Két nagyszőlősi alkotó – Marinics Sándor grafikus, festőművész és Szilvási Ferenc festő – munkáiból nyílt kiállítás a Tiszapéterfalvi Képtárban. A település központjában álló impozáns kétszintű épület, az egykori György-kastély kiállítótermében Nagy Margit-Rita, a Tiszaháti Tájmúzeum és Képtár igazgatója köszöntötte a szép számú közönséget, s szólt arról, hogy a háborús helyzet, a sok-sok nehézség ellenére az intézmény folytatja a művészeteket, a kultúrát felkaroló, népszerűsítő tevékenységét, és továbbra is bemutatkozási lehetőséget nyújt a térségben élő művészeknek. „Az ajtónk mindenki előtt nyitva áll – a gyerekek számára gyakran szervezünk kézműves foglalkozásokat, továbbá a hétköznapokon bárki megtekintheti és gyönyörködhet a képtárban található közel háromszáz festményben” – mondta.
Valamennyiünk számára nagy öröm és megtiszteltetés, hogy egy ilyen rangos eseménynek helyet adhatunk – hangsúlyozta megnyitó beszédében Oroszi József, a Péterfalvi kistérség polgármestere. – Szükségünk is van az ilyen alkalmakra, amikor a háborgó lelkek a művek sugározta derű hatására megnyugodhatnak, valamennyien feltöltődhetünk.
Nemrég ünnepeltük az összetartozás napját – emlékeztetett rá Gyebnár István, Magyarország Beregszászi Konzulátusának ügyvivője. – Akkor sokan és sokszor hangsúlyozták, hogy bár több mint száz esztendeje mesterségesen kijelölt határok választanak el bennünket, az együvé tartozás érzése továbbra is megmaradt. Akárcsak az a lelkiség, az élet dolgaira való rácsodálkozás és ábrázolásmód, ami a régióban élő sok-sok művész munkásságát jellemzi. Bár a kárpátaljai alkotók egyre több bemutatkozási lehetőséget kapnak az anyaországban, továbbra is tennünk kell azért, hogy munkásságukat még jobban megismerje az anyaország művészetpártoló közössége.
Földijeihez szólva Dupka György, a MÉKK elnöke, az Inetrmix Kiadó vezetője annak az örömének adott hangot, hogy a György-kastélyban működő tiszaháti kulturális centrum továbbra is betölti küldetését. Szólt a MÉKK Munkácsy Mihály Képzőművészeti Egyesület tevékenységéről, a tájegységben korábban megrendezett alkotótáborokról, s azt a reményét fejezte ki, hogy a háború után ez a munka folytatódik.
Tóth Márta nagyszőlősi művészetpártoló Marinics Sándor munkásságáról szólva kiemelte: a művész grafikáival gondolati síkon közvetít emberi érzelmeket, irodalmi élmények alapján mutat be érdekes karaktereket. Szilvási Ferenc tájképeit, csendéleteit nézegetve pedig megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy a természetben rend van, nekünk az emberi lelkekben kell elsősorban megteremteni a harmóniát.
Szilvási Ferenc életrajzában az olvasható, hogy már iskolás kora óta képezte magát a megyében működő ifjúsági képzőművészeti stúdiókban, barátságot ápolt a kárpátaljai festőiskola számos képviselőjével, többeket példaképeinek tekintett és tekint ma is. Folyamatosan küzdött azért, hogy megtalálja a harmóniát tükröző színes, egyedi stílusát. A művész beszámolt róla, hogy régóta készül a péterfalvi bemutatkozásra.
Marinics Sándor Főnix című festményét ajánlotta a jelenlévők figyelmébe. Ez a madár a pusztulás romjain történő újjászületést szimbolizálja. „A megújulásba vetett hitre ma nagyobb szükségünk van, mint bármikor. Csak remélni tudom, hogy grafikáimon érezhető az a filozofikus gondolkodásmód, amely az emberi lét lényegét, küzdelmeink, elbukásaink és újrakezdésünk motivációját próbálja megfejteni” – hangsúlyozta a művész.
A tárlat megnyitóját Paládi Vivien és Kornuta Zsuzsanna, a Nagypaládi Művészeti Iskola növendékeinek (felkészítő tanáruk Biró Kamilla) zongorajátéka foglalta keretbe.
