– Kérem, mutassa be néhány mondatban az intézményt!
A Kaszonyi Művészeti Iskola már 52 éve működik önálló intézményként. Én 1998 óta vezetem a zeneiskolát, ez alatt az idő alatt pedig volt sok örömteli és nehéz időszakunk is. Tudni kell rólunk, hogy mi művészeti iskola vagyunk, nem csupán zeneiskola. Ez azt jelenti, hogy nálunk nemcsak hangszereken lehet tanulni, hanem egyéb művészeti ágak elsajátítására is van lehetőség. Viszont az utóbbi évek nehéz körülményei miatt több szakosztályunk is bezárt, illetve nagymértékben lecsökkent mind a tanári kollektíva, mind a tanulók száma. Így jelenleg csak zeneiskolaként működünk.
Két évvel ezelőtt még 100 tanulónk volt, aztán 75-re csökkentünk, majd a tavalyi tanévben 20 gyerek hagyta itt a zeneiskolát, mivel a családjuk külföldre költözött. Jelenleg 55 tanítványunk van, akiket 6 zenetanár oktat, ami meglehetősen kevés, több pedagógusra lenne szükségünk. Tanulóink között vannak helyi fiatalok, papiak, somiak és Zápszonyból is többen járnak hozzánk.
– Hogyan oldották meg a pandémia miatt bevezetett online oktatást?
A koronavírus járvány miatt bevezetett online oktatás óriási terhet rótt a tanárokra és a diákokra egyaránt. Egy hangszert nem lehet videóhíváson keresztül tanítani. Problémát jelentett az is, hogy sok gyereknek nincs otthon saját hangszere, csak a zeneiskolában van lehetősége hangszeren gyakorolni.
Nem volt lehetőségünk arra sem, hogy koncerteket, fellépéseket tartsunk. Idén először tudtunk szervezni egy koncertsorozatot, amelynek során a tanítványaink először Kaszonyban, majd Csonkapapiban és Somban léphettek fel.
– A háborús helyzet és a gazdasági válság mennyire befolyásolják az intézmény működését?
2013 óta nagyon kevesen választják ezt a szakmát, illetve akik a zenei vonalon szeretnének tovább indulni, azok is külföldön, leginkább Magyarországon folytatják a tanulmányaikat. Ez előbb-utóbb azt fogja eredményezni, hogy nem lesz utánpótlás, akik átvehetik majd a tanárok helyét az intézményben.
Sajnos a több, mint egy éve fennálló háborús helyzet nagyban befolyásolja a helyzetünket. Azt tapasztaljuk, hogy sok szülő hezitál, hogy beírassa-e gyermekét a zeneiskolába. A helyzet komolyságát jól tükrözi, hogy a tavalyi évben is már csak 6 elsős diákunk volt, ami a korábbi években jellemző 25-30 gyerekhez képest óriási visszaesés.
A nehézségek ellenére viszont én úgy gondolom, nincs okunk panaszra, mert nem rontottuk a színvonalat. Bármilyen kis intézmény is vagyunk, megálltuk a helyünket a versenyeken a nagyobb zeneiskolák tanulóival szemben is. Részt vettünk több megyei versenyen, helyezésekkel is büszkélkedhetünk. Köszönhető mindez a nagyon becsületes és igyekvő tanárainknak, akik kimondottan szeretik a szakmájukat és szívvel-lélekkel végezték azt a problémák ellenére is.
– Milyen eredményekkel büszkélkedhetnek az intézmény tanulói?
Több eredményes tanulónk is van, akik nagyon tehetségesek, lelkesek, ügyesek. Egy korábbi tanítványunk, Gábor Dávid egy fantasztikusan tehetséges zenész. Ő a zenei pályát választotta, jelenleg Debrecenben tanul és már több nemzetközi versenyen részt vett. Nagyon büszkék vagyunk rá, hogy a mi kicsi, szerény iskolánk tanítványa volt.
A jelenlegi tanulóink között is vannak nagyon sikeres zenészek. Két hatodikos tanulónk, Ferenci Tibor és Barkaszi Bence évek óta megyei versenyeken vesznek részt. Az idei megmérettetésen előbbi negyedik helyezett lett, utóbbi pedig különdíjat nyert el. Egy ilyen megyei versenyen több, mint 60 iskola tanulói mérik össze a tudásukat, tehát ezek a helyezések csodálatos eredménynek számítanak.
Mindemellett nagyon sok tehetséges és fantasztikus első és második évfolyamos diákunk van, akikről hiszem, hogy nagy eredményeket érhetnek el, amennyiben lesz lehetőségük folytatni a tanulmányaikat.
– Mikortól veszi kezdetét a felvételi? Jelenleg is lehet jelentkezni?
