„Légy ember – ez a cél; légy magyar – ez a legjobb eszköz…”
Január 22-én az általános iskolában került sor Beregsomban a hagyományos, magyar kultúra napi megemlékezésre nemzeti imádságunk születésnapja alkalmából.. A rendezvényt Kovács Irma szervezőpedagógus nyitotta meg. Aztán a felcsendülő Himnuszt szívvel-lélekkel énekelte a jelenlévő közönség. Méltó nyitány volt ez az iskola tanulóinak megható, tiszteletteljes műsorához, amelyet Molnár-Dzsanda Andriána magyartanár állított össze.
Van egy ének életünkben, amelyet gyermekkorunkban előbb tanulunk meg énekelni, mintsem megértenénk. Először csak a dallama lesz ismerős, de mire az iskolába kerülünk, már ismerjük, szeretjük, s a magunkénak érezzük. Ez az imádság tette halhatatlanná Kölcsey Ferencet, s írta be nevét minden magyar ember szívébe. Ahogy a Himnusz öröklődik nemzedékről nemzedékre, úgy adják tovább Kölcsey Ferenc nevét és emlékezetét. Nemzeti fohászunk az egész magyarság eszméletét, érzelemvilágát járja át, nincs még egy hozzá fogható – magyarságunknak, közös hitünknek, akaratunknak ad hangot. Éppen ezért méltán kötődik a magyar kultúra napja a halhatatlan nemzeti ének születéséhez.
Minden korban megvan a maga jelentősége a nemzeti összetartozásnak, de különösen napjainkban, amikor ismét foglalkoztat bennünket nemzetünk létjogosultsága, jövője. Ugyanakkor hisszük, érezzük: amíg van Himnuszt éneklő emberi közösség – vagy akár egy ember is –, nem vagyunk elveszve, hangunk messzire száll. Ezt élhette át minden egyes résztvevő ezen a napon.
A verses-zenés összeállítás, amely magyarságunkat, a szülőföld szeretetét tolmácsolta ismert költőink, zeneszerzőink soraival, mindenkit elgondolkodtatott, meghatott.
Nem feledkeztek meg a szervezők Ukrajna Egységének Napjáról sem, hiszen ez egy nappal előzi meg a magyar kultúra ünnepét. Erről Pallagi László történelemtanár tartott szemléletes előadást.
A rendezvény hagyományos záróakkordja költőink – Sütő Kálmán és Kecskés Béla – sírjának megkoszorúzása volt. Különös apropója ennek a hagyománynak, hogy Kecskés Béla éppen nemzeti imánk, a Himnusz születése napján hunyt el.
Áldott legyen emlékük, s minden tettük, amely a magyar kultúra épülését, hirdetését szolgálta, s szolgálja az utókor számára is…