A csodás, festői környezetben található, hegyekkel körülölelt Beregszentmiklósi Alkotóház adott otthont a Pro Arte – Munkács civil szervezet által életre hívott, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasai számára első alkalommal megrendezett kárpátaljai alkotótábornak. A Magyar Művészeti Akadémia támogatásával május 1–15. között megvalósuló művésztábor alkalmat adott arra, hogy találkozzanak egymással magyarországi és ukrajnai művészek, akik az alkotáson és a különböző művészeti ágak egymásra való hatásainak tanulmányozásán túl megtapasztalhatták, hogy milyen jó érzés egymással beszélgetni, egymásra odafigyelni és összetartani nemzetiségtől és kulturális háttértől függetlenül.
„Ez egy olyan összművészeti tábor, amelyben különböző művészeti ágak képviselői vettek részt, akik mindannyian a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasai. A különböző művészeti ágak egymásra hatását próbáltuk tanulmányozni, úgy gondolom, sikerrel” – fogalmazott Matl Péter, a Pro Arte – Munkács civil szervezet elnöke. Az alkotótábor ötletgazdája és szervezője elmondta, hogy a tábor résztvevői – Adamovich Ferenc Tamás táncművész, Lukács Péter építész és festőművész, Töttös Katalin festőművész, Véninger Péter Sándor restaurátor és keramikus, valamint Zarándy Ákos zeneszerző – között rendkívül érdekes alkotói folyamatot figyeltek meg: „Ez nem olyan, mint a szobrásztáborainkban, ahol mindenki reggeltől estig dolgozik; itt elkezdtük figyelni, hogy a másik mit csinál: az építész kipróbálta a szobrászatot, a keramikus kipróbálta a kőfaragást, és egy nagyon érdekes dialógus jött létre. Ezt még fokozta az is, hogy majdnem minden este előadásokat tartottunk, először saját magunknak, aztán kitaláltam, hogy meghívok munkácsi építészeket, színészeket és rendezőket, akik szintén bemutatták munkásságukat, megismerkedtek a magyarországi művészekkel, s meghallgatták az ő előadásukat is. Nagyon érdekes hidat képeztünk ukrán és magyar művészek között, s barátságok alakultak ki” – konstatálta a Munkácsy-díjas szobrászművész.
„Ha jobban belegondolunk, a művészet körülvesz minket: minden, ami körülöttünk vagy rajtunk van, vagy a tárgyak, amiket használunk, minden valamilyen művészeti alkotás során jön létre. Másrészt a művészet egyfajta kommunikáció, kapcsolódás egymás között. Ilyen szempontból ez egy nagyon jól sikerült tábor volt, ahol a különböző művészeti ágak és Matl Péter szobrászművészete találkozott, és nagyon jó hangulatú beszélgetések, gondolatcserék, élmények halmazát éltük meg itt mindannyian. Csodálatos és nagyon érdekes alkotások születtek, és egy nagyon fontos misszió alakult ki itt, amit nem szabad abbahagyni: igenis össze kell fognunk, beszélgetnünk kell egymással, és csinálni kell a dolgunkat: alkotnunk kell, hogy szebb és jobb legyen a környezetünk” – hangsúlyozta Lukács Péter festőművész, építész.
Véninger Péter Sándor restaurátor, keramikus elmondta, az ő ösztöndíja arról szól, hogy a régészeti kerámiákon látható nyomokról ír egy könyvet azoknak a szakembereknek, akik ilyen kerámiákkal foglalkoznak. „Hobbiból nagyon élethű, de kitalált állatokat és növényeket készítek vegyes technikával, tehát nemcsak agyagból, hanem mindenfélét felhasználok ezekhez, még növényeket és állatokat is. Ide, a művésztelepre kész tervekkel jöttem és agyagból készítettem olyan madárlábakat, amelyeknek sok ujja van. Sokan mondták nekem otthon, hogy itt háború van, és ne jöjjek ide, mert nyilván veszélyben lehetek, de én azt gondolom, hogy fontos az itteni magyarságnak az, hogy csak azért, mert háború van, ne feledkezzünk el egymásról, és nagyon jó döntés volt, hogy eljöttem. Ez egy kiváló művésztelep, sok-sok program volt, és nagyon jól éreztem magam” – emelte ki.
A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasai mellett Matl Péter meghívására ukrán művészek is részt vettek a táborban. „Nehéz időket él át egész Európa, sőt az egész világ. Ha a politikusok nem tudják megoldani a találkozást, a kontaktust egymással, akkor a művészeknek kell ezt megtenni. Itt, most a mi művésztelepünkön ez megtörtént. Nagyon fontosak voltak ezek a találkozások, melyeken első kézből kaptak információt egymástól a magyar és ukrán művészek. A művészet összekötött bennünket, s remélem, hogy ez a téma majd tovább fog fejlődni, s lehet, hogy lesznek közös, ukrán–magyar művészeti projektjeink” – mondta a szobrászművész, hozzátéve: „Ez a 2025-ös táborunk az első fecske volt, de nagyon remélem, hogy lesz folytatása, s hagyománnyá válik ugyanúgy, mint a nemzetközi szobrásztáboraink.”
A kéthetes alkotótábor az alkotás és az inspirációk gyűjtése mellett lehetőséget adott vidékünk felfedezésére, hiszen a résztvevők számos kultikus helyszínre látogattak el, s betekintést kaptak Kárpátalja rendkívül gazdag kulturális életébe, megismerkedtek kiváló helyi művészekkel, megtapasztalták egy műalkotás megszületésének misztériumát, vagy – Matl Pétert idézve – a „kézzelfogható csodát”.
A tábor záróünnepségére a művészek az itt készült alkotásaikból álló kamarakiállítással készültek. Matl Péter szavai szerint az alkotótáborban a különböző művészeti ágak egymásra hatása csodához hasonlatos módon adott lehetőséget olyan ötletek és dolgok megszületésére, melyek egyedül talán nem jöhettek volna létre.
