Az Együtt irodalmi folyóirat, a Kárpátaljai Hírmondó, az Újnautilus internetes irodalmi portál és az Agria folyóirat állandó szerzője. A Kárpátinfo nevű kárpátaljai hetilap és a Kárpátalja.ma internetes portál budapesti tudósítója. Ezen kívül több tucat médium állandó szerzője, gazdag publikációs jegyzékkel rendelkezik. Nyolc könyve jelent meg eddig, rendszeresen publikál irodalmi folyóiratokba és irodalmi antológiákba. Három elkészült kézirata kiadót keres. Magyar irodalmat, illetve határon túli irodalmat, kommunikációt és történelmet tanít a Független Újságírók Szövetségének iskolájában. Az idei Ünnepi Könyvhétre jelent meg az Intermix Kiadó gondozásában a második interjús kötete, Arc-poeticák címmel.
– Mikor az interjú készítése előtt beleolvastam az önéletrajzodba, Jack London jutott az eszembe. A világirodalom kalandos életű írójához hasonlóan előbb kétkezi munkásként kezdted, majd szenvedélyes tanulás következett, újságírás és mára már kiforrott íróként vagy jelen az irodalomban. Ha tévedek, vagy nem így látod, cáfoljál meg…
- Nos, mit is jelent kiforrott írónak lenni? Úgy érzem én még koránt sem írtam meg fő művemet. Amolyan későn érő típus vagyok. Számos ötlet, történet van a fejemben, amit egyszer papírra kell vetnem. A kétkezi munkától sosem ijedtem meg, még ha főként a kényszer vitt, visz rá. A szenvedélyes tanulás már korábban is megvolt. Sajnos a középiskola elvégzése után nem tanulhattam tovább, 31 éves voltam, amikor sikeresen felvételiztem az ELTE BTK történelem szakára. 10 évvel korábban az ukrajnai gazdasági válság miatt kellett elhalasztanom a továbbtanulásomat. Ami az újságírást illeti: a két oklevelemet már Magyarországon szereztem, de már bizonyos rendszerességgel 16 éves korom óta publikálok. Többek között egykori lapodnál, a Kárpáti Igaz Szónál is.
– Az írásaidban ezek a megélt események tetten érhetők? Gyakran nyúlsz vissza a saját életedből vett történésekhez? Mit kell tudni Mitracsek Úrról, számtalan prózai műved alakjáról? Netán ő is te vagy az írásaidban?
- A válaszom, egyértelműen igen. A Fallal az arcnak című kötetem a Magyarországon vendégmunkásként eltöltött 10 év történéseire épül. Saját sorsomon keresztül akartam bemutatni a vendégmunkások kemény életét. De más írásaimban is érezhető a személyes tapasztalat, egyik kritikusom írta anno, hogy előszeretettel használok fel életrajzi elemeket.
Mitracsek úr összetett személyiség. Több valós ember jellemzőivel ruháztam fel, és természetesen az alap magam vagyok. Ő az én Forest Gumpom, aki mindenhol és mindenkor felbukkan. Még a halálból is képes visszatérni, hogy az irodalmi alakok szakszervezetének segítségével vádat emeltessen az író ellen, mert nehezményezi, hogy az, azaz én, idő előtt megkóstoltatta vele a halál keserű kenyerét. Tehát, ha Sherlock Holmes és Bobby Ewing visszatérhetett a halálból, akkor ez Mitracsek úrnak sem lehet tilos.
– A prózai művek és a költészet mellett jelentős az újságírói tevékenységed. Mélyinterjúkat készítesz, közelebb hozod a magyarországi olvasóhoz a kárpátaljai irodalmi életet. Szíved mélyén kinek tartod magad? Kárpátaljai magyar írónak, publicistának vagy magyarországi magyar tollforgatónak?
- Igen, az évek során több száz cikkem jelent meg különböző lapokban. Nem csupán a magyarországi olvasóhoz kívánom közelebb hozni szülőföldem irodalmárait, sajnos sokan még otthon sem ismerik őket, minket. De az alanyaim nem kizárólagosan irodalmárok.
Hogy kinek tartom magam? Először is embernek, csak így mindenféle jelző nélkül. Annyit hallottam már, hogy a magyar nemzet egységes, mint ahogy a magyar irodalom is. Erről már annyian annyiszor vitáztak. Én úgy definiálom, hogy a Kárpátalján művelt magyar irodalom. Én pedig magyar történész és újságíró vagyok, és történetesen a Magyar Írószövetség tagja. A szülőföldem Kárpátalja, Beregszász.
