Írta: | Forrás: papageno.hu | 2022. április 29.
A tánc világnapját a 1982-ben az UNESCO Nemzetközi Színházi Intézetének egy részlege, a Nemzetközi Táncbizottság hozta létre. Időpontját Jean-Georges Noverre francia táncos és balettművész születésnapjára helyezték. A világnap idei üzenetét Kang Sue-jin a Koreai Nemzeti Balett művészeti igazgatója fogalmazta meg.
A Covid19 katasztrófa véget vetett korábbi szabad életünknek, és e tragédia miatt újra gondoljuk a „tánc” és a „táncosok” jelentését. A távoli múltban a tánc a gesztusokon keresztüli kifejezés és a kommunikáció elsődleges eszköze volt, majd olyan előadó-művészetté vált, amely megmozgatja a lelket és inspirálja a közönséget.
A pillanat művészete, amelyet megalkotása után nehéz visszaállítani eredeti formájába, mert teljes testünkből és lelkünkből fakad. A tánc múlandó pillanatokból épül fel, amelyek örök mozgásra késztetik a táncosokat. A Covid19 azonban eredeti formájában korlátozta, sőt megbénította a táncművészetet.
A javuló helyzet ellenére a táncelőadásokra továbbra is számos korlátozás érvényes. Emiatt ápoljuk azon értékes idők emlékeit, amikor a tánc és a táncosok ékszerként csillogtak, emberi gyötrelmet és szorongást, élet iránti vágyat, valamint reményt közvetítettek és fénnyel árasztották el a világot.
Hasonlóképpen fontos felidézni, hogy a középkori Európában a fekete halál utórengései idején a párizsi Operában 1841. június 28-án adták elő a halálon túli szerelmet ábrázoló Giselle című balettet, amely kirobbanó visszhangot kapott.
Azóta a Giselle-t Európa-szerte és az egész világon játsszák, hogy vigaszt és bátorítást nyújtson a járványok által sújtott emberiség lelkének. A Giselle-előadás először mutatta be véleményem szerint egy balerina csodálatos szellemét, aki megpróbált kimenekülni a világ nehézségeinek béklyójából.
A magányos és megfáradt közönség szomjazza a táncosok együttérzését és vigasztalását. Táncosként hiszünk abban, hogy szárnycsapásaink reményt és bátorságot adnak a járvány leküzdéséhez, mindazoknak, akik szeretik a táncművészetet. Máris hevesebben dobog a szívem!
A kárpátaljai Együtt irodalmi, képzőművészeti, humán tudományi folyóirat lapszámainak bemutatója Magyarország Beregszászi Konzulátusán immár szép hagyománnyá vált. Az Irodalmi kilátó címet viselő találkozóra ezúttal szeptember 16-án került sor a külképviselet Munkácsy termében.
Beregszászban, az Európa-Magyar Ház udvarán talált otthonra Zahoray János festőművész emléktáblája (1835-1909), aki 1901-1909 között a Vérke-parti városban élt és alkotott. Az avatóünnepségre többen összegyűltek, hogy leróják kegyeletüket a festőművész előtt, hogy meghallgassák az őt méltató gondola...
Közel ezren töltötték meg szeptember 13-án a beregszászi Barátság Stadiont, hogy részt vegyenek a Mathias Corvinus Collegium (MCC) Beregszászi Képzési Központjának hagyományos családi napján. Az esemény külön öröme volt a tombolasorsolás, amiből a szervezők a befolyt összeget a beregszászi Oázis ját...
A színház nem csupán egy kulturális közeg, hanem egyszerre nagyszerű közösségi tér is, ahol az emberek találkoznak, az előadás előtt megbeszélik ügyes-bajos dolgaikat, utána pedig személyesen, vagy a közöségi média segítségével megvitatják az előadás során látottakat. Megbeszélik azt, hogy a szóban ...
