A magyar kultúra napját ünnepelték Zentán

Január 15-én este tartották meg Zentán, a Művelődési Házban a magyar kultúra napja délvidéki központi ünnepségét, amelynek keretében átadták a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség Magyar Életfa díját, Aranyplakettjét és Plakettjét, valamint kihirdették a Vajdasági Szép Magyar Könyv 2015 című pályázat eredményét is.
 

A rendezvény kezdetén, a himnuszok elhangzását követően, Dudás Károly Magyar Örökség díjas író, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke, Jasmina Mitrović Marić, Szerbia köztársasági elnökének tanácsadója és Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára köszöntötte az egybegyűlteket, Balog Zoltán miniszter levelét pedig Raffai T. Ágnes olvasta fel.

Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára az értékek átörökítésének fontosságáról beszélt az egybegyűlteknek: – Mindaz, amink a materiális világban van, az általában olyan, amit nem mi hoztunk létre, hanem valakiktől, felmenőinktől, szomszédainktól, esetleg az adott településen élőktől kaptuk örökbe, vagy kaptuk használatra, azért, hogy használjuk addig, amíg itt élünk, a földi világban, és aztán adjuk tovább azoknak, akik utánunk következnek – hangsúlyozta Rétvári Bence, hozzátéve, ha mindez így van a materiális világban, akkor nincs másként a kultúra világában, a szellemi javak világában sem. – A kultúra sem egyik pillanatról a másikra, önmagunk által teremtett kultúra, hanem mi is kaptuk a szüleinktől, a környezetünktől, és mi is ugyanígy adjuk majd tovább. Erősíti ez és teljessé teszi a saját életünket, ugyanakkor segíti a nemzet összetartozását, a közösség összetartozását is – tette hozzá Rétvári Bence, majd részletesen is kitért a kultúra fejlődéstörténetének az egyénre gyakorolt hatásaira, kiemelve, a magyar kultúrát nem őrizni kell, hiszen nem rab, nem ápolni kell, mert nem beteg, hanem a kultúrát meg kell élni.

A köszöntők után került sor a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség legrangosabb elismeréseinek, a Magyar Életfa díjnak, az Aranyplakettnek és a Plakettnek az átadására. Magyar Életfa díjban részesült Albert János szabadkai nyugalmazott színművész; Balogh Pál bácskertesi művelődésszervező; Krizbai Hajnalka verseci pedagógus, anyanyelvápoló és dr. Szőke Anna kishegyesi nyugalmazott óvodapedagógus, népművelő, néprajzkutató; Aranyplakettet kapott a hetvenéves nagybecskereki Petőfi Magyar Művelődési Egyesület; Plakettet pedig a topolyai Cirkalom táncegyüttes; a szabadkai Juhász zenekar; Szabó Magda tornyosi óvónő, kézműves és gyűjtő; Széchenyi Jolán torontálvásárhelyi tanárnő; valamint Takács József horgosi művelődésszervező.

A rendezvény keretében hirdették ki a Vajdasági Szép Magyar Könyv 2015 című pályázat eredményét is. Az idei pályázatra kilenc kiadó összesen harminckét könyvvel nevezett be, amelyek közül az ifj. Szilágyi Gábor reklámgrafikus, Szalma Viktória képzőművész és Kanyó Ervin grafikusművész összetételű bírálóbizottság a zEtna Kiadó Celler Kiss Tamás Anyaméh című kötetét találta a legszebbnek, de emellett kategóriánként is díjazta a legimpozánsabb kiadványokat.

Az ünnepi műsorban fellépett a Cirkalom táncegyüttes és a Juhász zenekar, valamint az egybegyűltek megtekinthették az Imádkozzál és dolgozzál! című előadást is, amely idősb Bálint József önéletírásának, valamint Beszédes István, Bogdán József, Celler Kis Tamás, Lennert Móger Tímea és Terék Anna versrészleteinek a felhasználásával, Táborosi Margaréta rendezésében külön erre az alkalomra készült.

Szombaton délelőtt a Zentai Alkotóház adott otthont a hagyományos Kárpát-medencei Kulturális Fórumnak, amelyen a Kárpát-medencei kulturális intézetek, művelődési ernyőszervezetek, vajdasági közintézmények és szervezetek vezetői és szakmunkatársai vitatták meg az aktuális kérdéseket.

