Bilkén több ezer helyi hívő és zarándok jelenlétében boldoggá avatták Orosz Péter görögkatolikus papot, akit 1953. augusztus 27-én Alóskaraszlón az út menti keresztnél egy szovjet rendőrtiszt meggyilkolt. A vértanú holttestét a hatóságok titkos helyen, az ilosvai milícia területén földelték el, s csak a Szovjetunió bukása után, hosszú kutatás eredményeként találták meg. Az atya földi maradványainak újratemetésére 1992. augusztus 28-án, a bilkei görögkatolikus templom melletti kápolnában került sor.
A boldoggá avatási szent liturgia a papság bevonulásával vette kezdetét. A szertartáson 38 püspök, 400 görögkatolikus áldozópap, valamint több magasrangú vendég vett részt. Az eseményen mintegy 600 fővel képviseltették magukat a kárpátaljai magyar görögkatolikus hívek. Számos pap, püspök és diplomata érkezett Magyarországról, Szlovákiából, Lengyelországból. Jelen volt Kocsis Fülöp görögkatolikus érsek, metropolita, valamint Székely János, a Magyar Püspöki Konferencia elnöke.
A szent énekek elhangzása után Macapula Tódor, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye püspöke kérte Orosz Péter boldoggá avatásának kihirdetését. Ezt követően felolvasták Isten szolgája, Orosz Péter életrajzát, amelyből megtudhattuk, hogy a későbbi vértanú a magyarországi Biri településen papi családban született. Hamar elveszítette édesapját és édesanyját, így rokonai nevelték. Az Ungvári Szeminárium elvégzése után 1942-ben pappá szentelték, majd Magyarkomjáton, később Bilkén szolgált, 1949-től pedig, az illegalitásban, szerte a Borzsa völgyében elterülő településeken. A rendőrség többször őrizetbe vette, kihallgatta, rövid időre be is börtönözték. Majd szabadon bocsátása után újra folytatta papi szolgálatát. 1953. augusztus 27-én egy haldoklóhoz hívták, ám Alsókaraszlón egy rendőrtiszt nem engedte felszállni a vonatra. Néhány méterre a vasútállomástól egy útmenti keresztnél fejbelőtte. A pap azonnal meghalt.
Az életrajz ismertetése után Grzegorz Rys, Lengyelországból érkezett bíboros felolvasta XIV. Leó pápa latin nyelven írt apostoli levelét. Amelyben többek között ez áll: „Apostoli tekintélyünknél fogva engedélyt adunk arra, hogy Isten tiszteletre méltó szolgája, Orosz Péter Pál egyházmegyés pap, vértanú, az evangélium hű szolgája és Jézus urunk vérontásáig buzgó tanúja ezentúl a Boldog címet viselhesse, és őt minden esztendő augusztus 27. napján a jog által előírt helyeken és módon ünnepelni lehessen.”
A levél fordításának felolvasása után bemutatták az újonnan boldoggá avatott ikonját, majd körmenetre került sor a boldoggá avatott ereklyéivel és ikonjával.
Az egyházi szertartás Grzegorz Rys bíboros szentbeszédével folytatódott. Ebben a főpap az emlékezés fontosságára hívta fel a hívek figyelmét. Az emlékezés ugyanis nem csupán arra szolgál, hogy megóvja a régi embereket és eseményeket attól, hogy feledésbe merüljenek. Ez törvénnyé válik számunkra, erkölcsi kötelezettségeket hordoz magában. Az emlékezet arról szól, hogy hogyan kell ma élnünk és cselekednünk. Péter atya életének gazdag gyümölcsei a szegénység és az irgalom, amely cselekvő szeretettel volt egybefűzve. Ő a kevésből adott, és nem a sokból. Te, testvérem, hogyan állsz ezzel? Bátran mondhatjuk, hogy ma olyan vértanút avatunk boldoggá, akinek az élete is keresztviselés volt, és nem csak a halála. Az Istenszülő rendkívül fontos helyet foglalt el Péter atya imáiban. Mindig mindenhol magával vitte czestochowai Istenszülő ikonját. Ennek emlékére egy ilyen képet ajándékozok most nektek.
A bíboros a szentbeszéd végén a találkozás lelkiségének, az embereket összekötő hidak építésének fontosságáról szólt.
A híveknek a szertartás alatt és utána is módjukban állt a szent gyónásra, áldozásra, majd egyéni imádságra az ereklyék előtt. A délután folyamán fiatal előadók, együttesek részvételével zenés lelkiségi programra került sor.
Vasárnap délelőtt az ungvári székesegyházban hálaadó szent liturgia keretében sor került Orosz Péter néhány ereklyéjének elhelyezésére.
