A hagyomány tovább él – Megelevenedtek a húsvéti szokások a Nagyberegi Tájházban

A néprajzkutatók egybehangzó állítása szerint az, hogy vidékünkön mind a mai napig jó néhány népszokás fennmaradt, periférialétünkkel, viszonylagos elzártságunkkal magyarázható. Akárhogy is történt, a húsvéthoz köthető hagyományok közöségeinkben tovább élnek, azok szorosan kapcsolódnak a kereszténység legnagyobb ünnepéhez.

A Nagyberegi Tájházat működtető Pro Cultura Subcarpathica civil szervezet munkatársai immár sokadik alkalommal rendezték meg a húsvéttal kapcsolatos foglalkozásukat azzal a céllal, hogy fiataljaink alaposabban megismerjék az ünnepkör szokásait és maradandó élménnyel gazdagodjanak. 

A mostani látogatók – egy fiú- és lánycsapat – ezúttal igencsak közelről, a helyi Dobrai Péter Középiskolából érkeztek, akiket Gál Adél, a tájház programfelelőse kalauzolt el a portán, bemutatva a tisztaszoba és a konyhán át a szövőműhelyt és a kamrát, a kemencének helyet adó melléképületet. Majd a jelenlevők közös sétát tettek a Szikura József Botanikus Kertben, hogy különböző formájú leveleket gyűjtsenek a vidékünkön leginkább elterjedt berzselt tojás elkészítéséhez. Amikor is a tojásokat a rájuk rakott levelekkel együtt nejlonharisnyába kötik és úgy főzik meg hagymahéjban. A nap során a tanulók másfajta technikákat is kipróbálhattak: a szike segítségével a hagymahéjban megfőzött tojásokra hagyományos beregi mintákat karcoltak.

Az egyik legnehezebb tojásdíszítő eljárás Salánkon honosodott meg hosszú évtizedekkel ezelőtt. Ezt Gál Adéllal próbálhatták ki a fiatalok, amikor is forró viaszba mártott írókával, más néven kiccével vitték fel a motívumokat a tojásra, majd azokat finom mozdulattal aranyporral dörzsölték be. Kepics Andrea segítségével pedig a hímestojáskészítés különböző módszereit sajátították el. Míg készültek a hímesek, azalatt a konyhában Olasz Piroska, a tájház szakácsa irányítása mellett elkészült a sárgatúró, majd kisült a húsvéti kalács, a pászka is. A jelenlévők mindkettőt megkóstolhatták. Gál Adél szólt arról, hogy a katolikusok által lakott falvainkban a sonka, a bor meg a reszelt torma mellé ezek kerülnek a pászkás kosárba, melyet vasárnap, az ünnep reggelén a pap megszentel. Szó esett a húsvéthoz köthető különböző szimbólumokról és azok jelentéséről is.

Végül a tájház udvarán megelevenedett a húsvéti locsolkodás szokása is. A lányok ünnepi öltözetben, karjukon hímessel megrakott kosárral várták a tornác előtt a legényeket, akik vizes vödrökkel érkeztek, és a hagyományoknak megfelelően locsolóverset mondtak. Majd következtek a locsolás felhőtlen, vidám pillanatai. A legényektől megtudtuk, hogy húsvétkor elindulnak és felkeresik az ismerős lányos házakat, hogy megöntözzék az ott lakó virágszálakat, hogy azok még szebbek legyenek és el ne hervadjanak.

A Pro Cultura Subcarpathica húsvéti foglalkozása a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. támogatásával, valamint a Hagyományok Háza Hálózat – Kárpátalja szakmai partnerségével valósult meg.