A palágykomoróci református templom

Az Ungvári járásban, Ungvártól 16 kilométerre fekszik Palágykomoróc települése, melynek első írásos említése 1325-ben történik.

A magyar ajkú falu egyházi élete hamar kiépülhetett, hiszen már az 1334-es pápai tizedjegyzék is említést tesz róla. Ekkor már állhatott a község központjában a homokdomb tetején az a román stílusú római katolikus tulajdonú épület, melyet a Palágyi család kegyúri templomaként emeltek.

A templom kriptájában helyezték örök nyugalomba 1575-ben Szalay Ferencet, Bereg vármegye főispánját, valamint 1845-ben ide temették gróf Buttler Jánost – akinek neve Mikszáth Különös házasság című művéből ismert. Mindketten fő patrónusai voltak a helyi református gyülekezetnek.

A 300 férőhelyes istenháza ugyanis a reformáció idején az új hitre tértek kezébe került, akik a fali képeket lemeszelték. A XVII. és XVIII. században többször is átépítették a templomot, 1895-ben pedig nagyobb felújítást végezte rajta, s ekkor nyerte el mai formáját.

A jelenlegi templom legősibb elemei – a torony, a hajó és a karzat – az épület nyugati felében találhatók. A hajó déli falában jól kivehető a csúcsíves, jelenleg befalazott déli kapu.

A templom falai téglából épültek, átlagos vastagságuk 0,8 méter, a 80–85 centiméter mély alapozása törtkőből készült. A belső tér hossza 16 m, szélessége 6 m, mind a hajó, mind a szentély területén. Nyugati homlokzata előtt egy 3х3,5 méteres alapterületű előcsarnok áll. A templomot a XV. században egy háromszög záródású szentéllyel bővítették. A gótikus boltozat 1650-ben készült el. Kívülről a templom falait különböző szerkezetű támpillérek erősítik.

Tornyának négy oldalán román kori ikerablakok vannak. A fazsindelyes toronysisak galériás, csúcsos, négy fiatoronnyal. Ez nagyon hasonlít a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei csarodai református templomra, valószínűleg ugyanazok a mesteremberek építhették. Két harang lakik benne, a kisebbik 1651-ből, a nagyobbik 1924-ből való.

A templomban 2006-ban a Teleki László Alapítvány végzett jelentős munkálatokat, melynek során felújították a tornyot, a teljes külső falfelületet, valamint zsindelyezték a tetőt és villamosították harangszerkezetet.

Ekkor kezdték meg a templombelső XIV. századi freskóinak feltárását. A déli hajófalon restaurált kép Krisztust ábrázolja a pokol tornácán, kezében keresztes zászlót tart, másik kezét egy szakállas férfi és egy koronás nő felé nyújtja. A karzat mellvédjén a Szent László legenda látható, melyet a szokásostól eltérően jobbról balra festettek meg. A jelenetek felső részét a középkori karzat elé fából épített újabb karzat eltakarja. Felismerhető Szent László páncélos ruházata, a kun alakja és az őt bárddal megsebesítő lány is. Az északi hajófalon feltárt falfelületen egy szárnyas angyal és egy nimbusszal övezett fej töredéke vált láthatóvá.