A New York Times egykori illusztrátorának jubileumi tárlata az ungvári várban

Talán kevesen tudják, hogy Ijjász Gyula, Ungvár kiemelkedő szülöttje a XX. század elején a New York Times és más folyóiratok illusztrátoraként dolgozott, miután az Egyesült Államokba utazva sikeresen elvégezte a New York-i Cooper Union College iparművészeti kurzusait. A múlt századbeli művész születésének 150. évfordulója alkalmából július 3-án a Lehoczky Tivadar Kárpátaljai Megyei Honismereti Múzeumban Magyarország Ungvári Főkonzulátusának közreműködésével nyílt kiállítás.

Ijjász (Jaczik) Gyula 1874-ben született Ungváron, 1943-ban hunyt el, sírhelye az ungvári Kálvária temetőben található. Sokoldalú művész volt, aki olajjal, akvarellel dolgozott, a harctéri képek mellett tájképeket, vallási és népi témájú alkotásokat is festett. Hollósy Simon tanítványa volt Nagybányán, majd 19 éves korában maga Hollósy Simon vitte Münchenbe tanulni, háromszor járt az USA-ban, dolgozott a New York Times illusztrátoraként, Párizsban fejlesztette tudását, beutazta Európát, ismert művész volt Magyarországon, de mindig visszatért szülővárosába, Ungvárra.

A tárlaton néhány eredeti alkotása, valamint 20 reprodukció tekinthető meg archív újságcikkek, fotók kíséretében, amelyek lehetőséget adnak arra, hogy a látogatók érdekes részleteket tárjanak fel az alkotó életéből.

Szerénytelenség nélkül állíthatjuk, hogy ennek az egyedi kiállításnak a létrejöttében lapunknak is szerepe volt. Történt ugyanis, hogy 2023 februárjában a honismereti múzeumban kamarakiállítást rendeztek Ijjász Gyula halálának 80. évfordulója alkalmából. Akkor erről a Kárpátalja hetilapban részletes cikket közöltünk, amelyre az interneten felfigyelt a neves festő jelenleg Magyarországon élő három unokája közül az egyik, Krasznai Szomor Péter, és felvette a kapcsolatot Ruszin Valériával, a múzeum történelmi és helytörténeti osztályának vezetőjével.

– Tavaly úgy döntöttünk, hogy a művész halálának 80. évfordulója alkalmából bemutatjuk a múzeumunk alapjában talált festményeit, régi kéziratait és a róla szóló egykori újságcikkeket, ezzel ismertebbé téve Ijjász Gyulát. Ezt megelőzően Literáti Tetyana ismert ungvári újságíró, Ungvár történetének kutatója már publikált egy cikket Ijjász (Jaczik) Gyula életéről. A kamarakiállításról írt magyar nyelvű cikk nyomán kiderült, hogy külföldön élnek a festő unokái, akik közül a magyarországi Krasznai Szomor Péter ápolja nagyapja emlékét és hagyatékát. Tavaly tavasszal levélben fordult hozzánk és elküldte Ijjász Gyula digitalizált alkotásait, 20 festményt, amelyeket ő lefotózott azzal a céllal, hogy a nagyapja születésének 150. évfordulója alkalmából kiállítsuk azokat szülővárosában. Törtük a fejünk a kivitelezésen, s Bacskai Józsefnek, Magyarország ungvári főkonzuljának köszönhetően sikerült ezeket kiváló minőségben kinyomtatni. Most ezeket láthatják itt, valamint a múzeumunk gyűjteményében őrzött 5 alkotást, és egyet egy magángyűjteményből kaptunk a kiállítás idejére – mondta Ruszin Valéria a kiállítás előzményeiről.

Albertné Simon Edina konzul az ünnepélyes megnyitón kiemelte: amikor megkeresés érkezett a múzeum részéről, hogy legyenek partnerek a kiállítás megszervezésében, örömmel tettek eleget a kérésnek.

