Írta: Minorics Tünde etnográfus | Forrás: KMMI | 2012. január 16.
A Duna jobb partján fekvő baranyai kisváros Horvátország határától 8 km-re fekszik. Busójárás elnevezésű karneválját az UNESCO 2009. szeptember 30-án, Abu Dhabiban felvette „Az emberiség szellemi kulturális örökségének” reprezentatív listájára, melynek célja elsősorban az, hogy a figyelem felkeltésével helyi, nemzeti és nemzetközi szinten is tudatosítsa a közösségek örökségének jelentőségét, és ezzel elősegítse annak megőrzését.
Az egyezmény szerint a szellemi kulturális örökség a közösségek által folyamatosan továbbadott és újraalkotott hagyomány: szokások, ábrázolások, kifejezési formák, tudások, készségek és az ezekkel összefüggő eszközök, tárgyak, műalkotások, kulturális színhelyek, melyeket a közösségek kulturális örökségük részeként ismernek el. Ezért a 2009. évi döntés egyszerre ismeri el a mohácsiak maszkos farsangvégi télűző népszokását mint egy állandóan változó, de a jellegét megőrző szokásfolyamatot, és mint a város lakosságának, a busóknak, az őket kísérő zenészeknek, táncosoknak, a maszkfaragóknak és más eszközöket készítő kézműveseknek a közös tevékenységét. Az egész évben aktív busóközösségek a város önkormányzatával együttműködve alakítják, tervezik és szervezik az eseményeket.
Az eredetileg horvát nemzetiségű mohácsi sokácokhoz kötődő hagyomány mára a többnemzetiségű város szimbólumává vált. Miközben a mohácsiak sajátjukként élik meg az ünnepet, nem sajátítják ki, hanem érzékenyen óvják nemzetiségi jellegét. A busójárás idejére a város egész területe válik farsangi térré, ahol minden mohácsi számára általános érvényű és elfogadott a farsang rendje és a sajátos farsangi viselkedésformák. Ezért a „mohácsi busójárás” elnevezés nem csupán a helyet azonosítja, hanem egy város közösségi identitását is kifejezi.
Született mohácsiként számtalan emléket őrzök a busójárásról, így amikor már etnográfusként, fényképezőgéppel róttam az utcákat, emlékeim derengő élményvilágával próbáltam megragadni azokat a pillanatokat, amelyek visszaadják e farsangi hagyomány lényegét. 2002-ben kezdődő kutatásommal a busó rituális szerepének az egyén és közösség viszonyaként, reprezentációjaként történő megnyilvánulásait szerettem volna megismerni. Az ő szemszögéből láttatni és értelmezni a busójárás rejtett rítusvilágát, önmagán túlmutató lényegét, a „busóvá” válást, az átváltozást.
Ebben a sajátos, a hétköznapitól eltérő társadalmi-kulturális színtérben a cselekvések is eltérnek a megszokottól, felfüggesztődnek a hétköznapok normái, és a Victor W. Turner (1920–1983) nagyhatású, angol származású antropológus által „küszöbnek” nevezett tér, idő és cselekvések jönnek létre (Turner 2002: 108). Ebben a tér- idő- és cselekvéssorozatban a „küszöbemberek” egyszerre vannak bent és kint, szabadon közlekednek a „küszöbön” át, és sehol sem érhetők tetten. Valamiféle szakrális karakterrel rendelkeznek, mely a társadalmi normákról, struktúrákról való leválásukkal jön létre.
Mohácson, a busójárás alatt végzett terepmunkám során a résztvevő megfigyelés és az antropológiai fotózás célja és értéke az volt, hogy erről az állapotról minél több információt és adatot szerezzek. Szerettem volna megragadni az ünneplés, a társas szórakozás, a nyílt játéktér, a fellazult kommunikációs és interakciós csatornák, a káosz és szabálymechanizmus, a vágyak és kívánságok nyilvános térben történő különféle megjelenéseit, vagy megmutatkozásait.
Minorics Tünde etnográfus
Pécsi Tudományegyetem, Felnőttképzési és Emberi Erőforrás Fejlesztési Kar, Kultúratudományi Intézet
A Polónyi Katalin Textilmúzeum Kárpátaljai egyik legértékesebb textilgyűjteménye. Magában foglalja megyénk területéről származó magyar és ruszin népviseletek egyes darabjait, különféle viseleti cikkeket és lakástextíliákat, valamint bemutatja az elkészítésükhöz használt eszközöket is.
„Magyarságunk bennünk él: szívünkben, kultúránkban, nyelvünkben hordozzuk” – hangzott el a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség által szervezett Kazinczy szépkiejtési verseny megnyitóján. A rangos megmérettetésnek idén immár huszonharmadik alkalommal adott otthont Kárpátalja legnagyobb magyarl...
A beregszászi székhelyű Ortutay Elemér Görögkatolikus Központ az egyház örökségének bemutatására és megélésére törekszik, többek között ezért is döntöttek úgy, hogy múzeumot és kiállítást alakítanak ki az intézményben. A Gyökerek és ágak elnevezésű kiállítás célja a kárpátaljai görögkatolikusság hag...
Ünnepélyes keretek között vette kezdetét a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Egyetem Rákóczi Napok elnevezésű többnapos rendezvénysorozata az intézmény falai között. A megnyitó esemény méltó módon idézte meg a névadó örökségét, miközben az intézmény jelenéről és jövőjéről is átfogó képet adott.
