A régi beregszásziak a város két ismert művészét, Garanyi Józsefet és Horváth Annát nagyon gyakran együtt emlegették. Mi most újra így teszünk. Ugyanis Garanyi József közel hatvan alkotásából kiállítás nyílt a város római katolikus templomának udvarán álló Horváth Anna Múzeumban. A méltán híres kárpátaljai festőiskola harmadik nemzedékéhez tartozó művész kiállításán a kárpáti tájat, valamint a szeretett várost, Beregszászt és a Vérkét ábrázoló festmények mellett portrék is láthatók.
Garanyi József neve jól ismert a kárpátaljai művészet világában: alkotásai sajátos látásmódról, egyéni formanyelvről és mély belső tartalomról árulkodnak – hangsúlyozta a megnyitón Pfeifer Anita kulturális menedzser. – Festményei nem csupán ábrázolnak, hanem megszólítanak, elgondolkodtatnak, s gyakran meg is érintenek bennünket. Ezek a művek egyszerre mesélnek a valóságról és a lélek mélyebb dimenzióiról, a tájról és az emberről, az idő múlásáról és a jelen erejéről.
Kovács László műgyűjtő, aki a tárlat anyagának egy részét a kiállítás szervezőinek a rendelkezésére bocsátotta, a művész életrajzát ismertetve arról szólt, hogy Garanyi Józsefnek már gimnazista korában megmutatkozott a rajztehetsége. Később Boksay Józseffel, a kárpátaljai festőiskola egyik megalapítójával került kapcsolatba. Emellett Erdélyi Bélát, Soltész Zoltánt és Glück Gábort is a mesterének tekintette. Balla László szerint a művész megkapó, impresszionista táj- és városképei kiérlelt grafikái ugyancsak maradandó értéket képviselnek.
Megtudtuk, hogy az autodidakta művészt 1958-ban vették fel a Szovjetunió Képzőművészeti Szövetségébe, s ezután műveivel rendszeresen szerepelt a birodalom nagyvárosaiban szervezett kiállításokon, illetve Közép-Európa országainak jelentősebb galériáiban. Festményei, grafikái gyakran bemutatásra kerültek Ungváron és természetesen Beregszászon. Itt munkásságát a város képviselőtestülete Pro Urbe Díjjal ismerte el.

Garanyi József halála előtt jelentős képgyűjteményt ajándékozott szeretett városának, amelyet az intézmény bezárásáig a Beregvidéki Múzeumban láthatott a közönség. Képeit szemlélve egy sokoldalú, mély érzésű lokálpatrióta művészt ismerhetünk meg Garanyi József személyében, fejezte be mondanivalóját Kovács László.
Az imént már szó volt arról a veszteségről, amely a várost, de egészében véve a kárpátaljai magyarságot érte akkor, amikor a Beregvidéki Múzeum gyakorlatilag megszüntette működését – ezekkel a szavakkal fordult az egybegyűltekhez Mester András, a Kárpátaljai Magyar Turisztikai Tanács elnöke, a KMKSZ önkormányzati titkára. – Ezt az űrt pótolni kell mihamarabb. Így tehát a Turisztikai Tanács kezdeményezte egy honismereti múzeum létrehozását. Az elképzelést a KMKSZ is támogatja. „Első körben ősszel megyeszerte egy kérdőíves felmérést indítunk annak érdekében, hogy megtudjuk, elméletileg milyen leletanyagra számíthatunk, településeinken milyen értékes tárgyakat őriznek, s jelenlegi gazdáik mit terveznek velük kapcsolatban. Az összegyűjtött anyagot a Beregszászi Római Katolikus Egyházközség tulajdonában levő egyik épület padlásterében helyeznénk el, és állítanánk ki ideiglenesen. Reméljük, hogy nagyon sokan csatlakoznak majd az akciónkhoz, és így teljes mélységében és változatosságában bemutatásra kerülnek azok az értékek, amelyeket a kárpátaljai magyarság az elmúlt évszázadok alatt hozott létre” – mondta Mester András.
A szervezők a megnyitót követően a Pásztor Ferenc Közösségi és Zarándokház nagytermébe invitálták a résztvevőket, ahol a benei Varga Családi Pincészet borai kerültek bemutatásra. Az agapé során kötetlen beszélgetésekre, ismerkedésre került sor.