A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház (KMMDSZ, beregszászi színház) az elmúlt héten Budapesten a Madách Nemzetközi Színházi Találkozón (MITEM) vett részt az Ez a gyerek című előadásukkal.
A Melnyicsuk Oleg rendezésében előadott színdarab a francia író, Joël Pommerat tollából pattant ki még 2002-ben. A francia szerző, az ukrán rendező és a magyar társulat előadása olyan mikrotörténeteket mutat be, amelyek a szülő-gyerek viszonyra fókuszálnak, és azzal szembesítenek, hogyan tudják apák és fiúk, anyák és lányok, apák és lányok, anyák és fiúk megélt vagy meg nem élt álmai, tervei, egymás iránti elvárásai megkeseríteni vagy éppen tönkretenni egymás életét.
A rendezvényről Sin Edinát, a KMMDSZ igazgatóját, illetve Melnyicsuk Oleg rendezőt kérdeztük.
– Kérem, meséljenek a színház MITEM-en való részvételéről, annak előzményeiről.
Edina: Nagy örömünkre szolgált, amikor az év elején megkeresett minket a MITEM szervező csapata azzal a kéréssel, hogy vegyünk részt az Ez a gyerek című előadásunkkal – első alkalommal – az idén nyolcadik alkalommal megrendezett fesztiválon, amelyet a budapesti Nemzeti Színház szervezésében tartanak meg évről évre. A találkozó nagyon rangos eseménynek minősül, lévén, hogy nívós európai színházak kapnak rá meghívást. A MITEM szervezői korábban hallottak már az előadásunkról, hiszen a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház a legjobb nagyszínpadi előadás díját nyerte el vele az ukrán Great Real Art (GRA) színházi seregszemlén Kijevben 2021 decemberében. Magyar ősbemutatója volt ez a darabnak a beregszászi színházban, tehát magyar nyelvterületen első alkalommal vitték színre. A szövegét Rideg Zsófia fordította le felkérésünkre. A fesztiválon való részvételünk leegyeztetése már a hadiállapot bevezetése előtt megkezdődött. A május 2-ai budapesti előadásra különleges engedéllyel utazhatott ki a társulat. Mindent megteszünk azért, hogy ebben a nehéz helyzetben is megteremtsük a feltételeket, lehetőségeket arra, hogy a színdarabjainkat minél szélesebb körben bemutathassuk az érdeklődők, a nagyközönség számára.
Az egész előadás körülbelül két évvel ezelőtt, még a pandémia és karantén alatt született meg. Kilenc hónapot dolgoztunk rajta kisebb-nagyobb megszakításokkal. Az előadás alaptémája, amely kiváltotta az érdeklődésünket, az a szülő-gyermek viszony volt, és ezen keresztül mi is igyekeztünk saját magunkat, viszonyainkat megvizsgálni, hogy mennyire vagyunk jó szülők és mennyire voltunk jó gyerekek. A rendezői munkát tekintve nagyon jó volt együtt dolgozni a színészekkel, sok élethelyzetet megismerhettem, a beregszászi színház társulata nagyon sok mindent belevitt az előadásba.
– Miért pont erre az előadásra esett a választás?
A fesztiváldarabok kiválogatásakor a szervezők általában nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy ún. kísérleti vagy szakmai szempontból újítást hozó darabok kerüljenek be a rendezvényprogramba. Ezenkívül arra is figyelnek, hogy a nézők számára izgalmas, aktuális legyen a darab.
Az én életemben is volt hasonló periódus, illetve én is láthattam, hogyan nőnek fokozatosan a gyermekeim, és nekem helyt kell állnom szülőként. Ezenkívül azt is láthattam, hogyan öregednek meg az én szüleim, és akkor elgondolkodtam, hogy én milyen viszonyt ápoltam velük a hosszú évek során. Egyébként ez a színészekről is elmondható. Itt egy francia szerzőről beszélünk, aki interjúkat készített szegényebb sorsú családokkal. Azt is figyelembe vettük a darab kiválasztásakor, hogy ezek az élethelyzetek csak a francia társadalomban vannak jelen, vagy mindenhol érzékelhetőek. Mi úgy gondoljuk, hogy az előadás témája, hozzánk is nagyon közel áll, mind a színészekhez, mind a közönséghez.
– Hogy érezték magukat a fesztiválon?
Edina: Nagyon jól. Úgy érzem az előadásunk elnyerte a helyi publikum tetszését. A bemutatót követően szakmai találkozóra került sor, ahol a rendező és a színészek részvételével termékeny beszélgetés alakult ki a nézőkkel az előadás születéséről, illetve a beregszászi színház jelenlegi helyzetéről. Ott is elmondtuk, azon dolgozunk, hogy a beregszászi színház „éljen”, és a legnagyobb vágyunk az, hogy a kárpátaljai magyar közönség előtt tudjunk játszani. A szakmai beszélgetést követően Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház igazgatója emlékplakettet nyújtott át számunkra.
Nagyon nagy megtiszteltetés számunkra, hogy részt vehettünk ezen a nagyszabású fesztiválon. Olyan más európai társulatokkal találkozhattunk ebben a gyönyörű színházban, akikkel máshol erre nincs lehetőség. Továbbá a közös párbeszéd, illetve tapasztalatcsere szempontjából is rendkívül fontosnak tartom a részvételünket a rendezvényen. Ezúton szeretném megköszönni a MITEM szervezőinek és Vidnyánszky Attilának a lehetőséget, valamint azt, hogy a fesztiválon megszervezett egy „ukrán napot” is, hiszen rajtunk kívül még két ukrajnai színház is részt vett a találkozón.
– Milyen élményekkel, tapasztalatokkal gazdagodtak?
Oleg: Nagyon hasznos visszajelzéseket kaptunk. Az előadást követően a sajtótájékoztatón többnyire pozitív gondolatok fogalmazódtak meg velünk szemben, azonban voltak olyan érdekes kérdések is, melyekre – megmondom őszintén – nehezen „találtam meg” a válaszokat. Hasznos tapasztalatokat szereztünk, amelyek engem is arra ösztönöznek, hogy analizáljam, továbbgondoljam az ott elhangzottakat.
– Vannak-e terveik a jövőt illetően?
A nehéz körülmények ellenére is igyekszünk végezni a feladatainkat. Éppen ezért májusban új összeállítást viszünk színre a Fedák Sári művészkávézónk pódiumszínpadán MiNŐ címmel. Bízom abban, hogy, akik itthon, Kárpátalján vannak és kitartanak, számukra is tudunk majd újat és szépet mutatni a kultúra nyújtotta lehetőségek által. Erre most különösen nagy szükség van.
Oleg: Jelenleg nagyon nehéz a jövőről beszélni, de a beregszászi színház él és dolgozik. Meg kell gondolnunk, hogy milyen előadásokat vihetünk ebben a helyzetben a színpadra. Szeretnénk a menekült, bajbajutott családok és gyerekeik számára is darabokat foganatosítani. A közönséggel is újra és újra fel kell vennünk a kapcsolatot. A régebbi terveinket pedig a körülményekhez igazítjuk. Ezenkívül a színháznak be kell mutatni, demonstrálnia kell, hogy Ukrajnában az ukrán emberek és a magyar kisebbség harmonikusan, egymással egyetértésben és megértésben tud közös célokat elérni, együtt, komfortosan, békében élni és hasznos dolgokat alkotni.
