Írta: | Forrás: mult-kor.hu | 2023. június 29.
Ha a világ legkedveltebb hercegét keresnénk, akkor a legtöbben szinte egészen biztosan Antoine de Saint-Exupéry népszerű főhősét mondanák. A szeretett történet szerzője, akinek élete számos titkot rejteget, pontosan 123 éve, 1900. június 29-én született.
Antoine de Saint-Exupéry kalandos életet élt és rejtélyes módon halt meg. A kis herceg, a szerző anyanyelvén Le Petit Prince a világ egyik legismertebb könyve.
A sivatagban megjelenő fiatal, aranyhajú hős és a társaitól lemaradt pilóta barátságának történetét már több mint 250 nyelvre fordították le, és évente még ma is körülbelül 2 millió példányát értékesítik. Kairótól Helsinkiig inspirálta már a művészeket, televíziós sorozatokat, operákat, játékokat, baletteket és még egy japán múzeumot is.
Ám a történet minden dicsősége és a számos adaptáció ellenére még mindig több rejtély bújik meg a szeretett történetben, amely megfejtésre vár. Egy évvel azután, hogy A kis herceg 1943-ban először megjelent, a szerzője és illusztrátora egyszerűen köddé vált.
Antoine de Saint-Exupéry 1900. június 29-én született Antoine Marie Jean-Baptiste Roger de Saint-Exupéry néven a franciaországi Lyonban. A régi francia vidéki arisztokrata családja azonban többet jelentett neki, mint a pénzt és egy idilli kastélyt.
A kis Antoine itt kezdett el verseket írni és itt szeretett bele a repülőgépekbe is. Csodálatos felfedezéseket tett: egyszer például lemezeket rögzített a kerékpárjához és a pedálokat őrült sebességgel hajtotta – azt remélte, hogy így hamarosan felreppen az égbe.
Végül valóra vált az álma és megérinthette az égboltot. A katonai szolgálatát 1921-ben kezdte meg a francia hadseregben, ám elképzeléseit egy rövid időre feladta, amikor eljegyezte Louise Lévêque de Vilmorint, akinek kedvéért Antoine de Saint-Exupéry kilépett a szolgálati kötelékből. Szerelmével Párizsban telepedett le, ahol irodai munkába fogott. Az érzéseit azonban nem tudta meghazudtolni: 1926-ban végül felbontotta az eljegyzést és újra repülni kezdett.
A repülés úttörőjeként dolgozott nemzetközi postajáratokon, miközben gyakran hagyatkozott az ösztöneire, amikor a kezdetleges műszaki felszereltségű gépeken, rádió nélkül repült többek közt a Szaharában és az Andokban. Legendás és hősies pilóta hírében állt, majd kalandjairól írni kezdett.
Első meséje is A pilóta (L’Aviateur) címet viselte, majd 1928-ban megjelent A déli futárgép – Postajárat délről (Courrier Sud) című könyve. Az Éjszakai repülés (Vol de Nuit) 1931-ben jelent meg, amiért kiérdemelte a szakma elismerését is. Ugyanebben az évben feleségül vette Consuelo Suncín Sandoval Zeceñát, aki múzsája és egyben szorongásainak forrása is lett.
„A nevéhez hűen egy szent volt, aki felrepült innen Isten jobbjára. A jó Saint-ex! De nem ő volt az egyetlen. Azon ritka emberek egyikének bizonyult, aki a legszebben mondta ki a szavakat” – mondta róla Tom Wolfe amerikai író, újságíró.
Amikor kitört a második világháború, Antoine de Saint-Exupéry testesítette meg a legjobb katonai erényeket. Repülés közben felderítő küldetésekben vett részt a nácik ellen. Ám amikor Párizs 1940-ben elesett, az író Amerikába menekült és New Yorkban telepedett le. Ironikus módon itt született meg a Le Petit Prince, és a könyv 1943-ban végül az Egyesült Államokban és nem Franciaországban jelent meg.
