Írta: | Forrás: mult-kor.hu | 2022. március 18.
A 19. század közepén a nők oktatása legalább olyan forradalmi eszme volt, mint a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavai. Teleki Blanka volt az, aki megalapította Magyarországon az első nőnevelő intézetet, hogy aztán a reformkor szelleme a szabadságharcba is magával ragadja az újító szellemű úrhölgyet.
A korábban Münchenben és Párizsban is művészi tanulmányokat folytató grófnő 1843-ban tért vissza Pestre, ahol rögtön elvarázsolta a haza és haladás érdekeiért folytatott küzdelem. Sorsdöntő írása, a Szózat a magyar főrendű nők nevelése ügyében 1845. december 9-én jelent meg a Pesti Hírlapban.
Ebben kifejtette nézetét, miszerint a magyar arisztokraták lányainak idegen nép szülöttei által idegen nyelven, idegen szellemben történő neveltetése eltávolítja a leendő magyar úrhölgyeket nemzetüktől, elszakítja őket a magyar nyelvtől. A korban jellemzően angol, német vagy francia nevelőnők kiváltására Teleki Blanka egy Magyarországon, magyar nyelven oktató nőnevelő intézmény elképzelését vázolta fel, amely 1846 őszén már meg is nyitotta kapuit.
Az újdonság ereje ebben az esetben inkább a kezdeményezés ellen hatott. Az intézetben összegyűlt kiváló szakembergárda dacára (például Vasvári Pál, Leövey Klára, Hanák János) eleinte alig jelentkeztek növendékek, egy év kellett ahhoz, hogy tizennégy tanulóig emelkedjen a létszám.
A tanítók elkötelezettsége a magyar nemzet ügye iránt a kezdetektől megmutatkozott, és ez a tanítványokra is átragadt: a házi dolgozatokban mind gyakrabban jelentek meg a nemzeti érzelmek, több tanítvány is fogadkozott, hogy hazatérése után a környékükön élőket is megismertetik az itt tanult csodálatos eszmékkel.
Az 1848-as forradalom idején Teleki Blanka saját maga szavalta el tanítványai előtt a Nemzeti dalt, később pedig tanárok és növendékek közösen megfogalmazott követelésekkel álltak elő a női egyenjogúság, elsősorban a szavazati jog kiterjesztése iránt.
A későbbi események miatt azonban Teleki az iskola bezárására kényszerült: mire Windisch-Grätz seregei 1848 decemberében Pestre értek, az úrnő hazaküldte tanítványait, maga pedig a forradalmi kormány után ment Debrecenbe. A Függetlenségi Nyilatkozat kihirdetésénél is jelen volt, amikor pedig 1849 áprilisában Vasvári Pál saját szabadcsapatot alakított, annak zászlóanyjává Teleki Blankát kérte fel.
A világosi fegyverletétel után a grófnő szatmárpálfalvai birtokán a maga eszközeivel folytatta a küzdelmet: bujdosókat menekített, terjesztette a hatalom által betiltott könyveket, írásokat, és jelentéseket küldött Párizsba a nép hangulatáról. 1851-ben a hatóságok letartóztatták, és két év vizsgálati fogság után 10 év láncban töltendő várbörtönre ítélték.
Teleki Blanka nem kért kegyelmet, végül négy év után, általános amnesztiával szabadult 1857-ben. Élete hátralévő részét külföldön, önkéntes száműzetésben töltötte. 1862. október 23-án Párizsban hunyt el, hamvai a montparnasse-i temetőben nyugszanak. 2006-ban, születésének 200. évfordulóján párizsi lakóházán emléktáblát helyezett el a Párizsi Magyar Intézet.
Fergeteges hangulatban telt a Kárpátaljai Megyei Filharmónia Magyar Melódiák Kamaraegyüttesének A Dnyepertől a Dunáig című ukrán–magyar estje. A műsor nem véletlenszerű válogatás volt, hanem gondosan felépített út a Dnyepertől a Dunáig, az ukrán dallamtól a magyar csárdásig, a népdal egyszerűségétől...
Bartók Béla 1907-ben írt, eddig ismeretlen kompozíciójára bukkant a Bősze Ádám Zenei Antikvárium. A dokumentum egy spanyolországi árverésen került elő, ám hibás megjelöléssel, egyszerű zenei albumlapként, amelyet a magyarországi antikvárius 2024-ben vásárolt meg.
Díjátadó Gálával és a Hegedűs a háztetőn című előadással ért véget az Országos Színházi Találkozó Debrecenben. A szakmai zsűri döntése alapján idén 12 díj született.
A leghosszabb nappal – június 21-e – után nem sokkal, június 23-ról 24-re virradóra ünneplik Szent Iván éjjelét.
