A Rubik-kocka története

45 éve, 1976. október 28-án kapott szabadalmi engedélyt Rubik Ernő találmánya, a bűvös kocka, amely világméretű játékőrületet indított el. A Rubik-kocka kultusztárggyá vált, filmekben jelent meg a szereplők magas intelligenciájának igazolására, képzőművészeti alkotásokat ihletett meg, slágert írtak róla, és jogvitát is kavart.

Rubik Ernő 1944. július 13-án született, apja a repülőgép-tervező Rubik Ernő volt. A műszaki egyetem építészmérnöki karának elvégzése után az Iparművészeti Főiskolán (ma Moholy-Nagy Művészeti Egyetem) tanult belsőépítészetet. Ezt követően építész-tervezőként dolgozott, és tanított az Iparművészeti Főiskolán.

A térbeli mozgások szemléltetésére alkalmas, mérnöki modellezést segítő, oktatási segédeszköznek szánt szerkezetét 1974 tavaszán tervezte meg. A fakocka széleire csupán azért ragasztott színes papírlapokat, hogy egyszerűbben lehessen követni, melyik kis kocka hová kerül.

Az oldalanként 3×3-as elrendezésben kilenc négyzetet tartalmazó kocka oldallapjai más-más színűek, és három tengely körül forgathatók el.

Gyorsan kiderült, hogy a tanszer játéknak is igen szórakoztató, így a terveket 1975-ben benyújtotta a szabadalmi hivatalhoz, s 1976. október 28-án RU-158 ügyszámon, „térbeli logikai játék” néven megkapta a szabadalmi oltalmat.

A kocka diadalútja azonban még nem kezdődött el, ehhez át kellett verekednie magát a hazai bürokrácia útvesztőjén. Találmányát már 1975 márciusában átadta hasznosításra a Politechnika Ipari Szövetkezetnek, de a gyártás csak két évvel később kezdődött meg.

A kockában az Országos Pedagógiai Intézet oktatási segédeszközként nem látott fantáziát, az 1978-as BNV-n ugyan elnyerte a Kulturális Minisztérium Nívódíját, de a Nürnbergi Játékvásáron észrevétlen maradt.

1979-ben aztán cikket írt róla az Observer című brit lap, majd felkerült a világ egyik vezető matematikai szaklapja, a The Mathematical Intelligencer címlapjára. A játékosok is felfedezték, a bűvös kockát nagy tételben kezdték gyártani, és külföldön is terjesztették.

A Rubik’s Cube (Rubik-kocka) 1980-81-ben több országban az év játéka lett, 1981-ben bevonult a New York-i Modern Művészetek Múzeumának építészet- és dizájngyűjteményébe, 2014-ben beválasztották az amerikai Játékok Dicsőségcsarnokába.

A kocka más mértani test (piramis, dodekaéder) alakú változatát is kitalálták, aranyból is kirakták, létezik – többek közt – egycentis élű és digitális változatban is, de a legizgalmasabb feladat a hagyományos kocka kirakása maradt.

Az 1982-ben Budapesten megrendezett első Rubik-kocka-világbajnokságot még 22,95 másodperces világcsúccsal nyerték meg, ma a legjobbak átlagosan 7-8 másodperc alatt forgatják ki, a jelenlegi csúcstartó, a kínai Yusheng Du 2018-ban 3,4 másodperc alatt tekerte egymás mellé a színeket.

A vakon kirakás kategóriában 15,50 másodperc, a félkezes kirakásban 6,82 másodperc a világcsúcs, lábbal eddig leggyorsabban 16,96 másodperc alatt oldották meg a feladatot. A versengésbe emellett fél lábon állós, egy légvételes, víz alatti kirakós és egyéb extrém kategóriákban is be lehet szállni, sőt még robotokat is be lehet nevezni.

A matematikai rejtélyt, a kirakási lépések minimális számát csak három évtized után, 2010-ben fejtették meg: az összekevert kocka legfeljebb húsz lépésből kirakható.

A bizonyításhoz több mint 43 trillió lehetséges kezdőállásból kiindulva jutottak el, úgy, hogy a kezdőállásokat 2,2 milliárd csoportba osztották (csoportonként 20 milliárd pozícióval), a csoportok számát – szűrésekkel – 56 millióra csökkentették, szuperszámítógépekbe táplálták, végül kijött a „szám”.

A kombinációk többsége egyébként 15-19 lépésből is kirakható. A Rubik-kocka a nehezen megoldható, bonyolult problémák kezelésének jelképévé, sőt kultusztárggyá vált, filmekben jelent meg a szereplők magas intelligenciájának igazolására, képzőművészeti alkotásokat ihletett meg, slágert írtak róla, és jogvitát is kavart.