A szervezők és a házigazdák nevében Gondi Martina, a VMMI igazgatója köszöntötte az egybegyűlteket, köztük Pirityiné Szabó Juditot, a Nemzetpolitikai Államtitkárság főosztályvezetőjét, Beke Mártont, az EMMI főosztályvezető-helyettesét és Hajnal Jenőt, a Magyar Nemzeti Tanács elnökét. Hangsúlyozta, hogy csupa olyan ember tette itt tiszteletét, aki segítő, együttműködési szándékkal érkezett a Kárpát-medencéből és a diaszpórából, Szkopjétól Dunaszerdahelyig.

Beke Márton megnyitó előadásán elmondta, régi álma a Kárpát-medencei Közművelődési Kerekasztalnak, hogy induljon el egy képzési folyamat, amely az eddigieknél strukturáltabb, kiszámíthatóbb mederben folyna, és amely hozzájárulna az egyes régiók művelődési szakembereinek még eredményesebb munkájához. Fontosnak tartja az eddigi képzési program átgondolását és kiszélesítését, valamint annak áttekintését, kik azok a határon túli régiókban, akik nap mint nap intézményes keretek között dolgoznak azért, hogy az ottani közösségeknek olyan kulturális élete legyen, amely megerősíti őket. Ezen a stratégián jelenleg is dolgoznak a Kulturális Minisztériumban és a Nemzetpolitikai Államtitkárságban. Elmondta, a Hagyományok Háza és a Nemzeti Művelődési Intézet azok a szervezetek elsősorban, melyek széles képzési spalettával rendelkeznek, és ők a letéteményesei annak, hogy a közművelődésben dolgozó szakemberek meg tudják újítani tudásukat.

Beke hangsúlyozta még az amatőr és népművészeti mozgalmak jelentőségét a közművelődésben, ami szerinte sokkal több kultúraközvetítésnél vagy jól megszervezett rendezvények sokaságánál – valójában társadalomfejlesztési folyamat. Az európai kultúra és identitás pillanatnyilag erős kihívás előtt áll, amire jó választ kell adni, ezért a közösségben való gondolkodás és cselekvés képessége az egyik legfontosabb, amivel rendelkeznie kell minél több embernek szerte a Kárpát-medencében.

Az anyaországi és a Vajdaságban élő magyarság problémái sok szempontból hasonlóak, ezért a tapasztalatcsere rendkívül fontos, hangzott el a tanácskozáson. Polyák Albert, a Nemzeti Művelődési Intézet megbízott főigazgatója előadásában elmondta: „a Nemzeti Művelődési Intézet feladatából adódóan természetesen ezeket a tapasztalatokat átadja az erre érdeklődő kollégáknak, akik legyenek akár az önkormányzatok, akár a civil szervezeteknek a foglalkoztatottjai, vagy képviselői.”

Az együttműködés egyik leghatékonyabb formája a kihelyezett képzések megszervezése lehet, amelyben a Hagyományok Háza rendkívül aktív szerepet vállal. Sándor Ildikó, a Hagyományok Házának osztályvezetője ennek az együttműködésnek a lehetőségeit ismertette. 

A tanácskozás legfontosabb hozadéka az lehet, ha sikerül lefektetni egy közös és egységes Kárpát-medencei kulturális stratégia alapjait, hangsúlyozta a Magyar Nemzeti Tanács elnöke, a fórum egyik előadója, Hajnal Jenő.

A fórumon felszólalt Zubánics László, a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke is, aki a kárpátaljai közművelődési helyzet elemzése mellett kifejtette, hogy a felkínált képzési és együttműködési formákból minden régiónak önmagának kell kiválasztania a megfelelőt, illetve fontos lenne közös rendezvények szervezésére is. 

Ágh István költő kapta a Kölcsey-emlékplakettet

Ágh István Kossuth- és József Attila-díjas költő, író, műfordító vehette át a Kölcsey Társaság által alapított Kölcsey-emlékplakettet a magyar kultúra napjának alkalmából január 17-én rendezett szatmárcsekei ünnepségen.

A helyi református templomot megtöltő több száz érdeklődő előtt Jánosi Zoltán, a társaság elnöke laudációjában a 78 éves díjazottat méltatva úgy fogalmazott, hogy a költő egész életműve – versben, szépprózában, szociográfiában és esszében is – Kölcsey Ferenc öröksége és a Himnusz mellett áll.

Jánosi Zoltán beszédében Ágh Istvánt Kölcsey Ferenc egyik legkövetkezetesebb XX. és XXI. századi örökösének nevezte, majd átadta számára a Melocco Miklós szobrászművész által készített plakettet.

“Műfajok és tettek sokaságában segített a nemzetnek újraeszmélni, rátalálni önmagára, Istenre, önvédelmi reflexeire és a maga legjobb esélyeire” – jelentette ki a Kölcsey Társaság elnöke, hozzátéve, hogy Ágh István nemcsak a vergődő, szenvedő magyarságot mutatta meg korának, de az alkotni képeset, a magasra tekintőt és a felemelkedőt is.