Amikor a francia ellenállás és az amerikai szövetségesek közösen küzdöttek Németország ellen, Antoine de Saint-Exupéry az előrehaladott életkora és korábban szerzett sérülései ellenére visszatért Európába, hogy kémkedéssel segítse a francia erőket.
Csupán 44 éves volt, amikor még egy utolsó küldetésre vállalkozott: 1944. július 31-én a magasba emelkedett egy Lockheed P–38-as géppel, majd örökre eltűnt. Ellenséges tűzbe keveredett? Vagy szándékosan összetörte a saját repülőgépét? Bár a rejtélyeket nem oldja meg, Antoine de Saint-Exupéry leghíresebb könyve számos tényt megmutat a francia író és pilóta életéről, gondolkodásáról. Íme, öt titok, amelyben a fantázia és a valóság találkozik A kis herceg hasábjain.
„Mi? Lehullott az égből” – kérdezi a kis herceg a pilótától, aki a híres történetet meséli el. Antoine de Saint-Exupéry tudott valamit arról, hogy milyen lehet „tényleg leesni az égboltról”. Mindössze 23 éves volt, amikor egy balesetben totálisan összetörte a koponyáját. Később, 1935-ben megpróbált 150 ezer frankot nyerni azzal, hogy megdönti a Párizs–Saigon légi verseny rekordját, ám útközben navigátorával (aki egyben a szerelője is volt) együtt balesetet szenvedett a Szaharában.
Társával négy napon át vándoroltak a homokdűnék között, és a visszaemlékezései szerint ez idő alatt csupán egy termosznyi édes kávé, némi csokoládé és egy marék keksz szolgált élelemforrásként. A pilóta és barátja gyorsan dehidratálttá váltak és hallucinálni kezdtek. Végül egy beduin tűnt fel szinte a semmiből (akár a kis herceg) a tevéje hátán és megmentette őket.
„Nézd meg újra a rózsákat. Meg fogod érteni, hogy a tiéd az egyetlen a világon” – mondja a róka a kis hercegnek búcsúzáskor. A történetben a főhős otthagyja a hiú, ám elbűvölő rózsáját az apró bolygóján, hogy aztán a Földön rengeteget tanuljon ezekről a virágokról. Több irodalmár úgy véli, hogy a rózsa Antoine de Saint-Exupéry feleségét, a salvadori írónőt, Consuelo Suncín de Sandovalt képviseli. A kis herceg virágjához hasonlóan a nő is gyönyörű és elbűvölő volt, és krónikus köhögéssel küszködött (úgy tudni, asztmás volt).
A nyughatatlan term
észetű, ifjú hölgy egyszer elvált, egyszer pedig megözvegyült és nem mellesleg igen szeszélyesnek bizonyult. Mindketten folytattak házasságon kívüli viszonyokat, és az egyik ilyen szerető szerint Consuelo maga volt a „vipera nyelve és egy dallamos test” keveréke. Antoine de Saint-Exupéry nővére egyszerűen karónak hívta. Végül azonban mégis Consuelo mondta ki az utolsó szót, és könyvének A rózsa emlékiratai (Les mémoires de la Rose) címet adta.
„A beszéd csak félreértések forrása” – magyarázza a róka, amikor a kis herceggel a megszelídítéséről beszélgetnek. A bölcs róka karakterét nagy valószínűséggel Silvia Hamilton (később Reinhardt) inspirálta, aki kezdő újságíróként dolgozott New Yorkban, igen nehezen beszélt franciául és isteni tojásrántottát tudott készíteni. Antoine de Saint-Exupéry Amerikában sem volt hajlandó angolul tanulni, mégis éjjel-nappal Silvia Fifth Avenue-i lakásában töltötte az idejét, aki úgymond megszelídítette a szívét a gyomrán át, miközben a tojásokat gin-tonikkal vegyítette.
Közben pedig a francia A kis hercegen dolgozott. Mielőtt a férfi visszatért volna a francia légierőhöz, adott Silviának egy gyűrött papírzacskót, benne A kis herceg eredeti, kávéfoltos kéziratával, amelyet cigarettaégések és kézzel festett, akvarell illusztrációk borítottak. A kézirat csak jóval később, 2014-ben került a New York-i Morgan Könyvtár és Múzeum kiállítási tárgyai közé.
