A Kazinczy Napok második napján a műsor első részében az előadók nyelvészeti kérdésekkel foglalkoztak. Zárásként a résztvevők megkoszorúzták Kazinczy Ferenc kassai emléktábláját a Fekete Sas épületén.
A nyelv és határok. Felelősségünk anyanyelvünkért
Szili Katalin országgyűlési képviselő, volt házelnök beszélt az anyanyelvünkért való felelősségről. A legfontosabb kérdésről van szó, a nyelv kérdéséről. Ez soha nem veszíti el aktualitását – szögezte le Szili Katalin.
Egy élménnyel kezdte. Tavaly Besztercebányán egy női konferencián vett részt. Egy fiatal lány tolmácsolt neki. - Hová való? – kérdezte. - Az Ipoly mentére. - Hány magyar diák tanul a besztercebányai egyetemen? Erre tiszta magyarsággal felelte, nem tudja, mert ő nem magyar. Édesanyjával, nagyanyjával beszél magyarul. Mintha szíven szúrtak volna! Ennek a lánynak anyanyelve magyar, de saját magát már nem tartja annak!
Majd Fábry Zoltánt idézte, aki a nyelvet egy nép ideghálózatának tekintette. Csak anyanyelvében élhet az ember méltó életet. Ezt ennél tisztábban ma sem tudjuk megfogalmazni. A politika bármit tesz, vagy mulaszt, az a fontos, hogy van még értelmiség, mely civil szervezetein keresztül végzi feladatát. Vállalják az asszimiláció ostromát. Ez a legfontosabb. Hányan tudunk álmodni még anyanyelvünkön. Aktuális a téma azért is, mert november 13-án tartjuk a Magyar Nyelv Napját. Ezen a napon indult Kassán a Magyar Museum is.
Nyelvünk az összetartozás kifejezője. Európában 191 kisebbség él és nagyjából 90 őshonos nyelv található. Európa ugyan 1992-ben elfogadta a Nyelvi Kartát, de adós a kikényszeríthetőséget illetően.
A szabályozásnak egy új lendületet adott a globalizáció-ellenesség és a regionalizáció. A koppenhágai kritériumok kettős mércét alkalmaznak. Az EU-ba belépőkre más kritériumok vonatkoznak, mint a bennlevőkre. A legfontosabb állomás a 2009-es libanoni szerződés elfogadása, mert az az alapjogi kartát mint mellékletet elfogadta. Kimondja, az emberi jogok közé tartozik a nyelvhasználati jog, amit a sokszínűség miatt be kell fogadni. Ennek hibája, nem definiálja a kisebbséget és nem szankcionálja annak be nem tartását.
2009-ben a szlovákiai nyelvtörvény kapcsán az öt parlamenti párt frakcióvezetőinek élén különböző nagyvárosokba vezetett küldöttséget, hogy szóvá tegyék kifogásaikat. Kérdés, van-e ennek következménye, ha nincs szankció.
Az EU-nak sokkal erőteljesebben kellene fellépnie. Ne csak a csatlakozáskor, hanem később is monitorozza a helyzetet. Ma legfontosabb feladat, a kisebbségi minimum megfogalmazása. Egy olyan jogszabályi állapot megalkotása, melyhez képest nem szabad visszalépni. A magyar nyelv kapja meg a regionális nyelv státuszát Szlovákiában is. Egyedül ez nem megy. Ha összekapaszkodunk, ha felülemelkednünk a pártpolitikán, csak akkor van remény a sikerre. Ennek a felismerésnek kell motiválnia mindenkit, hogy 150 év múlva lesz-e még magyar szó e tájon, fognak-e magyarul álmodni, imádkozni az emberek.
Majd kitért az egyáltalán nem rózsás demográfiai helyzetre. Változásra akkor van remény, ha három szinten eleget tesznek bizonyos elvárásoknak. A politika ne a megosztást, hanem a kooperációt segítse. Kellenek olyan megfogalmazott elvek, amelyek mentén együtt tudunk működni. Másik szintjét képviselik a civil szervezetek, a helyi közösségek hálója. Nélkülük ez nem megy.
„Megköszönöm, amit naponta tesznek" – hangsúlyozta. - Az egyén kaphasson olyan családi indíttatást, hogy mindenki félelem nélkül elmondhassa, hogy magyar. Az EU számára is nyilvánvalóvá kell tennünk, szemérmesen nem kerülheti meg e kérdést és ne mondhassa, ez belügy. Felelősségünk, hogy ezt napirenden tartsuk. „Egyben ez figyelmeztetés számomra is, hogy az értelmiség felelőssége megkerülhetetlen" – fejezte be szavait Szili Katalin.