A következő tanévre a felvételit a napokban fogjuk meghirdetni. Néhányan már jelezték, hogy szeretnének jelentkezni, de a nagy többség szerintem csak a szeptemberhez közeledve fogja eldönteni, hogy elindítja-e a gyermekét.
Trombitát, csellót, hegedűt tudunk biztosítani, de nagy problémát jelent nálunk a tanárhiány mellett a hangszerek állapota is. A zongorák például közel 50 évesek, elég rossz állapotban vannak, nehéz velük a munka, mert új hangszereket nem kapunk.
– Ön, mint pedagógus és intézményvezető, hogy látja, milyen pluszt ad a gyerekeknek a művészeti oktatás?
Rengeteg pozitívummal jár, ha a gyermek zeneoktatásban részesül. Először is megtanulja megszervezni az időbeosztását, hiszen nekik az iskolai teendőik mellett kell időt szakítaniuk a gyakorlásra, a zeneórákra, a szolfézs órákra. Gyakorolják a színpadi előadásmódot, segít nekik abban, hogy legyőzzék a lámpalázat, mivel koncerteken, fellépéseken vesznek részt. Továbbá közösségben vannak, barátokat szereznek.
Viszont, ami a legfontosabb, hogy lelkileg is nagyon sok pozitívumot kapnak a zene által. Önbizalmat ad számukra, növeli az önbecsülésüket, hogy el tudták sajátítani egy hangszer megszólaltatását, és fejleszti az érzelmi intelligenciájukat is. Amikor fellépnek a színpadra egy koncert alkalmával, akkor a mi szívünk is ragyog, az olyan nekünk, mint egy ünnep. Ott látjuk meg igazán, hogy van értelme az erőfeszítéseinknek. Hiszen néha mi is idegeskedünk egy pici kis osztályteremben ülve egy zongora mellett, vagy egy szaxofonnal a kezünkben, hogy nem jön össze, amit elterveztünk. Nem úgy hangzik, ahogyan kellene, esetleg nem tudott a gyerek gyakorolni, mert áramszünet volt, vagy fontosabb volt a matek házi, mint a gyakorlás. Viszont amikor van egy koncert, és ott a szülők, illetve a hozzátartozók szemében látjuk, hogy milyen csodálattal nézik a gyerekeket, akkor nagyon büszkék vagyunk.
– Milyen terveik vannak a jövőre nézve?
Nagyon szeretnénk népszerűsíteni a fúvós és vonós szakosztályunkat. Az a jellemző, hogy általában mindenki zongorázni akar, viszont egy koncerten mindig a fúvósok és vonósok dobják fel a műsort. Nekem nagy szívfájdalmam, hogy tavaly megszűnt a fúvószenekarunk, mivel nagyon lemorzsolódott ez a szakosztályunk. Egy ilyen zenekarhoz ugyanis legalább tizenöt 3-8. osztályos tanulóra van szükség, amit jelenleg nem tudunk biztosítani. A gitár lenne még nagyon népszerű, de sajnos nincs ilyen szakos kollegánk, illetve a harmonika és néptánc szakosztályunk is még évekkel ezelőtt bezárt tanárhiány miatt, azóta pedig nem tudunk saját növendékeket nevelni.
Nagyon szeretnénk újra elindítani a képzőművészeti szakosztályunkat, amennyiben találunk erre hozzáértő pedagógust. Ez a szakosztály nemcsak a rajztanulást foglalja magába, ahogyan azt sokan gondolják, hanem egyéb kézműves tevékenységeket is. Így amellett, hogy betekintést nyerhetnek a rajz és festészet világába, különböző kézműves technikák elsajátítására is van lehetőségük.
Ezeknek a terveknek a megvalósításához azonban több támogatásra lenne szükségünk. Véleményem szerint nagyon jó dolog például, hogy vannak tanodák Kárpátalján, de ahhoz, hogy ott kiváló szakemberek foglalkozzanak a gyerekekkel, zeneiskolákra van szükség, ahol kitanítják ezeket a pedagógusokat. Mert mi vagyunk az az alap, amely elindítja a jövő szakembereit a pályán, így a tanodáknak sem lesz szakembere, ha nincs zeneiskola. Ezért nagyon jó lenne, ha nagyobb figyelmet és támogatást kapnának a művészeti iskolák is. Én nagyon remélem, hogy a jövőben is lesz annyi lelkes és elkötelezett tanárunk, akikkel továbbvihetjük az iskolánkat. Szeretném, ha az intézménynek nemcsak a 60., de a 70., 80. évfordulóját is meg tudnánk ünnepelni, hogy még nagyon sok tehetséges, ügyes gyerek tanulhasson a zeneiskola falai között.
