A magyar Szent Korona és az amerikai Fort Knox közös titkai

Az 1956-os forradalom és szabadságharc előtt tisztelegve október 23-án a Nyitott Parlament program keretében az érdeklődők megtekinthetik – többek között – a Szent Koronát. Ennek kapcsán elevenítjük fel azt, amikor nemzeti ereklyénk legutóbb külföldön volt.

Az Egyesült Államok aranytartalékát őrző, Kentucky államban található Fort Knox az 1936-os megnyitása óta Amerika legfontosabb kincseit vigyázza. Ilyen volt az első uralkodónk, Szent István királyunk koronája, vagyis a mi Szent Koronánk is, amelyet a világháborút követő hosszú hányattatás után, 1951-ben szállítottak Európából az Egyesült Államokba amerikai haditengerészek.

Fő koronázási ékszerünk ezzel egy nemzedéknyi időre egy másik kontinensre került.

A történelem furcsa összefüggése, hogy az 1951-ben kezdődő amerikai tartózkodásánál hosszabb ideig külföldön csak az 1551-ben kezdődő bécsi, illetve prágai útja alkalmából volt. Amíg ez utóbbi 1608. novemberében ért véget, addig az amerikai út eltartott egészen 1978 januárjáig, mégpedig többek között az 1956 novemberi szovjet támadás és az azt követő kommunista vérengzés miatt.

De hogyan került Szent István koronája az amerikai aranytartalék közé, Fort Knoxba?

Nemzeti ereklyénk történelme bővelkedik kalandos fordulatokban, de mind közül talán a legizgalmasabbat a második világháború végóráiban élte át. A Koronaőrség ugyanis a Budapest felé öles léptekkel közeledő Vörös Hadsereg elől a nyilasok parancsára előbb a veszprémi bombabiztos sziklabarlangba, majd az ország nyugati szegletében lévő Kőszegre vitte, hogy aztán az alakulat a határszéli Velem nevű falucskát érintve 1945. március 27-én elhagyja Magyarországot. Először az ausztriai Mariazellbe, majd mégtovább, a Salzburg melletti Mattseebe vitték a Szent Koronát, a palástot és a Szent Jobbot tartalmazó ládákat. Pajtás Ernő ezredes, a koronaőrök parancsnoka, április 27-én felnyitotta a nemzeti kincseink őrzésére rendelt ládát.

Pajtás Ernő a Szent Korona ládájával Heidelbergben, 1945. augusztus 3. (Fotó: Wikipedia.org)

A Szent Koronát, a jogart és az országalmát egy félbevágott benzineshordóba rejtette, amit aztán a község melletti mocsaras területen egy kőszikla lábánál elásott. A palástot és a Szent Jobbot, no meg a korona ládáját, melyben „csupán” a kard maradt, a falu plébánosának gondjaira bízta. Éppen az utolsó pillanatban tudta mindezt megtenni, mert a környékre nem sokkal később megérkeztek az amerikai katonák, akik előtt Pajtás ezredes a koronaőrség megmaradt tagjaival együtt letette a fegyvert. A fogságba került alakulat küldetése rögvest felkeltette az amerikaiak érdeklődését. A plébánosnál hamar megtalálták a palástot, a Szent Jobbot, no meg a kardot és a korona amúgy üres ládáját, de Pajtás ezredes sokáig nem árulta el, hogy hová rejtette Szent István koronáját. Addig-addig őrizgette titkát, hogy mire elárulta a rejtekhelyt, a nedves talaj miatt már teljesen elrothadt a korona belsejének bélése.

Az amerikaiak sokáig Európában hagyták a magyar nemzet kincseit. 1951-ben azonban úgy döntöttek, hogy titkos akció keretében, egy hadihajó rakterében átszállítják az óceán túlpartjára. Fort Knoxban, az amerikai aranytartalék társaságában őrizték, a hivatalos megfogalmazás szerint letétként: „a korona a magyar nép különleges helyzetben lévő tulajdona, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben”.

Fort Knoxról nem csak azt érdemes tudni, hogy jelenleg nagyjából 4580 tonna aranyrudat őriz, ami az Egyesült Államok aranytartalékának a javát adja, de látni kell azt is, hogy New Yorkban még ennél is több arany van egy földalatti, bombabiztos trezorban.

Az amerikai jegybankként működő FED (Federal Reserve System, szó szerint a Szövetségi Tartalék Rendszere, rövidítve FED) őrzi ezt a roppant aranykincset.

A manhattani Liberty Street 33 alatti 14 emeletes téglaborítású ház szuperbiztos trezorjában most már „csak” olyan félmillió aranyrúd található, amelynek a súlya 6-7 ezer tonnára tehető. A készlet a hetvenes évek eleje óta csökken, akkor még 11 ezer tonnát tároltak. Az itteni arany azonban nem amerikai tulajdon, hiszen egy sor ország és nemzetközi szervezet is itt őrizteti a valutáris tartalékát.

A Szent Koronával ellentétben az ugyancsak amerikai kézre jutott Szent Jobb rögvest a háború után visszatért, így Mindszenty bíboros 1945 augusztus 20-án már meg tudta tartani a hagyományos körmenetet.

Szent István koronájának hazatérését nem csak a hidegháborús szembenállás, hanem az amerikai magyar emigráció is nehezítette, hiszen ők azt hangoztatták, hogy nemzeti kincsünk majd csak egy szabad Magyarországba érkezzen vissza.

Az enyhülés politikájának eredményeként Jimmy Carter elnök mégis a visszaadás mellett döntött. Egy kikötést azonban megfogalmazott az amerikai diplomácia: a visszaadási ünnepségen nem lehet jelen Kádár János.

Biztonsági okok miatt titkosan kezelték a koronát hazahozó gép érkezésének pontos időpontját. Késő este, néhány perccel tíz óra után landolt a repülő. Azonnal amerikai és magyar őrség vette körbe. Szinte észrevétlenül két egyforma Robur kisteherautó farolt a repülő rakodó részéhez. De csak az egyikükbe rakták be a korona és palást veretes ládáját. Mindezt az őrség teljes takarással fedte.

Államtitok volt, melyik teherautóban vannak a kincsek. Más útvonalon haladva, de másodpercnyi pontossággal egyszerre gurultak a Parlament előtti Kossuth térre. Természetesen mindkét autót fegyveres biztosítók kísérték. Útközben rendőrök álltak, még vidékről is felrendelték az állományt, hogy elegen legyenek, előzőleg pedig még a csatornák fedelét is behegesztették.

A nagy vasalt ládát katonák kísérték az emeleti Vadászterembe, Cyrus Vance amerikai külügyminiszter pedig az Országház kupolatermében hivatalos formában is átadta Apró Antalnak, az Országgyűlés elnökének a Szent Koronát, a koronázási palástot, az országalmát, valamint a jogart.

Éjfél is elmúlt, mikor aláírták az átadás-átvételi jegyzőkönyvet és nemzeti ereklyénk 33 évnyi távollét után 1978 január 6-ának hajnalán hivatalosan is hazatért.