A 2017-es újraindulása óta részt veszek a Magyar Múzsa című folyóirat munkájában – amelyet a Magyar Újságírók Közössége jelentet meg –, kezdetben szerzőként, 2019 óta pedig a szerkesztőség tagjaként. Katzler Hildával 2018-ban elindítottunk egy – divatos, vagyis trendi szóval élve – projektet, A Magyar Múzsával Magyarországon címmel. Ennek keretében író-olvasó találkozók alkalmával népszerűsítettük a folyóiratot, vagy csak elvittük magunkkal az adott település könyvtárába, eljuttattuk az olvasókhoz. Hamarosan meg kellett változtatni az elnevezést, mivel az utazások során átléptük Magyarország határait, többek között elvittük a folyóiratot Kárpátaljára, Erdélybe és Felvidékre is, így lett az új elnevezés: A Magyar Múzsával a Kárpát-medencében. Félév sem telt el, és ez is szűkösnek bizonyult, nem fedte a valóságot, mivel a folyóirat általunk eljutott néhány ausztriai magyar közösséghez, például Bécsbe, Mankba, Linzbe, Oberndorfba, eljutott Németországba, Brüsszelbe, Koppenhágába, a Genfben élő magyarokhoz, de kalandos úton még Oslóba és Nagy-Brittanniába is. Így jött a következő elnevezés: A Magyar Múzsával Európában.
Nemcsak a terjesztés területét toltuk ki, 2020 óta, önszorgalomból, más magyar folyóiratokat is viszek magammal az ilyen utakra, főleg olyanokat, amelyekben magam is rendszeresen publikálok. Dániába, Ausztriába, Németországba és Szlovákiába elvittem a kárpátaljai Együtt, a Kárpátaljai Hírmondó, a Búvópatak, a Magyar Napló, az Irodalmi Jelen és olykor a Partium című folyóirat számait is.
2020-ban vetődött fel a terv, hogy utazzunk el Grönlandra, a jeges Fehér Paradicsomba – ahogy közben magamban elneveztem. Hilda, aki, kis túlzással, már bejárta a fél világot, mindig ilyen extrém ötletekkel áll elő úticélként, mint Irán, Ausztrália, a Kanári-szigetek, Brazília, Afrika vagy éppen Grönland. Akkor még javában tombolt a covid, a határokat lezárták, az emberek még az otthonaikból is alig merészkedtek ki, tehát igencsak távol kerültünk az utazástól. Aztán idén, a nyár elején eldőlt: júliusban utazunk! Úgy terveztem, hogy összekötjük a kellemest a hasznossal, ahogy a Norvegian légitársaság szabályzata engedte, tehát a lehetőségekhez mérten, egy hátizsákot telepakoltam magyar folyóiratokkal: Magyar Múzsa, Együtt, Kárpátaljai Hírmondó, Búvópatak és a Magyar Napló.
Még régebben láttam egy Grönlandról szóló dokumentumfilmet, ahol többek között egy magyar házaspár is megszólalt, akik Nuukban, a sziget fővárosában éltek. Sajnos, őket nem sikerült felkutatnom, viszont nagyon megörültem, amikor a koppenhágai reptéren a beszállásnál magyar szót hallottam, ugyanis egy magyar házaspár is a mi gépünkkel utazott. Ez adta az ötletet, hogy néhány folyóiratot otthagyjak az Air Greenland Koppenhága–Kangerlussuaq járatán, majd’ ötórás az út, jól jön közben egy kis olvasnivaló. Az időzónák miatt az a furcsaság állt elő, hogy a repülőgép 9.30-kor indult és 10.10-re érkezett meg.
Az említett városban léptünk először Grönland földjére. Megjegyzem, az inuitoknak dallamos nyelvük van, csak olykor zavaróan sok magánhangzó áll egymás mellett egy-egy szóban, település elnevezésében. Szóval az első nap az Old Camp-ben voltunk elszállásolva. Meleg ruhákkal készültünk, mondván, a sziget mégiscsak a sarkkörön túl fekszik, és mindig hideg van, ehhez képest olyan gyönyörű tavaszi idő fogadott minket, hogy az első grönlandi magyar nyelvű irodalmi rendezvényen csak egy póló volt rajtunk. Az eseményt a szálló udvarán tartottuk meg, aminek a leginkább a megjelent rengeteg szúnyog örvendezett. Vérünket adtuk a magyar irodalomért, sokezer kilométerre az otthonunktól.
