A forradalom a köztereinken

1848–49 eseményei a múló időnek talán csak egy pillanatát képezik, a magyar nemzet múltjában viszont aranylapokon szerepel. A kornak olyan kiemelkedő személyiségei voltak, mint Széchenyi István, Kossuth Lajos, Petőfi Sándor, Bem József, Klapka György. Olyan hősei, mint az aradi vértanúk. Összeállításunkban annak jártunk utána, a régi nagyok mennyire vannak jelen köztereinken, kit tartottunk méltónak arra, hogy utcát, teret nevezzünk el róla, vagy szobrot állítsunk tiszteletére.

Ungváron Szegelethy János honvéd hadnagy sírja, valamint Bémer László püspök, egykori felsőházi tag emléktáblája mellett csak Petőfi Sándor nevével találkozhatunk. Van Petőfi tér, utca és szobor is. Itt működik a költőről elnevezett múzeum, az épület falán emléktábla őrzi emlékét.

A rendszerváltás hajnalán Ungváron nagyon erős magyar frakció működött a városi tanácsban. Horváth Sándor akkori képviselő emlékei szerint egyáltalán nem volt nehéz a történelmi utcanevek visszaadása.

– A városi tanács egyik első lépése az volt, hogy képviselőkből és köztiszteletnek örvendő szaktekintélyekből megalakult egy bizottság az elnevezések felülvizsgálatára, megváltoztatására – fejti ki Horváth Sándor. – Az ukrán és a magyar szándék, akarat egybeesett, s ezért a képviselőtestületben ellenállásba nem ütközött. Ám egészen más volt a helyzet a bizottsági tanácskozások során. Túlnyomó többségben voltak a szláv, nacionalista beállítottságú tagok, illetve olyanok, akik kommunista elveket vallottak. Néhányan persze mi, magyarok is bekerültünk. Az egyik legfontosabb kérésünk az volt, hogy az Újraegyesülés tér kapja meg Petőfi Sándor nevét.

Meglepő módon igen komoly ellenállásba ütköztünk. Az egyetem egyik nyelvészprofesszora például azt mondta, miért legyen ez Petőfi tér, amikor a városban már van egy, a költőről elnevezett utca? Egyenesbe nem mentek velünk szembe, de sok esetben megpróbálták más irányba terelni a dolgokat. A tér a XX. században a Horthy Miklós, Masarik, Sztalin, majd az Újraegyesülés nevet viselte. Gyakorlatilag történelmünk minden mozzanata végigkísérhető rajta. Akkor már megvolt az elképzelés arról, ott fogják felállítani Petőfi Sándor szobrát Magyarország közreműködésével, amelynek volt egy óriási érdeme: elsők között ismerte el a független Ukrajnát. Ezek határozták meg, hogy végül is megvalósult az elképzelés.

Petőfi Sándor szobrának felállítása ügyében a helyi magyarságnak nem kellett különösebben küzdenie. Államközi szinten rendezték a kérdést, Göncz Árpád és Leonyid Kravcsuk jelenlétében avatták fel.

* * *

Csapon Széchenyi István nevét vette fel a magyar középiskola, az intézmény falán erről egy emléktábla is tanúskodik. Mint azt Burkus Árpád alpolgármester elmondta, a városban Petőfiről, Széchenyiről és Kossuthról neveztek el utcát.

* * *

A Bereg-vidéki Csetfalván Széchenyi Istvánnak van emléktáblája, Petőfiről pedig utcát neveztek el. A költőnek Badalóban is van egy domborműve.

Beregszászban számos, 1848-hoz kötődő emlékjellel találkozunk. Báró Perényi Zsigmondnak emléktáblája és utcája, Kossuth Lajosnak mellszobra, emléktáblája és tere is van, sőt, ő ma is a város díszpolgára. Petőfi Sándor szoborral, emléktáblával és utcával, Széchenyi István emléktáblával és utcával büszkélkedhet. Báró Eötvös Tamás kormánybiztos tiszteletére emléktábla áll, s utcát is neveztek el róla. A temetőben ma is megvannak Ekkel György, Bloksay István, Baczó József és Nagyidai Bersenyi Ignác egykori Bereg vármegyei honvédek sírjai. A Vérke-parti városban Kossuth nevét vette fel a 4. számú középiskola, a nyugdíjas egyesület pedig Petőfi nevét viseli.

* * *

A podheringi csata az 1848–1849-es magyar szabadságharc legjelentősebb katonai eseménye volt Kárpátalján. A Nedeczey Ferenc százados vezette munkácsi és a Ráthonyi Sándor százados, illetve Farkas Samu vezette ugocsai nemzetőr századok védelmi állásokat foglaltak el Klimec közelében, s egyre gyakrabban folytattak csatározásokat a Galícia felől betörő osztrák csapatokkal.

