa erre a lányáról, Lőrincz Katalin festő- és keramikusművészről készült műve.
A kiállítást, amelyet többek mellett Bayer Mihály, Magyarország kijevi nagykövete is megtekintett, Spenik Sándor nyitotta meg. A magyar kar dékánhelyettese ismertette a fotóművész pályáját, kitért könyvillusztrátori tevékenységére. A Magyar Fotósok Világszövetsége, a Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesület tagjának alkotásai március 30-ig tekinthetők meg az UNE magyar karán.