A Nevetlenfalui Művészeti Iskola csillog Kárpátalja térképén

A Nevetlenfalui Művészeti Iskola kollektívájának áldozatos munkája nem hiábavaló: a diákok kiemelkedő eredményeket érnek el, és olyan muzsikálás iránti szeretettel, illetve zenei lelki táplálékkal gazdagodnak, ami, Kodály szavaival élve, semmi mással nem pótolható. Király Natália immár húsz éve eltökélten igazgatja az intézményt, és figyel arra, hogy kollégáival ne csak tudást adjanak, de szép élményeket is szerezzenek a gyerekeknek.

Nem mindennap fordul elő, hogy egy Doneck megyében született, de Moldáviában nevelkedett személy így megszeresse a magyar közösséget és kultúrát. Király Natália kitartása és elszántsága példaként szolgálhat sokaknak. 1990-ben fejezte be a Moldáv Állami Zeneakadémiát. Ott ismerkedett meg a férjével, akivel tanulmányaik befejezése után Kárpátaljára költöztek.

– Akkoriban nem is tudtam, hogy itt magyarok laknak. Egy szót sem beszéltem ezen a nyelven – kezdi beszélgetésünket Király Natália. – Már abban a pillanatban megértettem, hogy meg kell tanulnom magyarul, amikor legelőször bementem a zeneiskolába. Az anyanyelvemen köszöntem a gyerekeknek, ők viszont csak hatalmas kerek szemekkel néztek vissza rám. Eleinte kacagtak a kiejtésemen és a szóhasználatomon, de 1-2 év alatt megtanultam magyarul.

Natália 2003-ban lett igazgató. Karmesterként szerzett diplomát, de zongoratanárként kezdte. Büszke arra, hogy az elmúlt 33 év alatt már több zongoristát készített fel a zeneszakközépbe, illetve „kinevelt” néhány vokalistát és karmestert is. Jelenleg is tart zongoraórákat, illetve az igazgatói teendői mellett énekkart vezet. A református gyülekezetben kántorként is tevékenykedik. A tiszapéterfalvai zeneiskola igazgatójának felkérésére Natália ott is besegít az énektanításba, illetve a Tiszapéterfalvai Református Líceumban elvállalta az énekkar vezetését.

Az intézmény 2008-ban esett át az állami attesztáción. A megyei vezetőség kimagasló teljesítményükért elismerésben részesítette az intézményt. A tanári karral még abban az évben megszerveztek egy jótékonysági koncertet is, amit aztán tíz éven keresztül minden évben megismételtek Nagyszőlősön, a fogyatékkal élők világnapja kapcsán. Ennek a fellépés-sorozatnak a Covid vetett véget.

– A szívünk csücske volt ez a koncert. Szorgalmasan készültünk egész évben, mindig színesítettük a programot, s ezzel megalapoztuk a helyünket Kárpátalja zenei életének térképén. Ez nagy löketet adott nekünk. Tudtak arról, hogy létezik az iskola, és hogy jeleskedünk például a hegedűtanításban. Érdekes kottákat sikerült megszereznünk, én pedig feldolgozásokat írtam azokból, amivel járási versenyeket is nyertünk. A tanárok mind-mind igyekeztek, hogy munkájukkal hozzájáruljanak az iskola jó hírének erősítéséhez.

A szorgalmas munka meghozta gyümölcsét, mint megtudtuk, bő két évtized alatt megduplázódott a tanulók száma, jelenleg mintegy 120 gyerek jár a zeneiskolába.

– Míg régen inkább zongorázni akartak a gyerekek, most már elsősorban a koreográfia érdekli őket. A nép- és a modern tánc tanítását egy fiatal, ambíciózus oktatónk végzi, a gyerekek is nagyon szeretik. De minden oktatónk nagyon lendületes és tele van ötlettel – fogalmazott Király Natália.

Az intézményben tavaly 28-an kezdték meg a tanévet. Év végén 9 diák ballagott. A gyerekek jellemzően a környező öt faluból érkeznek (Szőlősgyula, Akli, Aklihegy, Nevetlenfalu, Batár). Fúvós hangszereken, hegedűn, zongorán és cimbalmon tanulhatnak meg játszani. Utóbbi Kárpátalján különlegességnek számít, és a magyar vonatkozású zeneiskolák közül csak Nevetlenfaluban oktatják.

Az oktatási intézmény életében jelentős mérföldkő volt, amikor a helyi általános iskolából végre átkerültek egy új épületbe.

– Úgy éreztük ott magunkat, mint a vendégek, ezért szerettünk volna váltani. Aztán ez 2018-ban sikerült is – magyarázza az igazgatónő. – A községháza épületének első emelete éveken keresztül kihasználatlanul állt, én pedig minden alkalommal, amikor arra mentem, álmodoztam: milyen jó is lenne itt nekünk! A felső szint felújítását 2015-ben kezdték, miután egy budapesti jótékonysági koncert adományaiból sikerült támogatáshoz jutni. Az önkormányzat segítségével elvégeztük a festést, a nyílászárók és a fűtőrendszer cseréjét, és beköltöztünk. Nemrég pedig újabb felújításon mentünk keresztül. Az iskolánk alapításának 35. évfordulója tiszteletére a kistérség oktatási osztályának támogatásával megújítottuk a dísztermet.

– Mire lenne még szüksége a zeneiskolának?

– Minél több gyerekre. Akik örömmel és jókedvvel járnak az órákra. És hogy végre vége legyen a háborúnak, ne legyen több távoktatás, mert úgy egyáltalán nem lehet hangszeres, tánc- vagy énekoktatást végezni. Annak köszönhetően, hogy a községháza épületében vagyunk, tavaly szerencsére nem kellett áramkimaradással küszködnünk. Reméljük, az idén sem ér semmilyen meglepetés minket. Személy szerint nagyon hálás vagyok azoknak a szülőknek, akik ezekben a nehéz időkben is kitartanak, a „háttérből” támogatnak minket, hiszen az rendkívül fontos, hogy a gyerekeket otthon is ösztönözzék a tanulásra, és megértessék velük, miért fontos időt szánni a zenére, ápolni a kultúrát, őrizni a hagyományokat.