Nosztalgikus érzés kerít hatalmába, ahogy biciklivel tempózom a Tiszapéterfalvai Művészeti Iskola felé. Az épületbe lépve megüti az orromat a sárguló kottapapírok jellegzetes illata, a díszterem felől ismerős dallamok csendülnek fel. Az igazgató, Király András és a Bonis Bona-díjas Engi Erika zongoratanárnő épp a tehetséges Erős Veronika játékát hallgatja. A kislány a megyei versenyen második helyezést ért el, de korántsem ő az egyetlen ígéretes fiatal az intézményben. S ez így van évtizedek óta – a péterfalvai zeneiskola színvonala az Európa és Életfa díjas népzenész, Pál Lajos igazgatása óta töretlen.
– Tavaly 8 versenyzőből 7-en dobogós helyezést értek el a járási és megyei megmérettetéseken. Remek évet zártunk a háború ellenére is – kezdi beszélgetésünket Király András. – A tanárok a koronavírus idején és a távoktatás során is mindent megtettek a gyerekek fejlődése érdekében. Van egy név és egy hagyaték, amit nekünk tovább kell vinnünk. Megtartjuk ezt a nívót és nem adjuk lejjebb. A zongora a legnépesebb szak, viszont sokan járnak hegedűre, fúvós hangszerekre is, illetve népszerű nálunk az ének, a tánc és képzőművészet is. Utóbbit a korábbi igazgató, elismert festő, Homoki Gábor tanítja. De mód felett büszke vagyok arra, hogy minden szakoktatóm jelentős tapasztalattal rendelkezik és minőségi oktatást nyújt.
Sok helyen van ének- és tánctanítás, de hangszeres oktatással nem minden település dicsekedhet. A háború most minden terv végére kérdőjelet tett, viszont nagyon szeretném, ha a jövőben bővítésre kerülhetne sor. Jelenleg nincs harmonikaoktatás, de vissza akarjuk hozni, illetve jó lenne a gitár és cselló szak beindítása is. Ám ez egyelőre csak álomnak tűnik.
Az elmúlt tanévben 108 gyereket 15 pedagógus tanított. 11 növendék kapott bizonyítványt. Annak érdekében, hogy növeljék a diáklétszámot és népszerűsítsék az intézményt, a nyár folyamán ellátogattak a környező települések iskoláiba. Hangszersimogató foglalkozásokat tartottak, elmesélték, miért érdemes zeneiskolába járni.
– Nagyon élvezték. Bevontunk még néhány diákot is, és a saját iskolájában mindegyikük bemutathatta, mit tud – folytatja az igazgató. – Általában szeptember első hetében lehet jelentkezni a zeneiskolába, most is szeretettel várunk mindenkit. A zene segítségével jobban fejlődik a memória, a ritmusérzék, a figyelem, a kreativitás, a koncentrálókészség, a szókincs. A korai gyermekkorban kezdődő zenetanulás fejleszti a gyermek logikus gondolkodását is. Röviden: ez olyan készségeket fejleszt ki a gyerekben, amelyeket felnőtt korában is hasznosíthat az életben, a munkahelyén.
A színpadon nincs puskázás, ott helyt kell állni. És ha valaki megtanulja leküzdeni a lámpalázat, feszegetni a határait, akkor annak az életben is sokkal könnyebb dolga lesz. Nem válik mindenkiből zenész, de szeretnénk, hogy aki elindul ezen az úton, tartson ki, mert megéri. Gyakran emlegetem a szülőknek, hogy Nyugaton zeneterápiára viszik a gyerekeket, nálunk falun pedig zeneiskolába. A tanár az egyéni foglalkozások során nemcsak tanít, hanem nevel is, ápolja a gyermek lelkét. Néha együtt sírunk és nevetünk. Ez a törődés és a személyes kapcsolat kialakítása az individuális órákon felbecsülhetetlen.
Az iskolában nem csak a szakmai háttér, immár a megfelelő környezet is biztosított. Habár vannak még hiányosságok, ám a magyar kormány, az Együtt Mindannyiunkért Alapítvány, a Rotary Alapítvány, illetve helyi összefogásnak köszönhetően még 2019-ben sikerült felújítani az épületet. Egy jó minőségű koncertzongorát is kaptak.
– Nem szeretünk panaszkodni, mégis, amikor nehéz helyzetbe kerülünk, mindig észreveszi valaki és segít – fogalmazott Király András, aki 2018-tól vette át az intézmény vezetését. – Minden a Jóisten kezében van.
Őt kérjük, hogy adjon nekünk bölcsességet a gyerekek tanításához, vezetgetéséhez, és hogy ne a magunk hasznát nézzük, hanem az Ő dicsőségére dolgozzunk, a szülők és a gyerekek örömére.
