A színház központi témája, tárgya tulajdonképpen maga az ember. Azok a szituációk, azok az élethelyzetek, magatartásformák, azok az érzések, amelyek az emberből és az emberi közösségből fakadnak, amelyeket a hétköznapokban mi magunk is megélünk. Igyekszünk ezeket érthetővé tenni a gyerekek, illetve a fiatalok számára is, fogalmazott Sin Edina, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház igazgatója legújabb előadásuk premierjén.
A beregszászi színházi nevelési programja több éve sikeresen zajlik, számos olyan előadást vittek színre, amelyek különböző korosztályokat, az őket foglalkoztató témákat dolgozza föl. Egy ilyen, ezúttal interaktív előadás született most Gyevi-Bíró Eszter rendezésében. A nevem Freja című előadás premierjére október 21-én került sor, s ebben a napjainkban egyre inkább elterjedt iskolai bántalmazás, a kirekesztés problematikáját dolgozzák fel, illetve igyekeznek a nézőkkel közösen megoldásokat is találni.
De miről is szól ez a darab? A történet Svédországban játszódik, napjainkban. Freja (Heczel Jázmin) és szülei (Vass Magdolna és Ferku Szilveszter) a nagyváros szélén élnek. A szülők értelmiségiből lett biotermelők és méhészek. Nem könnyű az életük, anyagi gondokkal küszködnek. Freja sem érzi jól magát a saját bőrében. Ő a legkisebb az osztályban, emiatt sokat bántják, ahogy sokat bántják a legkisebb, legnagyobb, legvékonyabb vagy épp a legtestesebb gyereket egymás közt. Nincs társa az osztályközösségben. Tetszik neki Erik (Ferku Szilveszter), akivel alsós korukban nagyon jó barátok voltak, most viszont ő a „király” a „menő”, a hangadó lányok, Mira (Vass Magdolna) és Lykke (Gál Natália) társaságában, s hatásukra ő is csúfolja az érzékeny lányt. Állandóan azzal ugratja, hogy nyilván tudja, mit szimbolizálnak a méhek és a beporozás. Freja egyszerre szégyelli magát, egyszerre próbálja képviselni szülei fontos misszióját, de szeretne a közösséghez tartozni, nem kirekesztettként élni. Otthon nem mondja el szüleinek, mi történik az iskolában, ám zárkózott, hallgatag lesz. Emiatt szülei pszichológushoz viszik...
A darabból kiderül, hogy a bántalmazók életében sincs minden rendben, igazából nem tudnak megfelelni a szülői elvárásoknak, vagy éppen az egyik szülő hiányától szenvednek…
Aztán Erik hirtelen megváltozik, ismét a régi, szerethető barát lesz. Aki Mira és Lykke álmait felrúgva Freját viszi az évzáró bálba. Az ott kialakult drámai helyzetet viszont a rendező megállítja, s a színészek a közönséggel együtt keresik a megoldásokat, közösen alakítják tovább a történetet. Ami itt végül is nem zárul le, hanem továbbgondolásra inspirál mindenkit…
– Nagyon fontos, hogy a fiatalok számára olyan témát válasszunk, amelyik a korosztályukat érdekli. Ezért gondoltam, hogy a bullyingolás, a gyengébbnek, a kiszolgáltatottnak a rendszeres bántalmazása, kirekesztése – ami egyébként nem most kezdődött, már az én időmben és még régebben is volt – érdekes és izgalmas lehet. A nevem Freja c. darab, úgy vélem, ilyen – vallja Gyevi-Bíró Eszter. – A színészekkel egy közös, kemény munka eredményeként született az előadás. Azzal, hogy nyitunk a közönség felé, hogy bevonjuk őket a történet alakításába, a fiatalok még inkább magukénak érezhetik ezt a történetet. Jobban átélhetik, mennyire fontos az egymásra figyelés, az együttműködés, az egymáshoz illeszkedés és az egymás elfogadása. S azt hiszem most ebben a korban, s itt, ebben a régióban is ez nagyon fontos.
Mint Sin Edinától megtudtuk, a produkciót tantermi előadás formájában, a KMKSZ és a Pro Agricultura Carpatika támogatásával, a megye különböző iskoláiba is el szeretnék vinni.