Ágh István (eredeti nevén Nagy István) 1938. március 24-én született Iszkázon, testvére Nagy László (1925-1978) Kossuth-díjas magyar költő, műfordító. Általános és gimnáziumi évei után 1961-ben az ELTE BTK magyar-könyvtár szakán szerzett diplomát. 1961-1962-ben az építők szakszervezetében, majd 1969-ig a Népművelési Intézetben könyvtáros. 1968 és 1970 között a Munka című folyóirat kulturális rovatának vezetője, 1975-ben az Új Írás versrovatának vezetője, majd 1985 és 1990 között a Magyar Nemzet szerződéses munkatársa irodalmi publicisztikára. 1997 óta a Hitel munkatársa, a közbeeső időszakokban szellemi szabadfoglalkozású íróként tevékenykedett.

Első verseskönyve 1965-ben jelent meg, azóta további tizenegy verseskötete mellett tíz szépprózát, esszét és öt gyermekirodalmi műveket tartalmazó munkája látott napvilágot. Versei gyakran jelentek meg a Kortársban, a Tiszatájban és más szépirodalmi folyóiratokban. Prózája is több típust foglal magában, jegyzeteket, naplókat, szociografikus írásokat, tárcákat, kritikákat, portrékat, önéletrajzi forrásokból táplálkozó műveket, melyek testvérének, Nagy Lászlónak alakjára is rávilágítanak. Bolgár, cseh, észt, finn, macedón, szerb, szlovén nyelvekből fordított verseket, melyek különböző antológiákban olvashatók.

A díjazott a templomban tartott beszédében elmondta, a költői hivatás és mesterség jelenleg igazi szerep nélkül tengődik, “szereptévesztésben tetszeleg”, de vannak olyanok, akik “várnák a szót”, ha lennének, akik hozzájuk és a nevükben szólnak.

“Én a parasztság szószólója lehettem volna, de mára nincs, akit képviselhetnék, hiszen a parasztságot az elmúlt század ötvenes évei végén az álszövetkezettel statáriumi gyorsasággal megsemmisítették” – fogalmazott beszédében Ágh István. Szavai szerint elsősorban a hidegháborúk, a vasfüggönyök és a megtorlások jellemezte elmúlt századból olyan “anyagi és szellemi kisemmizettként ébredtünk, mint a történelmünkben még soha”.

A világtőke és az embert befolyásoló szellemi diktatúrák “a szabadidő-rabszolgává tették az alkalmazottként hasznosított tömegeket”, és a televíziót, a világhálót, a filmgyártást és a könyvkiadást mint szórakoztatóipart állították a “gladiátori ingerek” helyébe – fejtette ki a költő. Ágh István a költészet fontosságával kapcsolatban hangsúlyozta, szükséges, hogy versek szülessenek, különben – József Attilát idézve – “meggörbülne a világ gyémánttengelye”.
A XX. század második felétől egy olyan irányzat lett Európában és Amerikában kizárólagos, amely az irodalom totális átértelmezésére tart igényt a “szabadság nevében”, kizárja az alkotói személyességet, a bizonyosság helyett a viszonylagosságot, a méltóság helyett az alpárit, a remény helyett a nihilt képviseli – jelentette ki Ágh István.

Kiemelte, hogy a XXI. században Kölcsey emlékéből és életművéből lehet erőt meríteni, mert benne teljesedett ki a nemzeti hagyomány, a nyelv és az irodalom, valamint a reformgondolkodás.

Az 1995-ben alapított Kölcsey-emlékplakettet a magyar művésztársadalom azon képviselői kaphatják meg, akik életművükkel és tevékenységükkel nagyban hozzájárultak a hazai és az egyetemes kultúra gazdagításához. Tavaly Törőcsik Mari Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő részesült az elismerésben, de díjazottak között volt többek között Vári-Fábián László József Attila-díjas költő, műfordító, Sebestyén Márta népdalénekes, Görömbei András irodalomtörténész-esszéíró, Jankovics Marcell filmrendező, Makovecz Imre építész és Csoóri Sándor költő is.

Az ünnepi ökumenikus istentiszteleten Palánki Ferenc római katolikus, Fekete Károly református püspök, valamint Szalay Kont református esperes hirdetett igét. A templomi szertartás után az ünnepség résztvevői a református temetőbe vonultak át, ahol megkoszorúzták Kölcsey Ferenc síremlékét.