Az idősebb nemzedék tagjai közül bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy szüleik, nagyszüleik milyen óvatosan és mekkora pesszimizmussal kezelték a szovjet hatóságok nagy hírveréssel közreadott bejelentéseit, szóljon a kisebbségi sorba taszított kárpátaljai magyarság jogainak bővítéséről, a közellátás javításáról, vagy az üzletek előtti sorban állás megszüntetéséről. Minderre az idősebb családtagoknak jó okuk volt, hisz amikor 1944 őszén a front elvonul a vidékünkről, sokan érezhették úgy, hogy egy nyugalmasabb, békésebb időszak következik. Ehelyett a megszálló hatalom első meghatározó és az életünkre mindmáig kiható lépésként lágerekbe hurcolta és hosszú időn át embertelen körülmények között tartotta fogva Kárpátalja munkaképes korú magyar és német férfi lakosságának túlnyomó részét.
A hagyományoknak megfelelően Szolyván, az egykori fogolytábor területén, a több mint 30 ezer elhurcolt szenvedésének egyik fontos helyszínén, amely a köztudatban a kárpátaljai magyar golgota néven vált ismertté, idén is összegyűltek a magyar érdekvédelmi és civil szervezetek képviselői, hogy fejet hajtsanak a halálba gyötört elődök emléke előtt.
Megnyitó beszédében Tóth Mihály, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke ismertette, hogy a kegyeleti helyen milyen felújítási munkálatokat terveznek. Emellett felhívta a figyelmet arra, hogy Kárpátalja legjelentősebb turisztikai objektumán, a munkácsi várban továbbra is látogatható a sztálini terror áldozatainak emlékmúzeuma.
A történelem az élet tanítómestere, idézte a gyászgyűlés résztvevőihez küldött levelében a görög bölcselő, Hérodotosz szavait Szili Katalin, a miniszterelnök főtanácsadója. Az üzenet, melyet Buhajla József, Magyarország Kijevi Nagykövetségének első beosztott konzulja olvasott fel, azzal folytatódik, hogy szomorúan állapítjuk meg, hogy a több mint kétezer esztendővel a történetírás megalapítójaként jegyzett görög férfiú szavainak ma sincs foganatja. Mert Európában ismét a fegyverek zaja nyomja el a békére törekvők, az azt óhajtók hangját. Pedig régóta tudjuk, hogy a háború a legrosszabb megoldás. Szili Katalin annak a reményének adott hangot, hogy a fegyveres harc mielőbb véget ér és a legtöbbet szenvedett kárpátaljai magyar nemzetrész túléli ezeket a megpróbáltatásokat.
Ma azokra az egyszerű emberekre emlékezünk, akik az életveszélyben is bátran vállalták nemzetiségüket, egyenes gerinccel kiálltak hitük mellett, felvállalták azt a közösséget, amelyiknek a tagjai voltak, fogalmazott köszöntő beszédében Roman Moldavcsuk, a Megyei Katonai Közigazgatás nemzetiségi és vallási főosztályának vezetője. Aki a továbbiakban arra emlékeztetett, hogy a diktatúrák és a diktátorok természete, módszerei hosszú évtizedek óta változatlanok. Ezen a napon a magyar és a német férfiak lágerekben hurcolására emlékezünk, hamarosan pedig az ukrajnai holodomor áldozatai emléke előtt hajtunk fejet. És tisztelegnünk kell azok előtt is, akik a mostani háborúban a haza védelmében áldozták életüket.
Dupka György, a Szolyvai Emlékparkbizottság titkára a málenykij robot következő évi, nyolcvanadik évfordulójának szentel megemlékezés előkészítéséről szólva kiemelte, újabb márványtáblákat helyeznek el, mivel a legfrissebb kutatások eredményeként számos áldozat nevét sikerült azonosítani.
A történelmi egyházak jelen lévő képviselői Isten gazdag áldását kérték a sok megpróbáltatást átélő kárpátaljai magyarságra.
A koszorúzást megelőzően a tiszabökényi Tiszacsillag kórus (vezetőjük Kovály Csilla) az alkalomhoz illő dalokat adott elő.
