A Kárpátok szerelmese címmel egy olyan festőművész kiállításának a megnyitójára került sor a Munkácsy Mihály Magyar Házban, aki már a múlt század hatvanas éveiben kísérletet tett az akkoriban a hivatalos ideológia szintjére emelt szocialista-realista képzőművészet megújítására, s ezzel együtt új színt, gondolkodásmódot és világlátást vitt be a kárpátaljai festőiskola, illetve az irányzatot képviselő alkotók mindennapi életébe. Sepa Anton, Ukrajna Érdemes Művésze ugyan két évtizedet is élt Kijevben, ám a szülőfölddel való szoros kapcsolatát mindvégig megőrizte. Sok-sok éven át fáradhatatlanul festett, monumentális alkotásokat készített, műveivel rendszeresen szerepelt hazai és nemzetközi kiállításokon.
Köszöntőjében Petrusevics Nikolett, a tárlatnak helyet adó intézmény kulturális menedzsere arra hívta fel a figyelmet, hogy Sepa Anton művészetének a középpontjában mindvégig a Kárpátok semmivel sem összetéveszthető színes világa állt. Festményeit a lírai realizmus, a gazdag színvilág és a monumentális látásmód jellemzi. Képein a hegyvidéki táj, a népi hagyományok, az itt élő emberek mindennapjai jelennek meg, különleges érzékenységgel ábrázolva a természet és az ember szoros kapcsolatát, mély összetartozását. Monumentális falfestményei és tájképei mindmáig a Kárpátok szellemiségének és kulturális örökségének meghatározó művészi lenyomatai.
Megnyitó beszédében Trapai József, a Munkácsy Mihály magyar Ház igazgatója arra emlékeztetett, hogy ez a kiállítás zárja a nyári évadot. A tárlat különlegessége, hogy az itt látható közel negyven alkotást Munkács művészetpártoló közönsége bocsátotta a rendelkezésükre, hogy a kortársak és a mai fiatalok jobban megismerjék Sepa Anton izgalmas, az új dolgok és új irányzatok befogadására fogékony művészi világát.
Egy személyes vallomással kezdte üdvözlő beszédét Gombor Bence, Magyarország Ungvári Főkonzuátusának konzulja, aki bevallotta, az itteni szolgálati ideje alatt Kárpátalja természeti szépségei és gazdag kulturális öröksége egyaránt közel került a szívéhez. Mint ahogy az Sepa Anton lelkét is mélyen megérintette: alkotásaiban tetten érhető a helyi népművészet hagyományos motívumainak modern technikákkal való alkalmazása.
Kalitics Erika képzőművész, a RIT tagja kiemelte azt a sokrétűséget, amely Sepa Anton munkásságát jellemezte, s amelyik az expresszionista, kubista és a realista vonásokat egyaránt ötvözi.
A tanítvány, Földessy Péter festőművész szintén elismeréssel szólt egykori mesteréről. Úgy fogalmazott, hogy igazi művészi ihletettségű alkotó volt, aki a gondjaira bízott diákokat is nyitottságra nevelte, s arra, hogy őrizzék meg kísérleti kedvüket, és mindig azt hangsúlyozta, hogy az új irányzatok befogadása az alkotói fejlődés egyik fontos kritériuma.
Európai szintű, európai irányultságú művészt tisztelhetünk Sepa Antonban, hangsúlyozta Kopriva Attila, a kiállítás kurátora, a Kárpátok Művészetéért és Kultúrájáért Egyesület elnöke. Nem véletlen, hogy munkásságára már a múlt század hatvanas éveiben felfigyeltek Nyugat-Európában is, több művét például franciaországi képtárak vásárolták meg. Itthoni megítélése ezért sem volt egyértelmű, hisz szakítani kívánt az akkor uralkodó szocreál szemlélettel, s tanítványainak is ebben mutatott példát. Vállalta az időnkénti mellőzöttséget, és mindvégig a maga útját járta, úgy ahogy egy nagyformátumú, állandó útkeresésben lévő alkotóhoz illik. Képeit szemlélve mindenképpen el kell ismernünk, hogy jóval szegényebb lenne a Kárpátaljához köthető festőművészeti irányzat az ő munkássága nélkül.
A kiállítás megnyitóját a Csipkés Zenekar muzsikája tette igazán hangulatossá.
