Hetven évvel ezelőtt, 1943. április 6-án adták ki először A kis herceg című könyvet New Yorkban. Antoine de Saint-Exupéry a szőke kisfiú világsikerét már nem érhette meg, mivel a megjelenés után egy évvel, 44 évesen elhunyt. A százoldalas mű ma a legtöbbet eladott nem vallásos könyvek közé tartozik, 220 nyelvre és dialektusra fordították le. Ünnepi kiadásokkal emlékeznek a jubileumra az Egyesült Államokban, ahol a Reynal & Hitchcock kiadónál először jelent meg a mű, és Franciaországban, az 1900-ban született pilóta szülőhazájában, valamint a kanadai Montréalban is, ahol a szerző rendszeresen találkozott kiadójával, Bernard Valiquette-tel.
A történetet a kis hercegről, aki a rózsájával és három vulkánjával él bolygóján, nem kultuszkönyv, sok különböző olvasói csoport szívébe lopta be magát. A vékony, eredetileg gyermekkönyvnek gondolt alkotást különböző kultúrájú, vallású és eltérő környezetből származó kicsik és nagyok olvassák generációk óta. Az univerzális könyv időtlen nyelven tanítja a felnőtteket arra, hogyan nézzék gyermekszemmel a világot, a kicsiket pedig arra, hogyan értsék meg a felnőtteket. Emellett kritikusan szemléli a modern tömegtársadalom értékzavarát és olyan álomvilágot mutat be, amelyben az emberek a szívükkel látnak és cselekednek.
A mű az emberiesség és az érzékenység védőbeszéde. Saint-Exupéry humanista volt, életében többször szembenézett a halállal. A meseszerű bestseller ötlete is egy halál közeli élmény hatására született meg benne, amikor 1935-ben a Szaharában kellett kényszerleszállást végrehajtania. Több napot töltött el itt a pilóta, amikor a beduinok megmentették.