Ha már témánál vagyunk, nem tartom szerencsésnek, hogy még e téren is megosszuk önmagunkat.
– A FÚSZ-nál (Független Újságírók Szövetsége – a szerző) tanítasz jelenleg, ha jól tudom magyar irodalmat. Miért érezted úgy, hogy a katedrára állj és tovább add a tudásod?
- A magyar irodalom címszó alatt, Kárpátalján született írókkal foglalkozom. De e mellett történelmet és kommunikációt is tanítok. Korábban is tanítottam, magántanárként korrepetáltam fiatalokat. Eredetileg egyetemen szerettem volna előadni, de ez sajnos nem valósult meg.
– Mennyire nyitottak a tanítványaid a határon túli magyar irodalom iránt?
- Sajnos a tudásuk, vagyis inkább a tudatlanságuk felháborító. Nem ismerik szülőföldem irodalmárait, Vári Fábián Lászlón és Füzesi Magdán kívül más kortárs írót nem tudtak megnevezni. Nekik is csak a nevüket ismerték. Azaz volt egy érdekes eset, az egyik tanítványom Eszter, a kérdésemre, hogy hány kortárs kárpátaljai magyar írót ismer, kis gondolkodás után rávágta a nevemet. Már ez is valami, hogy kreatív volt.
- Önéletrajzodban kicsi mazsolaként bekerült, hogy az ELTE-n oklevelet szereztél afrikanisztikából is. Elárulnád honnan az indíttatás egy számunkra szinte majdnem idegen kultúra felé?
- Nem is oklevél, inkább igazolás, hogy elvégeztem az afrikai kurzust, még a jó emlékű Füssi-Nagy Géza tanár úr vezetésével. Az ókorban Afrika északi területei, a Mediteréneum részeként szinte Európához tartozott. De én inkább fekete Afrikával foglalkoztam. Egyik kedvenc témám az angolai polgárháború, no meg a Kongói események, nem beszélve a ruandai népirtásról. Sajnos a szuahélivel nem igazán boldogultam. Különben szeretem megismerni az idegen kultúrákat, embereket, ételeket, tájakat stb.
– Egyik kötetlen beszélgetésünk során elejtettél egy mondatot, miszerint inkább prózaírónak tekinted magad, mint költőnek, mert még nem jelent meg versesköteted. Véleményed szerint csak az lehet ma magyar költő, akinek könyvben jelennek meg a versei?
- Azt hiszem félreértettél valamit. Én azt mondtam, hogy bár írok verseket is, inkább a prózában jeleskedek. Mellékesen jegyeztem meg, hogy eddig még nincs verses kötetem. De az is igaz, 2014-ben két versem bekerült Az év versei 2014 című antológiába. Azért mert írtam néhány verset, és ezek megjelentek különböző irodalmi folyóiratokban, még nem jelenti automatikusan azt, hogy költő vagyok.
Hogy ki a költő? Itt idézek A költő és az álköltő című írásomból: A Föld egyik legfurcsább állatfaja a költő, latin nevén rigmus poeticus. Világszerte igen elterjedt. Helytől, kortól, társadalmi helyzettől függetlenül bárhol felbukkanhatnak. Tulajdonképpen belakják az egész bolygót. Az övék a világ! (Az enyém a világ! – elfogultabb változat.) Legalábbis ők ezt hiszik. Néhányuk még ennél is jobban.
– A Bárka online három versedet is közölte. Közte szerepel egy, aminek a címe „Aki nincs sehol”. Én azt gondolom, hogy te már vagy valahol, jó helyen, vagy valaki. És remélhetőleg az ebből idézett: „Egyhelyben lohol, Csak őrli magát, Pőre szívére Nem jut kabát” sorok is már veszítettek aktualitásukból, s szívedet már melegíti valaki, hanem is egy nagykabáttal.
- Hát igen, jó, ha az embernek van társa, még ha tollforgató is az istenadta. A nő örök, örök megfejthetetlen lény. Se vele, se nélküle, az élet csak a nővel, a nő által lehet kerek, egész, boldog. És talán múzsának sem utolsó.
- Köszönöm szépen a beszélgetést. További kiváló alkotói munkát, jó egészséget és tehetséges tanítványokat kívánok!
– Én is köszönöm a beszélgetést.