Az ellenség előőrsei április 22-én 9 órakor tűntek fel, a sereg zöme lassú menetben követte azokat. A podheringi hegyen állást foglalt tüzérek nyugodtan szemlélték a közeledő ellenséget, csak akkor nyitottak tüzet, amikor az lőtávolságba ért. Az első ágyúgolyók a lovasság közé csapódtak, nagy riadalmat keltve az ellenség között. Andrejkovitsh Endre ungvári papnövendék, önkéntes tüzér pontosan célzott, leterítette Habermann ezredest, a Deutschmeister-század parancsnokát, egy másik golyóval pedig Barko tábornok lovát találta el. Az ágyútűz délig tartott, amikor is egy nagy zápor vetett annak ideiglenesen gátat. Közben a két magyar zászlóalj egyesült és a Latorca-híd felé indult, maga előtt űzve az ellenséget. Barko tábornok azt hitte, hogy a magyarok sok ágyúval és honvéddal rendelkeznek, ezért visszavonulásra határozta el magát. A podheringi csatában az ellenség 4 tisztet és 16 katonát veszített, ötvenen megsebesültek. A magyarok két tisztet és 6 honvédot vesztettek, tizenöten megsebesültek. Munkács örömünnepet ült, a közeli pincékből borral teli hordókat gurítottak ki a főtérre. Késő éjszakáig tartott a nagy vigadalom.

A podheringi csata helyén 1901-ben emelt obeliszk emlékeztet a hősi időkre.

Munkácson egyébként Petőfiről és Kossuthról neveztek el utcát, utóbbiban egy Kossuth-emléktábla is helyt kapott, tájékoztatta lapunkat Popovics Pál, a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetség elnöke. A magyar időkben Széchenyi, Batthyány, Perényi és Jókai utca is volt. A várban Petőfinek szobra és emléktáblája áll.

* * *

Nagyszőlősön Perényi Zsigmondnak szobrot állítottak, nevét egy park, a kastély és a középiskola viseli. Emellett Petőfiről, Kossuthról és Széchenyiről neveztek el egy-egy utcát. Tiszaújlakon Széchenyi István nevét vette fel a középiskola.

Az 1848–49-es szabadságharc emlékére Nagypalád központjában, a református templom előtti téren Kossuth Lajos egészalakos szobra található. Ennek elkészítését Kő Pál Kossuth-díjas szobrász vállalta – őt később a község díszpolgárává avatták –, az ünnepélyes avatására 1993-ban került sor. Ezen jelen volt Katona Tamás akkori államtitkár, akit családi szálak fűznek a faluhoz. A szabadságharcban részt vett Sárkány Károly nevű dédapja, Bencsik István pedig szépapja volt. Rá egy évre a szobor alkotóját a község díszpolgárává avatták.

Nagypaládon utcanév őrzi Kossuth és Petőfi nevét, a közigazgatásilag hozzá tartozó Fertősalmáson a főutca az előbbi nevét kapta.

* * *

Técsőn is Petőfi Sándorról és Kossuth Lajosról neveztek el egy-egy utcát. Utóbbiban található a történelmi Magyarországon állított harmadik köztéri Kossuth-szobor.

– Amikor 1944-ben bejöttek az oroszok, bár hivatalosan nem volt parancsba adva, elkezdték a magyar emlékjelek eltüntetését – meséli Mészáros Györgyi, a városi tanács képviselője. – Egy katonai különítmény jött a városba, s lerombolták a főtéren lévő országzászlós emlékművet, amelynek tetejét a turulmadár ékesítette. A Kossuth-szoborig meg kellett tenniük egy kisebb távolságot. Ahogy Szöllősy Tibor helytörténész is leírta, ezen az útvonalon a helyiek jóféle szilvapálinkával kezdték el kínálgatni a katonákat. Addig-addig töltögettek, mígnem a bakák lerészegedtek. Az emberek felnyalábolták és felrakták őket egy tehervagonra. Igen ám, csakhogy az Máramarosszigetre ment. Gyakorlatilag illegális határátlépést követtek el, és a román határőrök alaposan ellátták a bajukat.

* * *

A kárpátaljai magyarság úgy tűnik, eléggé egysíkúan gondolkodik névadási kérdésekben, hiszen Petőfi és Kossuth úgymond mindent visz. Mellettük sajnos alig jut hely másoknak. Pedig ’48 forradalma és szabadságharca nem csak róluk szól: Széchenyitől, Batthyánytól, Vasvári Páltól, Bem Józseftől, Klapka Györgytől vagy az aradi tizenháromtól ugyanúgy elválaszthatatlan. Petőfiben és Kossuthban gondolkodunk, és az utcanevekben nem jelenítjük meg az olyan lokális értékeket, amelyek egyben egyetemesek is. Nincs egy Kmetty vagy Bémer utca. Ők tevékenységükkel és életükkel is kötődnek ehhez a régióhoz, s az összmagyarság szempontjából is jelentőségük van.

Ha szélesebb aspektusban szemléljük a kérdést, talán Szent Istvánt leszámítva a névadás során elfelejtjük, hogy Árpád nagyfejedelemre, Szent Lászlóra, Hunyadi Jánosra, Mátyás királyra, Dózsa Györgyre, Deák Ferencre stb. is van miért büszkének lennünk. A névadásra lenne mód és lehetőség is, hiszen egyes magyarlakta településeken ma is megvannak a Lenin, Partizán, Kirov stb. nevű utcák. S hogy húsz év alatt nem változott az elnevezés, sokatmondóan jelzi az igénytelenséget, a nemtörődömséget, a passzivitást. És valahol a nemzeti öntudat aktuális állapotát is.