1802. november 25-én gróf Széchényi Ferenc 11 884 nyomtatványból, 15 000 kötet könyvből és 1152 kéziratból álló gyűjteményét a magyar nemzetnek adományozta. Ezzel a tettével megalapította az Örszágos Széchényi Könyvtárat és a Magyar Nemzeti Múzeumot.
Gróf Széchényi Ferenc élete során érméket, könyveket, térképeket és egyéb értékes tárgyakat gyűjtött, melyeket aprólékos gondossággal katalogizált. Az első pillanattól kezdve nem magának vagy családjának gyűjtötte ezeket. Célja a tudományos közérdek szolgálata volt. Páratlan nagylelkűségével fényévekkel repítette előre a magyar közművelődést.
Széchényi Ferenc Bécsben, a katolikus főúri ifjak közszolgálatra nevelését felvilágosult szellemben végző jezsuita kollégiumban, a Teréziánumban tanult. Itt ismerkedett meg számos, a korban meghatározó régésszel és érmeszakértővel. Az ő hatásukra kezdett tudatosan műgyűjtéssel foglalkozni, bár már korábban is érdekelték a „hungaricumok”, válogatott magyar nyelvű és magyarországi vonatkozású könyvek voltak a birtokában.
1793-tól kezdett tudatos, szervezett könyvgyűjtésbe. Nyugat-európai útja során már tudatosan vásárolt, érmeket, térképeket, kéziratokat. Belgiumban, Londonban tanulmányozta a könyvtárakat, különféle gyűjteményi intézményeket. Az 1790-es években már a magyarországi írók-tudósok nagy részével kapcsolatban és levelezésben állt, valóságos könyvkereskedői hálózatot alakított ki magyar és külföldi szakemberek bevonásával. A jakobinus szövetkezés vérbefojtását követően, 1795-től a politikai közélettől visszahúzódva egyre inkább könyvgyűjteménye rendezésének szentelte idejét.
Fertőszéplak, Széchényi-kastély, Széchényi Ferenc szülőháza (2024. április)
Gyűjteményi katalógusa 1800 lapnyi, három kötetes anyag lett, és nemzetközi elismerést vívott ki. Ennek révén lett Széchényi tagja a göttingeni, jénai és bécsi társaságoknak, tudományos akadémiáknak. Az általa készített könyvlajstromokat tiszteletpéldányként küldte szét magyarországi és európai tudományos intézményeknek.
Széchényi Ferenc úgy gondolta, hogy a császári, királyi, főúri magánkönyvtárak ideje lejárt, szükség lenne nyilvános közgyűjteményekre. Az írott kultúra örökségét akarta összegyűjteni, hogy ezeket tovább lehessen hagyományozni az utókorra. De volt más indíttatása is: korában Hunyadi Mátyás és világhírű könyvtára, a Bibliotheca Corviniana volt a kultúra szimbóluma. Mátyás halála, könyvtárának széthullása pedig az ország széthullását jelképezte.
Széchényi meggyőződése az volt: nemzeti király, nemzeti kultúra, nemzeti gyűjtemény.
A Széchényi-kastély Nagycenken
1802. november 25-én a felvilágosult szellemű gróf úgy döntött: „édes hazámnak és a közösségnek hasznára és javára mindörökre és visszavonhatatlanul adományozom, átadom és átruházom”.
Az akkor átruházott gyűjtemény elképesztően értékes és hatalmas volt. Első nemzeti közintézményünk, a későbbi Országos Széchényi Könyvtár mintegy 13.000 nyomtatott könyvet, 1200-nál több kéziratot, sok száz térképet, címereket, metszeteket tartalmazott, s – más bel- és külföldi tékák mintájára – érmegyűjteménnyel is rendelkezett.
Cenki kastélyából 32 ládába csomagolt, 111 mázsa anyagot szállítottak el.
Széchényi Ferenc könyvei
Széchényi felségfolyamodványban kérte a bécsi Magyar Kancellárián keresztül I. Ferenc királyt, hogy gyűjteményét, a Gróf Széchényi Család Magyar Könyvtára néven felajánlhassa a nemzet javára. Széchényi ezt Bibliotheca Regnicolaris-nak nevezte, vagyis a Szent Korona országaiban (az alapítás pillanatában: Magyarországon, Horvátországban és Erdélyben) lakók nemzeti könyvtárának.
A gyűjteményt először a pesti pálos kolostor könyvtártermében, majd a pálos templom túloldalán álló, egykori egyetemi épületben helyezték el.
Széchényi 1803. decemberében személyesen adta át a könyvtárat József nádornak.
József nádor főherceg, aki maga is műgyűjtő volt, a könyvtár létrejötte után határozta el, hogy Róma, Milánó, Szentpétervár, Berlin, Drezda és Bécs mintáját követve, élére áll a kezdeményezésnek, amely egy magyar nemzeti múzeum létrejöttét szorgalmazta.
Kézenfekvő volt, hogy a Széchényi gyűjteményt – nemzeti könyvtárat tekintik alapnak ehhez, és ezt bővítik ki más gyűjteményekkel múzeummá.
Széchényi Ferenc könyvei – Országos Széchényi Könyvtár
Az elképzelés nem volt minden hátsó gondolat nélküli, politikai megfontolások is állhattak mögötte. Azon túl, hogy József nádor ezzel megnyerte a magyar rendek támogatását. A Magyar Nemzeti Múzeum létrejöttétől kezdve lett a gyűjtemény elnevezése: Nemzeti Múzeum Országos Széchényi Könyvtára.
A könyvtár alapításával összefüggő, 1807-ben született törvény fogalmaz úgy: „… ezekkel egy fölállítandó nemzeti múzeum alapjait dicséretes buzgósággal lerakta”.
Széchenyi 1818-ban aztán soproni könyvtárát is elajándékozta, ami újabb több ezer kötettel és rézmetszettel gyarapította a nemzeti könyvtárat.