– Magyarország Ungvári Főkonzulátusa kiemelt feladatának tekinti a kárpátaljai kulturális intézmények munkájának támogatását, valamint hogy ukrán partnereinkkel ápoljuk, fejlesszük a kapcsolatokat. Azt szeretnék, hogy a háború mielőbb véget érjen, és meginduljon Ukrajna újjáépítése, fejlődjön, bővüljön tovább a kétoldalú együttműködés, amelynek egyik fontos pillére a közös kulturális rendezvények szervezése. Ehhez járulnak hozzá a mostanihoz hasonló események.

Egy emlékkiállítás mindig különleges alkalom, hiszen ilyenkor ráirányul a figyelem az olykor kevésbé ismert művészek munkásságára, alkotásaira, akik méltók arra, hogy megemlékezzünk róluk. Ilyen személyiség Ijjász Gyula is. Műveiről, mint a legtöbb kárpátaljai alkotó esetében, sugárzik a szülőföld végtelen szeretete, alkotásai élethűen visszatükrözik azt a sokszínű és soknemzetiségű vidéket, ahol a magyar lakosság mellett ukrán, ruszin, román, szlovák és más nemzetiségű emberek élnek, alkotnak együtt békésen – fogalmazott a diplomata, és biztosította az igazgatót, hogy a továbbiakban is számíthatnak a főkonzulátusra, örömmel működnek együtt a hasonló projektek megvalósításában.

Olga Sumovszka, a múzeum igazgatónője köszönetet mondott a külképviseletnek, s megjegyezte, hogy az intézményben már második éve tart a kevésbe ismert személyiségek bemutatása, akik sokat tettek életük során, de nevük időközben feledésbe merült.

– Népszerűsítjük megyénket, a történelmünket, s a múzeum gyűjteményének legérdekesebb darabjait feltárjuk és bemutatjuk a nagyközönségnek. Múzeumunk a kultúra központja, és a háború idején nagyon fontos, hogy teljes életet élhessen, hiszen mint minden civilizált társadalomban, a kultúrában rejlik a további fejlődésünk kulcsa.

Erfán Ferenc, a Boksay József Kárpátaljai Megyei Szépművészeti Múzeum igazgatója a kiállítás értékére hívta fel a figyelmet, hisz nagy szerepet játszik abban, hogy Ijjász Gyula elfoglalja méltó helyét a kárpátaljai festészetben. Szomorúnak nevezte, hogy a házat, ahol élt, lebontották, nyughelye is sokáig ismeretlen volt, s közel voltunk ahhoz, hogy egy ilyen személyiség nyomtalanul eltűnjön Kárpátalja történelméből.

Mihajlo Primics, a filozófia doktora a Kárpátaljai Művészeti Akadémiát képviselve elmondta:

– A tárlat nagyon fontos a kárpátaljai művészet fejlődésének megértése szempontjából, mert a művészeti körökben természetesen tudtunk róla, de nem volt lehetőség „megpróbálni”, megérezni az alkotásait, nem tudtunk képet alkotni a festményeiről. Most, amikor egy ilyen gyűjteményt láthatunk, betekintést nyerünk a festészetébe. Ez nagyszerű. Voltak idők, amikor megpróbálták szétszakítani az emlékezetet, ami nem jó, mert ahol szakadás van, ott konfliktusok is kialakulnak.

Az esemény hangulatát Schreiner Sándor, a Kárpátaljai Akadémiai Állami Népi Együttes klarinét- és tárogatóművészének játéka emelte. Előadásában először tárogatón a Bereznyanka című melódia csendült fel, ami kapcsolódik Ijjászhoz, hisz festményeit gyakran készítette Turjaremetén, az első világháború idején pedig Nagybereznán, Uzsokon. A rendezvény végén magyar népdalokat hallhattunk.

Az emlékkiállítás egy hónapig látható az ungvári várban.