Egy felvetésre válaszolva, a politikus közölte, Magyarországról a politikai gyűlöletstruktúrát importálják, ami lehetetlenné teszi a megoldást és hátrányosan befolyásolja a szomszédság-politikát is.
A magyar nyelvújítások mintái és hatásai
Balázs Géza nyelvész, néprajzkutató (ELTE) a magyar nyelvújítások mintáiról és hatásairól szólt. Jeles évfordulót ünneplünk idén – kezdte -, 1813-ban jelent meg a Mondolat, Somogyi Gedeon gúnyirata, melyben megtámadta a nyelvújítást. Sokan emlegetik. „Elővettem, de semmit nem értettem belőle. Megnéztem, ki vette ki utoljára a könyvtárból. Szily Kálmán 1910-ben. Utána jöttem én." Erre a ronda röpiratra Veszprém büszke. Újra ki fogják adni. De ki fogja elolvasni?
A nyelvújítás örökké zajlik. Csak a holt nyelv nem változik. Kazinczy rájött, nem lehet mindenről magyarul beszélni, azért kellett ilyen program. Ennek köszönhetően nyelvünk egy korszerű, ma is használatos eszközzé vált. A nyelvújulás spontán folyamat. Ezt mindannyian végezzük, véletlenül, vagy tudatosan. A nyelvújítás mesterséges folyamat. Ennek része a magyarítás. Így keletkezett az állatkert, vagy legújabban a guglizik (interneten a google-n keresztül keres) szavunk.
Az élő nyelvek mindig nyelvújításokban vannak. Esetünkben a 16-17. sz.-ban Sylvester János kezdte, majd száz évvel később Apáczai Csere János folytatta, aki a tudományokról magyarul kívánt beszélni. A klasszikus nyelvújítás korszaka 1772-1872 között zajlott, ezt követte a Nyugat stílusújítása, majd a sportnyelvújítás (1930), és legutóbb a tömegkommunikációs, az informatikai (digitális) nyelvújítás.
Kazinczy Ferenc sikerének titka, mindenki egyet akart. A nyelvújítás ellen szinte senki sem lépett föl. Volt aki gúnyolódott, de mindenki elismerte annak szükségességét. Akik foglalkoztak ezzel a kérdéssel, népszerűségnek örvendtek. A kis falvakban is az istentisztelet magyarításán buzgólkodtak. Jókai írja le, Petőfit nem csak egy réteg ismerte. Megérkezik egy bezárt kocsmához. A kocsmáros kinyitja az ajtót és földbe gyökerezik a lába. „Petőfinek mindig nyitva tartunk!'. Tehát a kocsmárosok szintjéig ment le a kultúra.
Koszorúzás Kazinczy Ferenc Fő utcai emléktáblájánál
A Kazinczy Napok végén a résztvevők megkoszorúzták Kazinczy Ferenc emléktábláját a Fekete Sas épületén. Pomogáts Béla irodalomtörténész beszédében elmondta, e rendezvényen valamikor sokkal többen vettünk részt, korábban, amikor e helyen koszorúztunk, a járókelők meg-megfordultak, mert értették, miről beszélünk. Adyt idézte: „...szubjektív kínjaim részeg haláltáncában mintha bennem jajveszékelne az egyetlen és utolsó magyar." Majd Kazinczyt: „A haza szeretete egyike a természet legszentebb érzéseinek. Nem rettegi az az értelem ítéletét, de nem vár annak felszabadítása s javallása után, s a vett jóknak hálás emlékezetek nélkül is foganattal hat minden el nem fajult szívben. Szent az, mint a gyermeki hűség és szülei szeretet. Jaj az oly atyának (...) - ki az észtől koldul okokat, melyeknél fogva néki gyermekét szeretnie kell, nékem az oly atya kedves, ki gyermekét szereti, mert az az ő gyermeke."
Neves írókkal, költőkkel, nyelvészekkel és történészekkel találkozhattak azok, akik ellátogattak a 45. alkalommal megrendezett Kazinczy Napokra november 22-23-a között. Fókuszban az építészet, az irodalom, a nyelvészet, de mindenekelőtt: Kazinczy és Kassa volt.
A kétnapos rendezvénynek Kassán a Thália Színház Márai Stúdiószínpada adott otthont. A program a Csemadok Kassai Városi Választmánya és a Bódva-völgyi es Érchegységi Kulturális Központ szervezésében valósult meg.
