A nyári éjek hangoskodója

Írta: -nyomkereső- | Forrás: KISZó | 2020. július 20.

Így nyár közepén, faluhelyen az éjszakát egyre gyakrabban veri fel egy kísérteties hang: víkk-víííík-kuvííík, hangzik az a falusi ablakok alatt, és sokan bizony még ma is megborzonganak e hang hallatán. Szólott a halálmadár – mondják, és jobb esetben kővel, de néha akár légpuskával is, de mindenképpen távozásra szeretnék bírni a hangoskodót, ami pedig nem más, mint a közép-európai kuvik.
A nyári éjek hangoskodója

Most is, mikor e sorokat írom, épp az ablakom előtti körtefán méltatlankodik egyikőjük, mely lassan két éve az Ubul névre hallgat (nem igaz, nem hallgat semmilyen névre, hiszen vadmadár), és mára éppúgy hozzátartozik a portához, mint a vén körtefa, amin esti monológját mondja. Persze nem volt egyszerű elfogadtatni a családdal és a szomszédokkal, hogy márpedig Ubulnak akceptált jogai vannak a portámon, de végül sikerült.

Sikerülnie kellett, hiszen Ubul népe az egyik legkedvesebb és legkultúrakövetőbb bagolyfaj. A régi görögök Pallas Athéné szent madarának tartották, mely ott ül az istennő vállán, és bölcs tanácsokat súg a fülébe. Ez persze éppúgy mese, mint halálmadári mivolta, de a kuvik akkor is megérdemli a védelmet, hiszen a házak környékén több egeret-pockot fogdos össze, mint három pákosztos és tolvaj macska. Nyárközépi fékevesztett hangoskodása pedig azzal magyarázható, hogy a fiókák ilyenkor kezdenek új vadászterületet foglalni.

„Apuka” és „anyuka” pedig hangosan igyekszik rábírni őket, hogy tessék elhagyni a mamahotelt, mert mostanra bizony saját szárnyatokon kell megéljetek.

Néha bizony még oda is kell egyik-másik ragaszkodóbb fióka fejebúbjára koppintani, hogy most pedig aló-mars!, és ez bizony nem megy hangoskodás nélkül. Kegyetlennek tűnik? Szerintem nem, csak olyan, amilyennek a természet elrendelte. A kuvikok mindemellett pedig a hűség példaképei is. Párt egy életre választanak, és a kuvik-házasok bizony a költési időn kívül is, egyikük haláláig, kitartanak egymás mellett. Szóval ne a halálmadarat lássuk benne, ha megszólal ablakunk alatt, hanem egy kedves albérlőt, aki az egerek és kellemetlenkedő verebek legnagyobb ellensége.

Hírek

  • Felhangolva: Búzavirág együttes

    Egy csokor friss virág, egy új reményt adó hajtás, egy csepp forrásvíz. Ilyen hatással van a közönségre és a kárpátaljai magyar közösségre a fél éve alakult Búzavirág citeraegyüttes. Markó Veronika citeratanár nagy lelkesedéssel és türelemmel gondozza a kis „palántákat”: Orosz Tamást, Pércsi Annát, ...

  • A versvándor ismét Beregszászon: Petőfi és Arany barátsága - Tóth Péter Lóránt előadóestje az Ortutay Görögkatolikus Központban

    Együtt a tűz és a víz. A XIX. század legnagyobb önbizalmával bíró férfiújának találkozása egy önbizalomhiánnyal küszködő szerény emberrel. Hogyan lesz ebből szép, igaz és mély barátság? Hogy párosul mindez feltétlen hittel és bizalommal? És vajon ki hozta össze a két költőt? Ezekre a kérdésekre kere...

  • Kárpátalja anno: a nagybaktai kastély

    „A muzsalyi határban gyönyörű ligetszerű tölgyerdők közt fekszik az Erdő-baktának is nevezett puszta, csinos kastélylyal és jól berendezett gazdasággal. Határában néhány év előtt árokásás alkalmával igen régi vaskardokat, sarkantyúkat s egyéb lovas szerelvényt találtak. Hajdan falu volt, mely a XIV....

  • Gabóda Éva: „… a legszebb szín a világon az, amelyik jól mutat a viselőjén”

    Gabóda Éva, a Rákóczi-főiskola Pedagógia Pszichológia Tanító Óvodapedagógia Oktatási Intézményvezetés Tanszékének adjunktusa, oktatója évtizedek óta foglalkozik kézműveskedéssel, mint mondta, ez a színes és igazán kellemes tevékenység az élete része.

Események

Copyright © 2025 KMMI