„Olyan leszek majd, mintha valami bajom volna… egy kicsit olyan, mintha meghalnék. Úgy bizony. Ne gyere el, semmi szükség rá, hogy végignézd… Nem éri meg…” – mondja a kis herceg a pilótának, mielőtt örökre eltűnne. A kíváncsi kis idegen valószínűleg Antoine de Saint-Exupéry öccse alakját tükrözi, aki 15 éves korában reumás láz miatt halt meg, miközben a szerző fogta a kezét. Más megközelítések szerint a kis herceg alakját egy alvó, lengyel fiúról mintázta, akit az író egyszer a vonaton látott, és akiről azt írta: „Micsoda imádnivaló arc!”.
Gyermekként maga az író is ugyanolyan szőke hajú volt, mint a főhőse. Nem véletlenül nevezték el családjában a „napkirálynak”. A kis herceghez hasonlóan igen kíváncsi és merész, közben pedig magányos gyermek volt, és ő is nehéz utat járt be élete során, miközben megtanulta, hogy „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.” A legkísértetiesebb hasonlóság Antoine de Saint-Exupéry és a kis herceg között a történet végén bontakozik ki: amikor a kígyó megmarja és a homokba hullik, majd a kis teste eltűnik. Azt, hogy elindult-e hazafelé, Antoine de Saint-Exupéry-hez hasonlóan, soha nem tudjuk meg. Az író repülőgépe ugyanis egyszerűen eltűnt. Csak 1998-ban, Marseille partjainál akadt egy halász hálójába egy ezüst karlánc, amelybe Saint-Exupéry nevét vésték.
„Mert én ott lakom majd valamelyiken, és ott nevetek majd valamelyiken: ha éjszakánként fölnézel az égre, olyan lesz számodra, mintha minden csillag nevetne. Neked, egyedül neked, olyan csillagaid lesznek, amik nevetni tudnak!” – így búcsúzik a kis herceg a pilótától.
A fantázia végül 1993-ban valósággá vált, amikor egy az aszteroidát A kis herceg B-612 kisbolygója után neveztek el. A másik neve pedig Saint-Exupéry. Ma a lyoni repülőtér is az ő nevét viseli, számos európai, kanadai és latin-amerikai francia nyelvű iskolával együtt. Az euró bevezetése előtt a francia 50 frankos bankjegyet is az író arca díszítette, és egy ritka kék rózsát is kinemesítettek a tiszteletére. A kis hercegből több filmet készítettek, és számos művészeti alkotást is inspirált.
Budapesten, a Farkasréti temetőben alussza örök álmát a bátyúi születésű költő, Simon Menyhért, aki 1952. november 7-én adta vissza lelkét Teremtőjének. A költő életének részleteit a szintén bátyúi Bagu Balázs tankönyvíró, helytörténész kutatásaiból ismerhetjük. Ebből idézünk most Simon Menyhért ...
A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség Ifjúsági Szervezete (KMKSZ ISZ) hetedik alkalommal rendezte meg népszerű fotópályázatát Mondd el képekkel – Kárpátalja a Te szemeddel címmel. A pályázat ünnepélyes eredményhirdetésére és díjátadójára november 23-án került sor Beregszászban, az MCC Bereg...
Online szavalóversenyt hirdetett október elején a Kárpátaljai Magyar Filmgyártásért Alapítvány. A jelentkezőknek lehetőségük volt videófelvételt készíteni kedvenc versük elszavalásáról, amit be kellett küldeniük az alapítványnak. A beküldött munkákat szakmai zsűri értékelte, több szempontot is figye...
A Magyar Értelmiségiek Kárpátaljai Közössége (MÉKK) november 20–23. között ismét megrendezte a Kárpátaljai Magyar Irodalmi Napok rendezvénysorozatot az Együtt. Irodalom–művészet–kultúra–humán tudományok című folyóirat, valamint a Kovács Vilmos Irodalmi Társaság (KVIT) itthon maradt szerzőinek közrem...