Másnap tovább utaztunk a még északabbra fekvő Ilulissat településre, ahol a legtöbb időt töltöttük a nyaralásunk során. Itt az Arctic Hotelben szálltunk meg, amelyet csak ajánlani tudok azoknak, akik szeretnének eljutni a jég birodalmába. Ilulissatban aztán volt minden: túráztunk a nagy gleccserig, egy kishajóval kirándulást tettünk a jéghegyek közé, a bálna szafarin megcsodálhattunk egy háromfős bálna családot, ja, és egy Sparban vásároltunk, mint Angyalföldön. A folyóiratokból hagytam néhányat a szálloda közösségi terének könyvespolcán. Itt ettem először pézsmatulok sültet és rénszarvas szalonnát, halibutot és más halakat, továbbá rengeteg rákot.
Július 5-én, a bálnáknál tett látogatásunk után Ilulissat főterén rendhagyó irodalmi rendezvényt tartottunk. Hilda a Múzsa új számából és a Hírmondóból olvasott fel, én pedig az Együttből és a Magyar Naplóból. Mivel rajtunk kívül senki sem beszélt magyarul, fel is keltettük a helyiek és a turisták figyelmét, készítettünk néhány videót is. Az egyik őslakos néni angolul megkérdezte, hogy kik vagyunk, honnét jöttünk, mert ő még sosem hallotta ezt a furcsa nyelvet, amit mi beszélünk. Eredetileg arra gondoltam, hogy élőben jelentkezünk be a Facebookon, de rájöttünk, hogy ez technikailag kivitelezhetetlen, maradt hát a felvétel. Szóval, Hilda felolvasta A. Túri Zsuzsa, dr. Csontos Márta, Finta Éva és dr. Dupka György egy-egy versét, no, meg egy saját költeményt is. Ezeket a világhálón meg lehet nézni. Dupka Gyurit a 70. születésnapja alkalmából köszöntöttük. A teljesség igénye nélkül hadd soroljam fel a Magyar Múzsa 23. számának néhány szerzőjét, akiket még nem említettem, végül is, ez itt a reklám helye: Bánki Éva, Cs. Varga István, Földesdy Gabriella, Jóna Dávid, Jobbágy Éva, Baka Györgyi, Marczinka Csaba, Vicei Károly, Nagy Tímea, Orémus Kálmán, Saitos Lajos, Csáji László Koppány, Szente B. Levente, Kovács Sándor, Radnai István, Farkas Csaba, Debreczeni Tibor, Mártonfi Benke Márta, Bak Rita.
A tervek szerint másnap már utaztunk volna vissza Koppenhágába, de közbeszólt az időjárás, törölték a járatainkat. Így hát kaptunk még két napot, amit teljes mértékben az Air Greenland fizetett. Mégiscsak eljutottunk Nuukba, igaz csak a repülőtérre, a várost és az öblöt a magasból néztük meg. A reptér várójában ezentúl magyar nyelvű kiadványok is vannak. Estére Narsarsuaqba értünk, ahol a hasonló nevű hotelben szálltunk meg. Furcsa volt, hogy itt már vannak fák, és ami még furcsább, van éjszaka, azaz lemegy a nap, sötét van. Fontos tudni, hogy a közelben, az öböl másik oldalán található a legősibb viking település. Itt léptek először a szigetre a rettegett északi harcosok. Itt van Grönland legrégebbi épületének maradványa is, egy a XII. század elején épített templom.
A település csak néhány házból és a repülőtérből áll. A II. világháború idején az amerikaiak építettek ide egy repülőteret és egy támaszpontot, egyszer még Marlene Dietrich is megfordult itt, hogy szórakoztassa a katonákat. Ezek az épületek ma egy múzeumnak adnak otthont, amelyet természetesen mi is megnéztünk. Az egyik szobában volt egy könyvszekrény, amely kortárs dán és inuit szerzők műveitől roskadozott, ezentúl a kortárs magyar irodalmárok művei is ott sorakoznak. Úgy gondolom, ha esetleg a várótermekben, vagy a gépen egyszer majd eltávolítják a magyar folyóiratokat, a szállodák könyvtáraiban és a múzeumban biztosan megmaradnak.
Másnap délután utaztunk vissza Dániába, ekkor elvesztettük azt a négy és fél órát, amit nyugatnak haladva nyertünk. A gép 15.45-kor szállt fel Narsarsuaqból, és éjfél után landolt Koppenhágában. Megint egy kényelmes hotelben szálltunk meg, ahol volt egy mini könyvtár is. Másnap a vendéglátóink átvittek minket Svédországba, Malmö repterére is jutott a Magyar Múzsából, ami nem volt hiábavaló, mert rengeteg magyarral találkoztunk. A magyar légitársasággal repültünk haza Budapestre. Ezzel ért véget a 8 napos, nagy, északi kaland. Elhatároztuk, hogy ebből a csodálatosan különleges élményből könyvet is írunk.
