A Költészet Napja Somban

Április 11-én szerte a Kárpát-medencében ünnepi rendezvényekkel méltatták a magyar költészet napját. A Somi Irodalmárok Emlékmúzeuma, a községi könyvtár és az általános iskola költészet-napi ünnepségüket a falu szülöttei, Kecskés Béla és Balogh Balázs költők 70. születésnapjának szentelték. A rendezvény mottójául Kecskés Béla sokatmondó szavait választották:

„S értik a magyar szót itt még!”. A megjelenteket — írókat, költőket, könyvtárosokat, közéleti személyiségeket, érdeklődőket — Deme Ibolya, a községi könyvtár vezetője és Kovács Irma, az iskola szervezőtanára, könyvtárosa üdvözölte. A rendezvényt megtisztelte jelenlétével Balogh Balázs költő, újságíró és nővérei, Dupka György író, költő, valamint Kecskés Béla költő lánya családjával.

Deme Ibolya elmondta, hogy Som az olyan szerencsés települések közé tartozik, ahol nemcsak értik, hanem művelik is a magyar szót, hiszen innen indultak alkotói útjukra Sütő Kálmán, Kecskés Béla, Somi Nagy Zoltán, Balogh Balázs költők.
Balogh Balázs életéről, munkásságáról Kovács András, a Nagyberegi Református Líceum tanára beszélt, miközben a kivetített fényképeken a jelenlévők életének egyes mozzanatait láthatták.

Balogh Balázs költő, újságíró, a József Attila Irodalmi Stúdió és Alkotóközösség egyik alapító tagja 1941. október 4-én született Beregsomban, hatgyermekes parasztcsaládban.
Édesapja 1944-ben a „málenykij robot” áldozata lett, így neveltetésük az édesanyára és a legidősebb nővérre, Margitra hárult. Tanulmányait a Beregsomi Hétosztályos Iskolában kezdte. Hatodik osztályba járt, amikor megírta első versét, amely 1955-ben a Tavaszi napsütés című gyermekvers-kötetben meg is jelent. A középiskolát Mezőkaszonyban végezte el. 1959-ben az ungvári egyetem történelem szakos, levelező tagozatos hallgatója lett, közben Guton és Beregújfaluban volt úttörővezető, illetve tanító. A sorkatonai szolgálatot követően Kaszonyban lett történelemtanár. Innen rövid idő után a járási komszomolbizottság iskolaügyi osztályvezetője, majd a Kárpáti Igaz Szó munkatársa lett, ahol 1990-ig dolgozott. Azóta Magyarországon, Pécsett él.
Költészetében a népi folklór változatos dallamvilága mellett meghatározó jelentőséggel bír a szűkebb pátria, a szülőfalu. Első kötete Kaláris címmel 1974-ben jelent meg, amelyben a haza szeretete, a békevágy, a jövőbe vetett bizakodása fejeződik ki. Ezeket a témaköröket gondolja tovább 1979-es Csillagzene című kötetében is. Utolsó, főként válogatott verseit tartalmazó kötete Üzenet címmel magánkiadásban jelent meg 1989-ben.
Versei kárpátaljai és magyarországi kiadványokban, antológiákban is megjelentek, többet közülük oroszra és ukránra is lefordítottak. Társszerzője többek között a Sugaras utakon, a Vergődő szél című antológiáknak és A kárpátaljai magyar irodalom antológiájának.
Fejes Roland és Barta Csaba Gábor, a Somi Általános Iskola tanulói elszavalták Balogh Balázs József Attilához és Ifjú korom szép udvarából című verseit, majd Dávidné Kovács Nóra előadásában elhangzott a költő Üzenet című megzenésített verse.
Balogh Balázs megköszönte a kedves fogadtatást. Elmondta, hogy 20 éve, amióta áttelepült Magyarországra, nem írt verset. Úgy tűnik, a költőnek nem tesz jót a gyökértelenség.
Roják Vince, a Kaszonyi Középiskola tanára fényképekkel illusztrálva ismertette Kecskés Béla költő, történelemtanár életútját.
Kecskés Béla 1941. augusztus 7-én született Beregsomban, parasztcsaládban. A középiskolát Mezőkaszonyban végezte, utána Badalóban volt könyvtáros. 1961-től a szülőfalujával határos Csonkapapi általános iskolájának történelemtanára. 1967-ben levelezőként elvégzi az ungvári egyetem történelem szakát.
Sütő Kálmán parasztköltő hatására középiskolás korában kezd verset írni. Igazi bemutatkozására a Kárpátok című irodalmi almanachban (1958) került sor. Megjelent kötetei: Izzó parazsak (1963), Pattog a rozsda (1992), Bogárbál (1994).
1997. január 22-én hunyt el. A Papi Általános Iskola falán a MÉKK és az Együtt Baráti Köre által 2006-ban avatott tábla őrzi emlékét.

Az iskola tanulói — Gerzsenyi Krisztián, Palinszki Georgina és Simon József — elszavaltak néhányat Kecskés Béla verseiből. Dávidné Kovács Nóra előadásában elhangzott a költő Vigasz és remény című megzenésített verse.
Egy-egy versük elszavalásával megemlékeztek Sütő Kálmánról, illetve köszöntötték a 60 éves Vári Fábián Lászlót is. Az épp aznap születésnapját ünneplő Dupka Györgynek egy dallal kedveskedtek.
Megosztotta a jelenlévőkkel ünnepi gondolatait Medvigy István, a járási közigazgatási hivatal elnökének első helyettese, járási képviselő és Varga Éva, a járási központosított könyvtárhálózat igazgatója is. Kecskés Béláról, az egykori kedves kollégáról Márkus Zsuzsa nyugalmazott tanárnő emlékezett meg.
Dupka György a kárpátaljai magyar irodalom jeles képviselőiről tartott előadást. A fiatal nemzedék képviselői — Lengyel János, Csordás László, Marcsák Gergely — saját verseikből olvastak fel. Végül a jelenlévők közösen elénekelték Dupka György Levél című megzenésített versét. Ezután a helyi temetőben elhelyezték a megemlékezés koszorúit, virágait Kecskés Béla és Sütő Kálmán sírjánál.